Vita a mózesi törvény kötelező erejéről

Az apostoli zsinat.

15 ¹Néhányan, akik Júdeából érkeztek oda, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.” ²Mivel pedig Pál és Barnabás élénken ellenkeztek és vitába szálltak velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás, s még néhányan a többiek közül menjenek föl Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez e vitás kérdés ügyében. ³Így tehát az egyház utasítására útnak indultak. Fönícián és Szamarián való átutaztukban elbeszélték a pogányok Megtérését, és ezzel nagy örömet szereztek az összes testvérnek. ⁴Mikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek szívesen fogadták őket. Ők pedig elbeszélték, mi mindent művelt általuk az Isten. ⁵Erre azonban fölállt néhány, a farizeusi szektából megtért hívő és kijelentette: „Körül kell metélni őket, és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.” ⁶Erre az apostolok és presbiterek összegyűltek a kérdés megvizsgálására. ⁷A heves vitatkozás során Péter szólásra emelkedett: „Testvéreim! Tudjátok, hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium szavát és a hitre térjenek. ⁸A szíveket vizsgáló Isten kinyilvánította akaratát, mikor nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint nekünk, ⁹és nem tett különbséget köztünk s köztük, mikor a hit által szívüket megtisztította. ¹⁰Most tehát mit kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát akarjátok a tanítványok nyakára tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni? ¹¹Ellenkezőleg a mi hitünk az, hogy Urunk Jézus (Krisztus) kegyelme által üdvözülünk, és éppen így ők is.” ¹²Erre az egész gyülekezet lecsillapodott, s meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen sok csodás jelet művelt általuk Isten a pogányok között. ¹³Mikor elhallgattak, Jakab szólalt föl: „Testvéreim, hallgassatok meg engem! ¹⁴Simon elbeszélte, hogyan kezdett hozzá Isten, hogy a pogányok közül népet válasszon magának. ¹⁵Ezzel megegyeznek a próféták szavai. Azt mondja ugyanis az Írás: ¹⁶Ezek után újjáépítem Dávid leomlott sátrát, omladékait újjáépítem és helyreállítom, ¹⁷hogy a többi ember is keresse az Urat,
valamint minden nép, melyet rólam neveznek el. ¹⁸Az Úr mondja ezt és meg is teszi. Ez az ő örök határozata. ¹⁹Ezért véleményem szerint nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül tértek meg Istenhez. ²⁰Azt azonban írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól eredő megfertőződéstől, a törvénytelen házasságtól, a fojtott állattól és vértől. ²¹Mózesnek ugyanis minden városban régtől fogva van hirdetője, hiszen minden szombaton olvassák a zsinagógában.”

A jeruzsálemi határozat.

²²Ekkor az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt elhatározták, hogy néhányat kiválasztanak maguk közül, és Pállal meg Barnabással Antióchiába küldik őket: mégpedig Júdást, más néven Barszabbászt és Szilást, akik vezető szerepet töltöttek be a testvérek közt. ²³Ezt az írást küldték velük: „Az apostolok és presbiterek testvéri üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában élő, pogányok közül származó testvéreknek. ²⁴Hallottuk, hogy néhány közülünk való, megbízatásunk nélkül tanítva megzavart titeket és földúlta lelketeket. ²⁵Ezért megállapodásra jutva jónak láttuk, hogy kiválasszunk és hozzátok küldjünk egy-két férfit a számunkra igen kedves Pállal és Barnabással, ²⁶akik egészen a mi Urunk Jézus Krisztusnak szentelték magukat. ²⁷Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik ugyanezeket személyesen élőszóval is tudtotokra adják. ²⁸A Szentlélek és mi magunk is azt
tartottuk helyesnek, hogy a következő szükséges dolgokon kívül semmi más terhet ne rakjunk rátok. ²⁹Tehát tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől a fojtott állattól és a törvénytelen házasságtól. Ha ezektől őrizkedtek, helyesen cselekedtek. Üdvözlünk titeket!”

A határozat kihirdetése.

³⁰Azok tehát útra bocsátásuk után lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a közösséget és átadták a levelet. ³¹Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat. ³²Júdás és Szilás,
akik maguk is próféták voltak, sok beszédben buzdították és erősítgették a testvéreket.

(34.) (Szilás mégis úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha ottmarad. Így
aztán Júdás egyedül ment el Jeruzsálembe.)

³³Hosszabb ott-tartózkodás után békében elváltak a testvérektől és visszatértek megbízóikhoz.

Pál másodig útja

³⁵Pál és Barnabás viszont Antióchiában maradt, s a többiekkel együtt tanították és hirdették az Úr igéjét.

Antióchiától Troászig.

³⁶Bizonyos idő múltán Pál így szólt Barnabáshoz: „Menjünk vissza és nézzünk utána, hogy megy a soruk a testvéreknek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr igéjét.” ³⁷Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is. ³⁸Pál azonban azon a véleményen volt, hogy ne vigyék megint magukkal, mert Pamfíliában elhagyta őket, és nem ment velük a munkába.Bejárta Szíriát és Kilíkiát, s megszilárdította az egyházakat. (Meghagyta nekik, hogy tartsák meg az apostolok és presbiterek rendelkezéseit.) ³⁹Így nézeteltérés támadt köztük s elváltak egymástól. Barnabás Márk kíséretében Ciprusba hajózott, ⁴⁰Pál viszont Szilást választotta, s azután a testvérektől az Úr kegyelmébe ajánlva útnak indult. 16 ¹Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, egy hívő zsidó anyának, de pogány apának fiával. ²A lisztrai és ikóniumi testvérek dicsérőleg nyilatkoztak róla. ³Pál azt akarta, hogy szegődjék hozzá útitársul. Ezért az illető helységekben élő zsidókra való tekintettel körülmetéltette. ⁴Mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Mikor pedig sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg az apostolok és a jeruzsálemi presbiterek által hozott végzéseket. ⁵Így az egyházak megerősödtek a hitben és híveik száma napról napra gyarapodott. ⁶Mivel a SzentIélek megtiltotta, hogy Ázsiában prédikáljanak, Frígián és a galaták földjén utaztak keresztül. ⁷Mízia határához érve megkíséreIték ugyan, hogy Bitiniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte meg nekik. ⁸Ezért keresztülvágtak Mízián és lementek Troászba. ⁹Itt egy éjszaka Pálnak látomása volt: egy makedón férfi állt eléje ezzel a kéréssel: „Jöjj át Makedóniába és segíts rajtunk!” ¹⁰E jelenés után mindjárt azon voltunk, hogy elinduljunk Makedónia felé, abban a biztos tudatban, hogy Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére.

A filippi események.

¹¹Troászban tengerre szállva egyenesen Szamotrákiába értünk, ¹²másnap Neápoliszba, innen meg Filippibe, amely Makedónia azon részének legjelentősebb városa és kolónia. Ebben a városban néhány napot töltöttünk. ¹³Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóhoz, mert sejtettük, hogy ott van az imádság helye. Letelepedtünk és beszélni kezdtünk a körénk gyűlt asszonyokhoz. ¹⁴A hallgatóság között volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából. Ennek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyelemmel hallgassa Pál szavait. ¹⁵Háza népével együtt megkeresztelkedett, s utána így rimánkodott: „Ha véleményetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba és ott vegyetek szállást.” S erővel rá is vett minket erre. ¹⁶Egy alkalommal mikor az imaház felé tartottunk, egy jósszellemtől megszállott leány jött velünk szembe. Ez a leány jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. ¹⁷Pált és minket követve így kiáltozott: „Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek.” ¹⁸Ezt több napon át megismételte. Pált bántotta a dolog, ezért hátrafordult és rászólt a lélekre: „Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.” Nyomban ki is ment belőle. ¹⁹Amikor gazdái észrevették, hogy oda van a kereseti lehetőségük, megragadták Pált és Szilást és a fórumra hurcolták őket az elöljárókhoz. ²⁰A bírák elé állítva így vádolták őket: „Ezek az emberek zavart keltenek városunkban. ²¹Zsidók, és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket mi római létünkre nem fogadhatunk el és nem követhetünk.” ²²A nép is ellenük fordult, a bírák pedig letépték róluk ruháikat és megvesszőztették őket. ²³Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket. A börtönőrnek meghagyták, hogy gondosan ügyeljen rájuk. ²⁴Az a kapott parancs értelmében a belső börtönbe vetette őket és lábukat kalodába zárta. ²⁵Éjféltájban Pál és Szilás zsoltárokat énekelve dicsérték az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. ²⁶Ekkor hirtelen olyan erős földrengés támadt, hogy még a börtön alapfalai is beleremegtek. Az ajtók mind fölcsapódtak és mindenkiről leoldódtak a bilincsek. ²⁷Mikor a börtönőr álmából fölriadva látta, hogy a börtön ajtói tárva-nyitva állnak, kihúzta kardját és öngyilkosságot akart elkövetni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. ²⁸Pál azonban harsány hangon rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, hiszen mindnyájan itt vagyunk!” ²⁹Az őr világot kért, berohant és remegve borult Pál és Szilás lábához, ³⁰majd pedig kivezette őket s ezt kérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” ³¹„Higgy az Úr Jézusban, felelték azok, így házad népével együtt üdvözülsz.” ³²Ezután hirdették neki és egész háza népének Isten igéjét. ³³Ő pedig azonnal éjnek idején megmosta sebüket s rögtön meg is keresztelkedett minden hozzátartozójával együtt. ³⁴Bevezette őket otthonába és asztalt terített nekik. Az Istenbe vetett hit örömmel töltötte el őt és egész családját. ³⁵Reggel azután a bírák törvényszéki szolgákat küldtek ezzel az üzenettel: „Bocsásd el azokat az embereket.” ³⁶A börtönőr rögtön elmondta a hírt Pálnak: „A bírák üzenték, hogy bocsássalak el titeket. Menjetek tehát, távozzatok békében.” ³⁷Pál azonban így válaszolt: „Római polgár létünkre ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztek, majd pedig börtönbe vetettek minket; most meg titokban akarnak minket kiutasítani? Ezt már nem! Jöjjenek és ők maguk kísérjenek ki minket.” ³⁸A törvényszéki szolgák ezeket a szavakat hírül vitték a bíráknak. Ezek ijedten hallották, hogy rómaiakról van szó. ³⁹Odasiettek tehát s bocsánatkérések között kikísérték őket s egyben kérték, hogy hagyják el a várost. ⁴⁰A börtönből való szabadulásuk után betértek Lídiához. A viszontlátás alkalmával lelket öntöttek a testvérekbe, majd útra keltek.

Tesszalonikában.

17 ¹Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. ²Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül vitatkozott velük. ³Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: „A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia holtából” , továbbá: „Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” ⁴Néhányan hittek közülük és Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak, az istenfélő görögök közül pedig egész seregestül, s az előkelő asszonyok közül is jó egypáran. ⁵A zsidók ekkor féltékenységükben maguk mellé vettek a csőcselékből néhány bűnözőt, és csődületet támasztva izgalomba hozták a várost. Majd Jázon háza előtt csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé. ⁶De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az elöljárók elé.
„Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták, ⁷most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus.” ⁸Meg is tévesztették a népet és az elöljárókat, akik hallgattak rájuk. ⁹Ezért Jázontól biztosítékot kaptak, s aztán szabadon bocsátották őket.

Béreában.

¹⁰A testvérek Pált és Szilást azonnal, még az éjjel Béreába küldték. Itt megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. ¹¹Ezek már tisztességesebbek voltak, mint a tesszalonikaiak. Nagy készséggel fogadták az igét, és nap nap után kutatták az Írást, vajon a dolgok valóban úgy állnak-e. ¹²Sokan megtértek közülük, s az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan. ¹³De mikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odamentek és ott is fölizgatták és föllázították a tömeget. ¹⁴A testvérek azonban Pált azonnal útra bocsátották és egészen a tengerig kísérték, Szilás és Timóteus viszont ottmaradt. ¹⁵Pált kísérői Athénig vezették el, majd onnan visszafordultak. Azt az utasítást hozták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mentől hamarabb menjenek utána.

Az areopáguszi beszéd.

¹⁶Amíg Pál Athénban várakozott rájuk, elszorult a szíve a bálvánnyal teli város láttára. ¹⁷A zsinagógában vitába szállt a zsidókkal és az istenfélőkkel, a fórumon pedig mindennap az éppen ott lévőkkel. ¹⁸Egy-két epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Volt, aki így nyilatkozott: „Ugyan mit akar ez a szószátyár mondani?” Mások pedig: „Új istenek hirdetőjének látszik.” Jézust és a föltámadást hirdette ugyanis nekik. ¹⁹Erre aztán az Areopáguszra vezették és megkérdezték tőle: „Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? ²⁰Valami különös dolgot hallunk ugyanis tőled. Ezért hát tudni akarjuk, miről van szó.” ²¹Az athéniek mind, meg az ott időző idegenek ugyanis nem töltötték mással idejüket, mint újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával. ²²Így aztán Pál az Areopágusz közepén szólásra emelkedett: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok. ²³Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölírás állott: az ismeretlen istenek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek. ²⁴A világot és minden benne lévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, hiszen ő a mennynek és földnek Ura. ²⁵Semmiben sem szorul emberi kéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet, mindent. ²⁶Ő telepítette le az egy őstől származó emberi nemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk pontos idejét és határát. ²⁷S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem. ²⁸Benne élünk, mozgunk és vagyunk, amint ezt már egyik-másik költőtök is megmondta: az ő fiai vagyunk. ²⁹Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és tervek szerint formált aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló. ³⁰Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság ideje fölött, most azonban tudomására hozza az embereknek, hogy mindenhol mindenkinek meg kell térnie. ³¹Kiszemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos ítéletet ül majd a világ fölött egy arra rendelt férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyújtott azzal, hogy föltámasztotta őt holtából.” ³²A halottak föltámadásának hallatára némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Erről majd még máskor is meghallgatunk téged.” ³³Pál erre eltávozott közülük. ³⁴Néhányan mégis csatlakoztak hozzá és hívők lettek. Ezek közt van Dénes, az Areopágusz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még egypáran.

Pál korintusi tartózkodása.

18 ¹Ezek után Pál Athénből Korintusba távozott. ²Itt találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval és feleségével, Priszcillával. Ezek nemrég érkeztek Itáliából, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidónak el kell hagynia Rómát. ³Pál hozzájuk költözött és mivel ugyanazt a mesterséget űzte – sátorkészítők voltak ugyanis –, náluk maradt és velük dolgozott. ⁴Minden szombaton fölszólalt a zsinagógában, és (az Úr Jézusra hivatkozva) igyekezett meggyőzni a zsidókat és pogányokat. ⁵Mikor pedig Szilás és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál egészen az igehirdetésnek szentelte magát. Bizonyítékot tárt a zsidók elé, hogy Jézus a Messiás. ⁶Gyalázkodó ellenmondásukra ruháját rázva így kiáltott föl: „A saját fejetekre szálljon véretek! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz fordulok.” ⁷Ezzel elköltözött onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házában szállt meg, akinek lakása a zsinagóga mellé épült. ⁸Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója egész családjával hitt az Úrban, és sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták őt. ⁹Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass! ¹⁰Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú népem lakik ugyanis ebben a városban.” ¹¹Ott maradt tehát másfél évig, s ezalatt az Úr igéjét tanította. ¹²Gallió achájai prokonzulsága idején azonban a zsidók egy akarattal Pálra rontottak és a törvényszék elé hurcolták. ¹³„Ez az ember, vádolták, törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket.” ¹⁴Pál már éppen szólásra nyitotta ajkát, amikor Gallió így szólt a zsidókhoz: „Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, türelemmel lennék hozzátok annak rendje szerint. ¹⁵De ha valami tanításról, személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.” ¹⁶Ezzel elkergette őket az ítélőszék elől. ¹⁷Erre a hellenista zsidók
valamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét, és ott az ítélőszék előtt elpáholták. Gallió pedig mindezzzel mit sem törődött.

Hazatérés Antióchiába.

¹⁸Pál még jó ideig ottmaradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Priszcilla és Akvila társaságában elhajózott Szíria felé. Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tőlük. ¹⁹Ő maga pedig bement a zsinagógába és beszédet mondott a zsidók előtt. ²⁰Kérték ugyan, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá, búcsúzkodás közben azonban megígérte: ²¹„Ha Isten is úgy akarja, még visszatérek hozzátok.” Efezusban tengerre szállva lement Cézáreába.

Pál harmadik útja

²²Innen fölutazott az egyház üdvözlésére s aztán lement Antióchiába.

Apolló efezusi és korintusi működése.

²³Bizonyos ideig itt tartózkodott, majd útnak eredt. Sorjában bejárta a galaták földjét és Frígiát, lelket öntve valamennyi tanítványba. ²⁴Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásban igen jártas ember volt. ²⁵Már kapott valami oktatást az Úr tanításáról. Buzgó lélekkel és helyesen hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de még csak János keresztségéről tudott. ²⁶Bátor bizalommal kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila meghallották, magukhoz hívták és behatóbban elmagyarázták neki Isten tanítását. ²⁷Mikor pedig Achájába akart menni, a testvérek biztatták és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Odaérkezve azután tehetségével sokban hasznukra volt a híveknek. ²⁸A nyilvánosság előtt eredményesen megcáfolta a zsidókat azzal, hogy bebizonyította az Írás alapján, hogy Jézus a Messiás.

Pál Efezusba érkezik.

19 ¹Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a felső tartományokon áthaladva Efezusba érkezett. ²Itt néhány tanítványra talált. „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” – kérdezte tőlük. „Még csak nem is hallottuk, felelték azok, hogy van-e Szentlélek.” ³Erre megkérdezte: „Hogyan keresztelkedtetek meg akkor?” „János keresztségével” – válaszolták. ⁴„János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál, a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban.” ⁵Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. ⁶Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. ⁷Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak.

Az efezusi apostolkodás.

⁸Azután a zsinagógába bejárogatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki és meggyőző beszédeket mondott az Isten országáról. ⁹Némelyek azonban megátalkodtak és nem fogadták be a hitet, sőt gyalázták a tanítást a nyilvánosság előtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tőlük és egy bizonyos Tirannosz iskolájában mindennap beszélt hozzájuk. ¹⁰Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét. ¹¹Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál útján. ¹²Még kendőit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belőlük. ¹³Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkísérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: „Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet.” ¹⁴Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel. ¹⁵A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” ¹⁶S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektől borítva menekültek ki abból a házból. ¹⁷Erről azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének. ¹⁸Sok hívő előállott és nyíltan föltárta tetteit. ¹⁹Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket és mindenki szeme láttára elégették, Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhető. ²⁰Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott. ²¹Az események után Pál lelkében az a terv érlelődőtt meg, hogy átmegy Makedóniába és Achájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. „Ottlétem után, mondta, még Rómát is látnom kell.” ²²Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztoszt Makedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt.

Az ezüstművesek zavargása.

²³Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanításával kapcsolatban. ²⁴Egy Demetriosz nevű ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével nem csekély keresethez juttatta az iparosokat. ²⁵Egybegyűjtötte tehát őket és a többi hasonló foglalkozásúakat és így szólt hozzájuk: „Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket. ²⁶Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömeget meggyőzött és más fölfogásra bírt. Azt mondja ugyanis, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk. ²⁷Ezzel azonban nemcsak az a veszély fenyeget, hogy megvetik mesterségünket, hanem az is, hogy semmibe veszik a nagy istennő, Artemisz templomát, és káros következménnyel lesz fölségére, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli.” ²⁸Mikor ezt hallották, elöntötte őket a düh és felkiáltottak: „Nagy az efezusiak Artemisze!” ²⁹Az egész városban nagy fölfordulás keletkezett. Közös megegyezéssel a színházba rohantak, magukkal hurcolva a makedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál társait. ³⁰Erre Pál a nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték. ³¹Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, üzenetet küldtek neki azzal a kéréssel, hogy ne menjen a színházba. ³²Ott meg össze-vissza kiabáltak, mert a zűrzavar olyan nagy volt a népgyűlésben, hogy többnyire még azt sem tudták, miért gyűltek össze. ³³Végül megbízták a tömegből Sándort, mivel a zsidók előtuszkolták. Sándor kezével hallgatást intett és védekezni akart. ³⁴De mikor észrevették, hogy zsidó, lármában törtek ki és mindnyájan vagy két órán keresztül harsogták: „Nagy az efezusiak Artemisze!” ³⁵Végre a jegyző lecsöndesítette a tömeget. „Efezusi férfiak, szólította meg őket, van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Artemisznek és égből alászállott szobrának imádója? ³⁶Minthogy efelől senki sem kételkedik, le kell higgadnotok, és nem szabad semmit sem meggondolatlanul tennetek. ³⁷Idehoztátok ezeket az embereket, pedig nem szentségtörők s nem is káromolták a mi istennőnket. ³⁸Ha tehát Demetriosznak és iparostársainak panaszuk van valaki ellen, a törvénynapok és helytartók rendelkezésükre állnak, ott tegyenek panaszt. ³⁹Ha meg másvalami vitás kérdés merül föl, azt a törvényszerű népgyűlésen lehet elintézni. ⁴⁰Még abba a veszélybe kerülhetünk ugyanis, hogy följelentenek minket a mai zavargás miatt és semmi okot sem tudunk fölhozni, amivel számot tudnánk adni erről a csődületről.” Ezeket mondva föloszlatta a gyűlést.

Pál útnak indul.

20 ¹A zavargás megszűntével Pál magához hívatta a tanítványokat. Buzdította őket, majd elbúcsúzott és Makedóniába utazott. ²Végigjárta ennek a kerületeit és sok beszédet intézett az ottaniakhoz. Majd Görögországba ment és ott tartózkodott három hónapon keresztül. ³Mikor ezután Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy döntött, hogy Makedónián keresztül tér vissza. ⁴Ázsiáig vele együtt tartott a béreai Szópatrosz, Pirrusz fia, a tesszalonikaiak közül pedig Arisztarchusz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimosz. ⁵Ezek előrementek és Troászban vártak ránk. ⁶Mi pedig a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippiből és öt nap múlva utolértük őket Troászban, ahol egy hetet töltöttünk. ⁷A hét első napján egybegyűltünk a kenyértörésre. Pál beszédet intézett hozzájuk, s mivel másnap el akart utazni, egészen éjfélig nyújtotta beszédét. ⁸A teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bővében. ⁹Egy Eutihosz nevű ifjú, aki az ablaknál ült, Pál hosszú prédikációja közben mély álomba merült. Úgy elnyomta az álom, hogy lezuhant a harmadik emeletről. ¹⁰Holtan szedték föl. Pál lement hozzá, aztán ráborult és átkarolva őt így szólt: „Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke még benne van.” ¹¹Aztán fölment, elvégezte a kenyértörést és evett. Még jó sokáig, egész virradatig beszélt, s végül útra kelt. ¹²Az ifjút pedig élve odavezették, és ez nem kis vigasztalásukra volt.

Pál Milétoszban búcsút vesz az efezusiaktól.

¹³Mi pedig hajóra szállva Asszoszba mentünk, hogy ott vegyük föl Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta megtenni az utat. ¹⁴Mikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük őt és úgy értünk Mitilénébe. ¹⁵Másnap innen elhajózva Kiosz elé jutottunk, a következő nap Számoszon kötöttünk ki, az erre következőn pedig megérkeztünk Milétoszba. ¹⁶Pál ugyanis elhatározta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában időt ne veszítsen. Sietett, hogy hacsak lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. ¹⁷Milétoszból azután beüzent Efezusba és magához kérette az egyház presbitereit. ¹⁸Mikor ezek megérkeztek, így szólt hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan éltem köztetek. ¹⁹Az Úrnak mély alázatossággal, könnyek és zaklatások közt szolgáltam, melyek a zsidók ármánykodása következtében értek engem. ²⁰Semmit sem vontam meg tőletek, ami hasznotokra szolgálhatott, hanem nyilvánosan és magánházakban tanítottalak titeket. ²¹Zsidóknak és pogányoknak lelkükre beszéltem, hogy térjenek meg Istenhez és higgyenek Jézusban, a mi Urunkban. ²²Most pedig belső kényszerűség hajt, hogy Jeruzsálembe menjek. ²³Nem tudom, hogy mi történik majd ott velem, legfeljebb annyit, hogy a Szentlélek minden városban értésemre adta, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. ²⁴De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni pályafutásomat és az Úr Jézustól rám ruházott föladatomat: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetését. ²⁵És bizony tudom azt is, hogy közületek, akik közt az Isten országát hirdetve jártam, egy sem lát meg többé. ²⁶Ezért hát szentül állítom nektek a mai napon: senkinek a vére nem szárad rajtam. ²⁷Nem rejtettem el semmit sem, hanem Isten teljes akaratát föltártam előttetek. ²⁸Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt ennek élére titeket elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg. ²⁹Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek rátok és nem kegyelmeznek a nyájnak. ³⁰Sőt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat. ³¹Őrködjetek tehát és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szüntelenül könnyek közt intettem mindegyikteket. ³²Most pedig Istennek és az ő kegyelmébe ajánllak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse művét és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget. ³³Nem kívántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. ³⁴Ti tudjátok, hogy ezek a kezek keresték meg azt, amire nekem és környezetemnek szüksége volt. ³⁵Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni és ezzel a gyöngéket segíteni. Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” ³⁶Ezeket mondta, aztán térdre hullott és mindnyájukkal közösen imádkozott. ³⁷Valamennyien hangos sírásra fakadtak és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. ³⁸Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy többé nem fogják viszontlátni. Végül elkísérték őt a hajóhoz.

KNB SZIT STL BD RUF KG