²⁵Éjféltájban Pál és Szilás imádkozott, és énekkel magasztalta Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. ²⁶Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai. Nyomban kinyílt valamennyi ajtó, és mindegyikükről lehullottak a bilincsek. ²⁷Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. ²⁸Pál azonban hangosan rákiáltott:
– Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!
²⁹Erre világosságot kért, berohant, remegve Pál és Szilás elé borult, ³⁰azután kivezette őket, és ezt mondta:
– Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?
³¹Ők így válaszoltak:
– Higgy az Úr Jézusban, és házad népével együtt üdvözülsz!
³²Ekkor neki és mindazoknak, akik a házában voltak, hirdették Isten igéjét. ³³Ő pedig az éjszakának még abban az órájában elvitte őket, kimosta sebeiket, és egész háza népével együtt azonnal megkeresztelkedett. ³⁴Azután elvitte őket házába, asztalt terített nekik, és egész háza népével együtt örvendezett azért, hogy hisz Istenben. ³⁵Amikor megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat: „Engedd szabadon azokat az embereket!” ³⁶A börtönőr tudtára adta Pálnak az üzenetet:
– A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak titeket szabadon. Távozzatok hát, és menjetek békével!
³⁷Pál azonban ezt mondta nekik:
– Nyilvánosan, per nélkül megvertek és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni bennünket? Azt már nem! Hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!
³⁸A törvényszolgák jelentették ezt a bíráknak. Amikor meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek. ³⁹Elmentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. ⁴⁰Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához. Meglátogatták a testvéreket, bátorították őket, majd eltávoztak.

KNB SZIT STL BD RUF KG