15 ¹Jöttek néhányan Júdeából, és így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes rendelkezése szerint, nem üdvözülhettek.”
²Mivel Pálnak és Barnabásnak nem kis vitája és nézeteltérése támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és még néhányan közülük menjenek föl az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. ³Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Szamarián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek valamennyi testvérnek. ⁴Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadta őket az egyház, az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett értük Isten.
⁵Néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, felszólaltak, és azt mondták, hogy körül kell őket metélni, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes Törvényét.
⁶Összegyűltek az apostolok és a vének, hogy megvizsgálják ezt a kérdést. ⁷Mivel heves vita támadt, felállt Péter, és így szólt hozzájuk:
– Testvérek, jól tudjátok, hogy kezdettől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az evangélium igéjét az én szájamból hallják, és legyenek hívővé a pogányok. ⁸A szíveket ismerő Isten mellettük tanúskodik, mivel nekik is megadta a Szentlelket éppúgy, mint nekünk, ⁹és semmi különbséget sem tett közöttünk és közöttük, ugyanis a hit által megtisztította szívüket. ¹⁰Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amilyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk hordozni? ¹¹Ellenkezőleg, hisszük, hogy mi is, éppúgy, mint ők, az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk.
¹²Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, akik elbeszélték, milyen sok jelet és csodát tett általuk Isten a pogányok között. ¹³Amikor befejezték, Jakab szólalt meg, és ezt mondta:
– Testvérek, hallgassatok meg! ¹⁴Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten arról, hogy először szerezzen a pogányok közül népet az ő nevének.
¹⁵Megegyeznek ezzel a próféták szavai, ahogyan meg van írva: ¹⁶„Ezután visszatérek, és újra felépítem Dávid leomlott sátorát. Újra felépítem romjait, és helyreállítom, ¹⁷hogy keresse az Urat a többi ember, és mindazok a pogányok, akikre lehívják az én nevemet – mondja az Úr, aki véghez is viszi, ¹⁸és aki előtt ez öröktől fogva ismert.” ¹⁹Ezért az én véleményem ez: ne rójunk külön terheket azokra a pogányokra, akik megtérnek Istenhez, ²⁰csak írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől! ²¹Mózesnek ugyanis ősidőktől fogva vannak hirdetői minden városban, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.
²²Akkor az apostolok és a vének az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába. Kiválasztották a Barszabbásznak is nevezett Júdást, és Szilást, akik vezető emberek voltak a testvérek között. ²³Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, üdvözletünket küldjük az antiókhiai, szíriai és kilikiai pogány származású testvéreknek! ²⁴Mivel megtudtuk, hogy közülünk néhányan meghatalmazásunk nélkül mentek hozzátok, megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket, ²⁵egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, ²⁶akik mindketten a mi Urunk Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték életüket. ²⁷Velük van Júdás és Szilás. Ők majd élőszóval is megerősítik az írottakat. ²⁸A Szentlélek és mi úgy döntöttünk, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, mint ami feltétlenül szükséges. ²⁹Tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól! Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Jó egészséget!”
³⁰Ők tehát, miután útnak indították őket, lementek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. ³¹Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. ³²Júdás és Szilás – akik maguk is próféták voltak – sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. ³³Azután ott időztek még egy darabig, majd a testvérek békével elbocsátották őket azokhoz, akik küldték őket. ³⁴[] ³⁵Pál és Barnabás többekkel együtt Antiókhiában maradt. Tanítottak, és hirdették az örömhírt, az Úr igéjét.
³⁶Néhány nap múlva ezt mondta Pál Barnabásnak:
„Térjünk vissza valamennyi városba, ahol hirdettük az Úr igéjét, és látogassuk meg a testvéreket, hogy megy soruk!” ³⁷Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal a Márknak is nevezett Jánost. ³⁸Pál azonban nem tartotta méltónak arra, hogy magukkal vigyék, mivel Pamphüliában otthagyta őket, és nem vett részt a munkájukban. ³⁹Heves vita támadt köztük, úgyhogy elváltak egymástól. Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. ⁴⁰Pál Szilást választotta társául, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult. ⁴¹Bejárta Szíriát és Kilikiát, és erősítette az egyházakat.
16 ¹Eljutott Derbébe, majd Lüsztrába is. Itt volt egy Timóteus nevű tanítvány – hívő zsidó asszony és görög apa fia –, ²akit a lüsztrai és ikóniumi testvérek nagyra tartottak. ³Pál magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetéltette. Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja görög volt. ⁴Végigjárták a városokat, s átadták nekik a jeruzsálemi apostolok és vének határozatait, hogy tartsák be azokat. ⁵Az egyházak napról napra erősödtek a hitben, és gyarapodtak létszámban.
⁶Azután Phrügia és Galácia földjén utaztak át, mivel a Szentlélek nem engedte meg nekik, hogy Ázsia provinciában hirdessék az igét. ⁷Amikor Müszia közelébe értek, Bithüniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. ⁸Erre Müszián áthaladva lementek Troászba. ⁹Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak. Egy makedón férfi állt előtte, és kérlelte: „Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!”
¹⁰A látomás után nyomban igyekeztünk Makedóniába jutni, mert bizonyossá vált számunkra, hogy oda hívott minket Isten, hogy hirdessük nekik az örömhírt.
¹¹Troászban tengerre szálltunk, és egyenesen Szamotrákiába mentünk, másnap pedig Neapoliszba, ¹²onnét meg Filippibe, Makedónia provincia egyik jelentős városába, amely colonia volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk.
¹³Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, a folyópartra, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és beszéltünk az egybegyűlt asszonyokkal. ¹⁴Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thüateirából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. ¹⁵Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, így kérlelt bennünket: „Ha úgy ítélitek, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” És meggyőzött bennünket.
¹⁶Történt egyszer, hogy amikor az ima helyére mentünk, egy szolgálólány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. ¹⁷Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” ¹⁸Így tett több napon keresztül. Mivel Pált ez bosszantotta, megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle!” Abban a pillanatban kiment belőle. ¹⁹Amikor gazdái látták, hogy odalett, amiből hasznot reméltek, megragadták Pált és Szilást, és a hatóság elé, a főtérre vonszolták őket. ²⁰A bíráknak ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatják városunkat. ²¹Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk, rómaiaknak sem átvennünk, sem követnünk nem szabad.” ²²Velük együtt a tömeg is rájuk támadt. A bírák letépették róluk a ruhát, és megbotoztatták őket. ²³Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy tartsa őket biztos őrizet alatt. ²⁴Erre a parancsra a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.
²⁵Éjféltájban Pál és Szilás imádkozott, és énekkel magasztalta Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. ²⁶Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai. Nyomban kinyílt valamennyi ajtó, és mindegyikükről lehullottak a bilincsek. ²⁷Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. ²⁸Pál azonban hangosan rákiáltott:
– Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!
²⁹Erre világosságot kért, berohant, remegve Pál és Szilás elé borult, ³⁰azután kivezette őket, és ezt mondta:
– Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?
³¹Ők így válaszoltak:
– Higgy az Úr Jézusban, és házad népével együtt üdvözülsz!
³²Ekkor neki és mindazoknak, akik a házában voltak, hirdették Isten igéjét. ³³Ő pedig az éjszakának még abban az órájában elvitte őket, kimosta sebeiket, és egész háza népével együtt azonnal megkeresztelkedett. ³⁴Azután elvitte őket házába, asztalt terített nekik, és egész háza népével együtt örvendezett azért, hogy hisz Istenben. ³⁵Amikor megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat: „Engedd szabadon azokat az embereket!” ³⁶A börtönőr tudtára adta Pálnak az üzenetet:
– A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak titeket szabadon. Távozzatok hát, és menjetek békével!
³⁷Pál azonban ezt mondta nekik:
– Nyilvánosan, per nélkül megvertek és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni bennünket? Azt már nem! Hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!
³⁸A törvényszolgák jelentették ezt a bíráknak. Amikor meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek. ³⁹Elmentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. ⁴⁰Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához. Meglátogatták a testvéreket, bátorították őket, majd eltávoztak.
17 ¹Miután áthaladtak Amphipoliszon és Apollónián, Tesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.
²Pál szokása szerint elment hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írásokból kiindulva. ³Kifejtette és bizonyította nekik, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból, és hogy „a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek”. ⁴Néhányan hívőkké lettek közülük, és csatlakoztak Pálhoz és Sziláshoz. Hasonlóképpen igen sok istenfélő görög is, valamint számos előkelő asszony. ⁵Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet toboroztak, és felizgatták a várost. Jázón házához vonultak, és a népgyűlés elé akarták vezetni őket. ⁶Mivel nem találták őket, Jázónt néhány testvérrel együtt a városi vezetők elé vonszolták, és így kiáltoztak: „Itt is megjelentek, akik az egész világot felforgatják! ⁷Jázón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mert azt mondják, hogy van más király: Jézus.” ⁸Felizgatták a tömeget és a városi vezetőket, akik ezt hallották. ⁹Amikor azonban óvadékot kaptak Jázóntól és a többiektől, szabadon engedték őket.
¹⁰A testvérek még aznap éjjel elküldték Pált Szilással együtt Bereába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. ¹¹Ezek a zsidók nyitottabbak voltak, mint a tesszalonikaiak. Előítélet nélkül fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. ¹²Sokan közülük hívők lettek. Hasonlóképpen az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. ¹³De amint megtudták a tesszalonikai zsidók, hogy Pál Bereában is hirdeti Isten igéjét, odajöttek, s ott is felizgatták és megzavarták a tömeget. ¹⁴A testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerpartra. Szilás és Timóteus azonban ott maradt. ¹⁵Kísérői egészen Athénig Pállal tartottak, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilás és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.
¹⁶Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. ¹⁷Nap mint nap beszélt, vitába szállt a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. ¹⁸Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitába szállt vele. Egyesek ezt mondták: „Mit akarhat mondani ez a fecsegő?” Mások meg – mivel Jézus és a feltámadás örömhírét hirdette – így beszéltek: „Úgy látszik, idegen istenségek hirdetője.” ¹⁹Ekkor megfogták, az Areioszpagoszra vitték, és így szóltak:
– Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyet hirdetsz? ²⁰Mert, amint halljuk, bámulatos dolgokkal hozakodsz elő. Szeretnénk megérteni, hogy miről is van szó.
²¹Az athénieknek és a bevándorolt idegeneknek ugyanis a legkedvesebb időtöltésük az volt, ha valami újdonságot mondhattak vagy hallhattak. ²²Pál ekkor kiállt az Areioszpagosz közepére, és így szólt:
– Athéni férfiak, látom, hogy módfelett vallásosak vagytok, ²³mivel járván a várost megnéztem szentélyeiteket, s találtam egy olyan oltárt is, amelyikre ez volt felírva: „az ismeretlen istennek”. Nos, akit ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. ²⁴Isten, aki a világot teremtette, és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, ²⁵nem szolgálja emberkéz, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. ²⁶A teljes emberi nemzetséget is egy őselemből teremtette, hogy lakják a föld egész felszínét. Meghatározta idejüket és lakóhelyük határait ²⁷azért, hogy keressék Istent, hátha utána tapogatózva megtalálhatják, nincs is messzire ugyanis egyikünktől sem, ²⁸hiszen őbenne élünk, mozgunk és létezünk, ahogy néhány költőtök is mondta: „Bizony, az ő háza népe vagyunk.” ²⁹Mivel Isten háza népe vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. ³⁰A tudatlanság korszakait elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. ³¹Ezért elrendelt egy napot, amikor majd igazságos ítéletet mond az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, és akit mindenki előtt igazolt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.
³²Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig ezt mondták: „Erről majd máskor is meghallgatunk.” ³³Ezzel Pál eltávozott körükből. ³⁴Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívő lett. Köztük Areopagita Dénes, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is.
18 ¹Ezek után Pál távozott Athénből, és Korintusba ment. ²Ott találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priscillával, mivel Claudius elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál meglátogatta őket, ³és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk maradt, és velük dolgozott. Ők ugyanis mesterségükre nézve sátorkészítők voltak. ⁴Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket egyaránt. ⁵Amikor Szilás és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál az igehirdetésnek szentelte magát, és tanúságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Messiás. ⁶Amikor azonban ellene szegültek, és gyalázták, megrázta a ruháját, és ezt mondta nekik: „Véretek szálljon a fejetekre! Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.”
⁷Ekkor távozott onnét, és egy Titius Justus nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza a zsinagóga szomszédságában volt. ⁸Crispus, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész háza népével együtt; és a korintusiak közül azok, akik hallottak erről, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek. ⁹Egy éjszaka az Úr látomásban ezt mondta Pálnak: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass, ¹⁰mert én veled vagyok, és senki sem fog rád kezet emelni, hogy ártson neked, ugyanis nagyszámú népem van ebben a városban!” ¹¹Így ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük Isten igéjét.
¹²Amikor pedig Gallio volt Akhaia prokonzula, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték, ¹³és így szóltak:
– Ez arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módon tiszteljék az Istent.
¹⁴Amikor Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallio ezt mondta a zsidóknak:
– Ha valami bűncselekményről vagy súlyos gaztettről lenne szó, ti zsidók, a törvény értelmében türelemmel kihallgatnálak benneteket. ¹⁵De mivel tanítást, neveket és a ti törvényeteket illető vitás kérdésről van szó, intézzétek el magatok! Ilyen ügyekben nem kívánok bíráskodni.
¹⁶Ezzel kiutasította őket a törvényszék elől. ¹⁷Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagóga elöljáróját, és a törvényszék előtt ütlegelték, de Gallio mit sem törődött ezzel.
¹⁸Pál még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, s Priscillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában megnyíratta a fejét, mert fogadalmat tett. ¹⁹Efezusba érve elvált tőlük. Bement a zsinagógába, és vitába szállt a zsidókkal. ²⁰Amikor arra kérték, hogy maradjon náluk hosszabb ideig, nem egyezett bele, ²¹hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: „Ha Isten úgy akarja, ismét eljövök hozzátok.” Aztán elhajózott Efezusból. ²²Miután Caesareában partra szállt, felment Jeruzsálembe, köszöntötte az egyházat, azután lement Antiókhiába.
²³Egy darabig ott maradt, majd útra kelt. Sorra végigjárta Galácia vidékét és Phrügiát, és minden tanítványt megerősített.
²⁴Efezusba érkezett egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó, aki ékesszóló és az Írásokban jártas ember volt. ²⁵Már kapott tanítást az Úr útjáról, és buzgó lélekkel beszélt és helyesen tanított Jézusról, de csak János keresztségét ismerte. ²⁶A zsinagógában is bátran kezdett beszélni. Amikor Aquila és Priscilla hallották, maguk mellé vették, és még alaposabban elmagyarázták neki Isten útját. ²⁷Amikor át akart menni Akhaiába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be. Amikor megérkezett, nagy segítségére volt azoknak, akik a kegyelem által hívők lettek, ²⁸ugyanis erélyesen cáfolta a zsidókat, és az Írások alapján nyilvánosság előtt bizonyította, hogy Jézus a Messiás.
19 ¹Amíg Apolló Korintusban volt, Pál a szárazföldön keresztül Efezusba érkezett. Itt talált néhány tanítványt, ²és így szólt hozzájuk:
– Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?
– Azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek – válaszolták.
– ³Akkor hogyan keresztelkedtetek meg? – kérdezte.
– János keresztségével – válaszolták ezek.
⁴Pál így szólt:
– János a bűnbánat keresztségével keresztelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.
⁵Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. ⁶Amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. ⁷Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.
⁸Eljárt a zsinagógába, és három hónapon keresztül bátran beszélt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket Isten országának dolgairól. ⁹Amikor azonban egyesek ellenálltak, és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket. Magával vitte a tanítványokat is, és mindennap Türannosz iskolájában tanított. ¹⁰Ez két éven át így volt, úgyhogy Ázsia provincia valamennyi lakója – zsidók és görögök egyaránt – hallhatták az Úr igéjét. ¹¹Isten rendkívüli csodákat vitt véghez Pál keze által, ¹²úgyhogy még az általa használt kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és ők meggyógyultak, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük.
¹³A vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak fölött kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: „Jézus által, akit Pál hirdet, parancsolok nektek!” ¹⁴Egy bizonyos Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. ¹⁵A gonosz lélek azonban így válaszolt nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” ¹⁶Erre a gonosz lélektől megszállott ember rájuk ugrott, és oly erővel gyűrte le valamennyit, hogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból. ¹⁷Tudomására jutott ez mindenkinek Efezusban – zsidóknak és görögöknek egyaránt –, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét. ¹⁸A hívők közül is sokan eljöttek, és nyilvánosan megvallották efféle mesterkedéseiket. ¹⁹Sokan azok közül, akik varázslást űztek, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették őket. A könyvek értékét ötvenezer ezüstpénzre becsülték.
²⁰Az Úr igéje hatalmasan terjedt és erősödött.
²¹Ezek után Pál elhatározta, hogy Makedónia és Akhaia érintésével Jeruzsálembe megy. Ezt mondta:
„Miután ott voltam, Rómát is meg kell látnom.” ²²Két segítőtársát, Timóteust és Erasztoszt Makedóniába küldte, ő pedig egy ideig Ázsia provinciában maradt.
²³Abban az időben nem csekély zavargás támadt az „Út” körül. ²⁴Egy Démétriosz nevű ötvös – aki ezüstből készült Artemisz-templomokat gyártott, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket – ²⁵összehívta őket és a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk:
– Férfiak, tudjátok, hogy ez a munka jólétünk alapja. ²⁶De látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsia provinciában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre, mondván, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek. ²⁷Nemcsak az a veszély fenyeget, hogy mesterségünket rossz hírbe hozzák, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát semmibe veszik, és így csorbát szenved annak dicsősége, akit egész Ázsia provincia és az egész földkerekség tisztel.
²⁸Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: „Nagy az efezusiak Artemisze!”
²⁹A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Megragadták a makedón Gaiust és Arisztarkhoszt, Pál útitársait, és egy akarattal a színházba rohantak. ³⁰Pál az összegyűlt nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték. ³¹A provincia néhány magas rangú tisztségviselője a barátja volt; ezek üzentek neki, és kérték, hogy ne menjen el a színházba. ³²Ott ezalatt mindenki összevissza kiabált, mert a gyűlés zűrzavarba fordult, és a legtöbben azt sem tudták, miért gyűltek össze. ³³A tömegből néhányan tájékoztatták Alexandroszt, akit a zsidók küldtek előre.
Alexandrosz kezével intve védőbeszédet akart mondani az összegyűlt nép előtt, ³⁴de mihelyt fölismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört fel mindenkiből:
„Nagy az efezusiak Artemisze!” És ezt kiabálták mintegy két órán keresztül.
³⁵Miután a főhivatalnok lecsendesítette a tömeget, így szólt:
– Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa az őrizője a nagy istennő, Artemisz templomának, és az ő égből leszállt szobrának? ³⁶Mivel ezt senki sem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot! ³⁷Idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi istennőnket. ³⁸Ha tehát Démétriosznak és a vele tartó mestereknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvényszékek, és vannak prokonzulok. Perlekedjenek azok előtt! ³⁹Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, azt törvényesen összehívott népgyűlésen lehet intézni. ⁴⁰Mert már így is az a veszély fenyeget, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt; nincs ugyanis semmiféle ok, amivel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet.
Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést.
20 ¹Miután megszűnt a zavargás, Pál magához hívatta a tanítványokat. Bátorította őket, majd elbúcsúzott, és Makedóniába indult. ²Bejárta a vidéket, és számos beszédben intette a népet, majd Hellászba ment, ³ahol három hónapot töltött. Mivel a zsidók merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza. ⁴Elkísérte őt a bereai Szópatrosz, Pürrhosz fia, a tesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Secundus, a derbéi Gaius és Timóteus, valamint az Ázsia provinciából való Tükhikosz és Trophimosz. ⁵Ők előrementek, és Troászban vártak ránk. ⁶Mi a kovásztalan kenyerek napjai után hajóztunk el Filippiből, és öt nappal később érkeztünk hozzájuk Troászba, ahol hét napot töltöttünk.
⁷A hét első napján, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanított, és mivel másnap már el akart utazni, egészen éjfélig beszélt. ⁸Elég sok lámpás volt abban az emeleti szobában, ahol együtt voltunk. ⁹Egy Eutükhosz nevű ifjú az ablakban ült. Mivel Pál sokáig beszélt, mély álomba merült. Az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy amikor fel akarták emelni, látták, hogy halott. ¹⁰Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: „Ne aggódjatok, még él!” ¹¹Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. ¹²A fiút pedig élve vezették el, és teljesen megvigasztalódtak.
¹³Mi előrementünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett. Odáig ugyanis a szárazföldön akart menni. ¹⁴Amikor aztán Asszoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mütilénébe mentünk. ¹⁵Onnét tovább hajóztunk, és másnap Khiosz előtt haladtunk el. Másnap megérkeztünk Szamoszba, harmadnap pedig Milétoszba jutottunk. ¹⁶Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy ne vesztegesse az időt Ázsia provinciában. Sietett ugyanis, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
¹⁷Milétoszból azután magához hívatta az efezusi egyház véneit. ¹⁸Amikor megérkeztek, ezt mondta nekik:
– Tudjátok, hogyan viselkedtem közöttetek egész idő alatt, az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem. ¹⁹Szolgáltam az Urat teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. ²⁰Semmit sem hallgattam el abból, ami javatokra válik, hanem inkább hirdettem és tanítottam nektek nyilvánosan és házaknál. ²¹Tanúságot tettem zsidók és görögök előtt egyaránt az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. ²²Íme, most a Lélektől kényszerítve Jeruzsálembe megyek, és hogy ott mi lesz velem, nem tudom. ²³Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra értésemre adja, hogy fogság és nyomorúság vár rám. ²⁴De a saját életemnek semmi jelentőséget sem tulajdonítok, csak bevégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.
²⁵És én biztos vagyok benne, hogy közületek, akik között Isten országát hirdetve jártam, nem látja arcomat többé senki. ²⁶Ezért a mai napon ünnepélyesen kijelentem előttetek, hogy nem vagyok felelős azért, ami veletek történik, ²⁷ugyanis szüntelenül hirdettem nektek Isten teljes végzését. ²⁸Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amelynek őrzőivé tett titeket a Szentlélek, hogy pásztorként gondoskodjatok Isten egyházáról, amelyet tulajdon vérével szerzett magának! ²⁹Tudom, hogy távozásom után vérengző farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat. ³⁰Sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. ³¹Ezért legyetek éberek, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel-nappal szüntelenül könnyek között intettem mindnyájatokat! ³²Most pedig Istennek és kegyelme igéjének oltalmába ajánllak titeket, mert ő képes arra, hogy építsen, és hogy örökséget adjon valamennyi megszentelt között. ³³Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam. ³⁴Sőt jól tudjátok, hogy a magam és a velem levők szükségleteiről ezzel a két kezemmel gondoskodtam. ³⁵Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy így, kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodnunk, emlékezve az Úr Jézus szavaira. Mert ő maga mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
³⁶Miután ezeket elmondta, velük együtt térdre borulva imádkozott. ³⁷Valamennyien hangos sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és megcsókolták. ³⁸Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.

KNB SZIT STL BD RUF KG