15 1Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek. (Gal 2,4;1Móz 17,10-14.3Móz;12,3) 2Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. (Gal 2,1.2) 3Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak. (Csel 8,1.14;11,19) 4Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök. (Csel 14,27) 5Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. (Csel 26,16) 6Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. (1Móz 18,10) 7És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek. (Csel 10,1) 8És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; (Csel 10,44) 9És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. (1Móz 25,23) 10Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? (Gal 2,14-16;5,1) 11Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is. (Eféz 2,5.8) 12Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között. (Róm 15,18.19.2Kor;12,12) 13Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! (Mát 13,55; Gal 1,19;2,12; Csel 21,18) 14Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, (2Móz 9,16) 15És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: (Ámós 9,11.12) 16Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: (Péld 21,30) 17Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi. (Ésa 45,9; Jer 18,6) 18Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. (Csel 20,4;27,2; Kol 4,10; Filem 24;) 19Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; (Csel 16,38) 20Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. (3Móz 17,13.5Móz;12,16;1Móz 9,4-5.3Móz;3,17;7,26;17,10-14;19,26.5Móz;12,16.23-25;15,23) 21Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák. (Csel 24,16.1Kor;4,4.2Kor;1,12) 22Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának. (Ján 18,22) 23Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket! (Gal 1,21) 24Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: (Ésa 10,22.23) 25Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, (2Móz 22,28) 26Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. (Csel 14,19) 27Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket. (Eféz 2,1-3) 28Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, (Mát 22,23; Márk 12,18; Luk 20,27) 29Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben! (Csel 5,38.39) 30Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet. (Csel 19,21) 31És mikor elolvasták, örvendezének az intésen. (Csel 16,9;18,9.10;27,23;Csel 19,21; Róm 15,24) 32Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték. (Csel 19,21) 33Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz. (Csel 21,29.2Tim;4,20;Kol 4,7; Eféz 6,21.2Tim;4,12; Tit 3,12) 34De Silásnak tetszék ott maradni. (Ján 16,2) 35Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét. (2Móz 12,15.18) 36Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak. (Csel 2,42.46) 37És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik. 38Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt. (Csel 13,13) 39Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba; (1Kir 17,21.22.2Kir;4,34) 40Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól. (Zsolt 116,10) 41És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket. (Ésa 28,16; Zsolt 25,3) 16 1Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög atyának fia; (2Tim 1,5) 2Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. (Jóel 2,32; Csel 2,21) 3Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt. 4És a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének. (Ésa 52,7) 5A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként. (Csel 14,23) 6Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az ígét Ázsiában hirdessék, (Gal 4,13) 7Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek. (1Kor 4,11-13;15,32;16,9.2Kor;1,8-9;Csel 21,27.2Kor;11,26) 8Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba. (5Móz 32,21) 9És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk! (Csel 14,15;26,20.1Thess;1,9.10;Csel 16,31;19,4) 10Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot. (Ésa 65,2) 11Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba; (Csel 21,4.11) 12Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot. (Fil 2,17; Csel 21,13;Csel 9,15; Gal 1,15.16) 13És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal. (1Kir 19,10.18) 14És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala. (Ezék 3,18.19) 15Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket. (2Kir 4,8-11) 16Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával. (1Sám 28,7) 17Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik. (Márk 1,24;3,11;5,7) 18Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában. (Márk 16,17) 19Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piaczra a hatóságok elé. (Csel 19,8.10.22) 20És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, (Csel 26,18; Eféz 1,18; Kol 1,12) 21És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. (1Sám 12,3) 22És velök egyben feltámada a sokaság ő ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték őket. (Csel 18,3.1Thess;2,9.2Thess;3,8.1Kor;4,12;9,12.15.2Kor;11,7-9;12,13-18) 23És miután sok ütést mértek rájok, tömlöczbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket. (2Kor 11,25.1Thess;2,2) 24Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá. (1Tim 4,16) 25Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. 26És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak. (Csel 5,18-19;12,6-10) 27Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok. (Jer 11,16.17) 28Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk! 29Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé, (Jób 19,25-27; Dán 12,2; Ján 5,28.29) 30És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? (Csel 2,37.38; Luk 3,10-15) 31Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! (Róm. 15,25-28. 1 Kor. 16,1-4. 2 Kor. 8,1. 2 Kor 9,1.) 32És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának. (Csel 21,26.27) 33És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan. (2Kor 3,16) 34És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek. (Csel 6,5;8,5.6.12.26-40) 35Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket. (Jóel 2,28) 36A tömlöcztartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel! (Csel 11,28) 37Pál pedig monda nékik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jőjjenek ők maguk és vezessenek ki minket. (Csel 22,25-29) 38A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak, (Csel,16 4.) 39És odamenvén, megkérlelék őket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból. (Csel 20,24) 40Kijövén pedig a tömlöczből, bemenének Lidiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák őket, és eltávozának. (Csel,16 17.) 17 1Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok. (1Thess 2,2) 2Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból, (Gal 3,22) 3Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, a kit én hirdetek néktek. (Csel 26,23; Luk 24,26.46;Csel 9,22) 4És némelyek azok közül hivének és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. (1Thess 1,6.9) 5De a zsidók, kik nem hisznek vala, írigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaczi népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé. (1Thess 2,15.16) 6Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város előljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek; 7Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust. (Luk 23,2; Ján 19,12) 8Fel is indíták a sokaságot és a város előljáróit, kik hallják vala ezeket. (Eféz 4,23.1Thess;4,3) 9De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket. (4Móz 6,2-21) 10Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába. (Csel 9,25) 11Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek. (Ésa 8,20; Ján 5,39) 12Sokan hivének azért ő közülök; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. (Csel,17 4.) 13Mikor azonban tudtokra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták. (Csel 19,21;23,11) 14De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradának. (Csel 6,13) 15A kik pedig elkísérték Pált, elvivék őt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek ő hozzá, elmenének. (Csel 18,5.1Thess;3,1.2.6) 16Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. (2Móz 20,4.5;32,19) 17Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket előtalált. 18Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. (Luk 18,1;Zsid 10,36) 19És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz? (1Kor 16,1;Zsid 13,1.2) 20Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. (Mát 5,44; Luk 23,34; Csel 7,60) 21Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában. (1Kor 12,26.27) 22Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket. (Fil 2,2;Péld 3,7) 23Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. (Mát 5,39;2Kor 8,21) 24Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. (Csel 14,15;Csel 7,48.49.1Kir;8,27) 25Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; (Zsolt 50,10-12;Ésa 42,5) 26És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; (1Móz 1,27.28;5Móz 32,7.8) 27Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: (Róm 1,19.20) 28Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. (Jób 34,4) 29Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. (Róm 1,23; Ésa 40,18-20) 30E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: (Róm 3,26; Csel 14,16;Tit 2,11-13; Csel 14,15) 31Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból. (Csel 10,42.2Kor;5,10;Csel 2,32;10,40;13,30) 32Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől. (Csel 9,3-8;26,13-15) 33És ilyen módon Pál kiméne azok közül. 34Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök. (Csel 24,14;28,20) 18 1Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba. (Ján 13,34.35; Gal 5,14) 2És mikor egy Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Prisczillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék. (Róm 16,3.4.1Kor;16,19.2Tim;4,19) 3És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának. (Csel 20,34.1Kor;4,12.2Thess;3,8) 4Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni. (Csel 9,10-18) 5Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. (Csel 17,14.15.1Thess;3,2.6) 6Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva monda nékik: Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek. (Csel 20,26; Mát 27,24.25;Csel 13,46;28,28) 7És általmenvén onnét, méne egy Justus nevű, istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával. (Csel 26,16) 8Krispus pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala. (1Kor 1,14) 9Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: (Csel 16,9.10) 10Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban. (Csel 13,48) 11És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét. (Csel 22,21) 12Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék őt a törvényszék elébe, (Csel 7,58;8,1) 13Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket. (Csel 9,15;26,17.18; Róm 15,18.19; Gal 1,16) 14Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket: (Csel 21,36) 15De ha tanításról, nevekről és a ti törvénytekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni. (Csel 21,30.31) 16És elűzé őket a törvényszék elől. (Csel 10,42) 17A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék előtt; de Gallió velök semmit sem gondola. (1Kor 1,1) 18Pál pedig, miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Siriába hajózék, és vele együtt Prisczilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása vala. (Csel 21,23.24.4Móz;6,1) 19Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal. 20Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon nálok, nem álla reá; (Mát 18,6.7) 21Hanem búcsút vőn tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból. (Csel 16,38) 22És miután Czézáreába érkezék, felmenvén Jeruzsálembe és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába. (1Kor 8,11) 23És miután ott bizonyos időt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, erősítve a tanítványokat mind. (Csel 16,6) 24Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala. (1Kor 1,12; Csel 19,1) 25Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudja vala. (Csel 19,3) 26És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát. 27Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által: (1Kor 1,12;3,4.5.6.22;4,6;16,12) 28Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus. (Fil 3,5) 19 1Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, (Mát 9,14;11,2; Ján 1,35.41) 2Monda nékik: Vajjon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek. (Mát 22,23; Márk 12,18; Luk 20,27) 3És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére. (Csel 5,38.39) 4Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. (Mát 3,1-3.11; Márk 1,4.8; Luk 3,3.16) 5Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. (Csel 16,9;18,9.10;27,23;Csel 19,21; Róm 15,24) 6És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala. (Csel 8,17;10,44;Csel 2,4.17) 7Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten. (3Móz 16,29-31;23,26-32) 8Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról. (Ján 16,2) 9Mikor pedig némelyek megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az Úrnak útáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus oskolájában prédikálván. (Csel 13,45.46;18,6.7) 10Ez pedig lőn két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, kik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgaták az Úr Jézusnak ígéjét. (1Kor 16,9) 11És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által: (Csel 5,12;14,3; Ján 14,12) 12Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belőlök. (Csel 5,15.16) 13Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, a kikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. (Mát 12,27; Márk 9,38; Luk 9,49) 14Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, a kik ezt mívelik vala. (Ésa 11,1.10) 15Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? (Márk 5,7;Csel 16,17) 16És reájok ugorván az az ember, a kiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból. (2Pét 1,12) 17Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve. (Csel,19 38. Jón. 1,5.) 18És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket. (Csel 11,13) 19Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek. 20Ekképen az Úrnak ígéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala. 21Midőn pedig ezek elteltek, elvégezé Pál magában, hogy Maczedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Ott létem után Rómát is meg kell nékem látnom. (Róm 15,23-25.28;1Kor 16,5) 22Elküldvén pedig Maczedóniába kettőt azok közül, kik néki szolgálnak vala, Timótheust és Erástust, ő maga egy ideig Ázsiában marada. (1Kor 4,17;16,10; Róm 16,23.2Tim;4,20) 23Támada azonban azon időtájban nem csekély háborúság az Úrnak útárt. (Ésa 52,15) 24Mert egy Demeter nevű ötvös, ezüstből Diána templomokat csinálván, a mesterembereknek nem csekély nyereséget ád vala; 25Kiket egybegyűjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, monda: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jóllétünk. 26Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, a melyek kézzel csináltatnak. (Zsolt 115,4; Jer 10,3-5) 27Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel. (Mát 10,18) 28Mikor pedig ezeket hallották és haraggal megtelének, kiáltnak vala, mondván: Nagy az efézusi Diána! (1Kor 16,3.4) 29És betelék az egész város háborúsággal; és egyakarattal a színházba rohanának, megfogván Gájust és Aristárkhust, kik Maczedóniából valók és Pálnak útitársai valának. (Csel 20,4;27,2; Kol 4,10; Filem 24;) 30Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték őt a tanítványok. 31És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai valának néki, küldvén ő hozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba. 32Már most ki egyet, ki mást kiáltoz vala, mert a népgyűlés összezavarodott volt, és a többség nem tudta, miért gyűltek össze. (Csel,19 22. Mát. 10,30. Luk. 21,18.) 33A sokaság közül pedig előállaták Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a nép előtt. (Márk 6,41; Luk 22,19;24,30; Ján 6,11; Róm 14,6.1Kor;11,24.1Tim;4,4.5; Csel 2,42.46;20,7.11) 34Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájokból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána! (Jak 4,15) 35Miután pedig a városi jegyző lecsendesítette a sokaságot, monda: Efézusbeli férfiak, ugyan kicsoda az az ember, a ki ne tudná, hogy Efézus városa a nagy Diána istenasszonynak és a Jupitertől esett képnek templomőrzője? 36Mivelhogy azért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy megcsendesedjetek, és semmi vakmerő dolgot ne cselekedjetek. 37Mert ide hoztátok ez embereket, kik sem nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen káromlást nem szóltak. 38Ha tehát Demeternek és a hozzátartozó mesterembereknek valaki ellen panaszuk van, törvényszékek vannak, és tiszttartók vannak: pereljenek egymással. (Csel 18,2.3.26) 39Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panasztok, a törvényes népgyűlésen majd elintéztetik. 40Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, a melylyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. És ezeket mondván, feloszlatá a gyűlést. 20 1Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen. (Csel 19,21) 2Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne. 3És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza. (Csel 19,21) 4Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus. (Csel 21,29.2Tim;4,20;Kol 4,7; Eféz 6,21.2Tim;4,12; Tit 3,12) 5Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban. 6Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk. (2Móz 12,15.18) 7A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig. (Csel 2,42.46) 8Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve. (Csel 14,11-13) 9Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl. 10Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van. (1Kir 17,21.22.2Kir;4,34) 11Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el. (Márk 16,18) 12Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának. 13Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni. 14Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe. (1Kor 14,20) 15És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba. (Csel,20 17.) 16Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. (Csel 16,1-3) 17Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit. (Csel 14,23) 18Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt, 19Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; (1Kor 4,11-13;15,32;16,9.2Kor;1,8-9;Csel 21,27.2Kor;11,26) 20Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, (Eféz 3,20;2Tim 1,9.10.1Pét;1,20) 21Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől. (Csel 14,15;26,20.1Thess;1,9.10;Csel 16,31;19,4) 22És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám. (Csel 26,6) 23Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik. (Csel 21,4.11) 24De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról. (Fil 2,17; Csel 21,13;Csel 9,15; Gal 1,15.16) 25És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát. (Csel 24,27) 26Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok. (Ezék 3,18.19) 27Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát. (Ésa 6,9.10) 28Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. (Tit 2,14.1Pét;1,19;1Pét 5,2.3) 29Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. (Mát 7,15) 30Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják. (Csel 24,27) 31Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit. (Csel 19,8.10.22) 32És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt. (Csel 26,18; Eféz 1,18; Kol 1,12) 33Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: (1Sám 12,3) 34Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. (Csel 18,3.1Thess;2,9.2Thess;3,8.1Kor;4,12;9,12.15.2Kor;11,7-9;12,13-18) 35Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni. (2Thess 3,7.9) 36És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe. (Mát 1,1-16; Luk 3,23-31) 37Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt. (Ján 10,36; Csel 13,33) 38Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra. (Eféz 3,8)