⁴⁴A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. ⁴⁵Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, elteltek irigységgel, és becsmérlő szavakkal mondtak ellene Pál beszédének. ⁴⁶Ekkor Pál és Barnabás bátran így szólt:
– Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. Mivel azonban elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. ⁴⁷Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: A pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösség légy a föld végső határáig.
⁴⁸Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és mindazok hívővé lettek, akik az örök életre voltak rendelve. ⁴⁹Az Úr igéje pedig terjedt az egész tartományban. ⁵⁰De a zsidók ellenük hangolták a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és elűzték őket a területükről. ⁵¹Ők pedig lerázták ellenük a port lábukról, és Ikóniumba mentek. ⁵²Öröm és a Szentlélek töltötte el a tanítványokat.

KNB SZIT STL BD RUF KG