5 ¹Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk összeomlik, Istentől kapunk örök hajlékot a mennyben, amelyet nem emberkéz alkotott. ²Ezért sóhajtozunk e földi sátorban arra vágyakozva, hogy felölthessük rá mennyből való hajlékunkat, ³feltéve, hogy amennyiben felöltöttük, többé nem leszünk mezítelenek. ⁴Mi is tehát, akik e sátorban vagyunk, mintegy teher alatt sóhajtozunk, mert ezt nem akarjuk levetni, hanem amazt fel akarjuk rá venni, hogy a halandót elnyelje az élet. ⁵Isten pedig, aki minket erre felkészített, foglalóul adta nekünk a Lelket.
⁶Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg e testben van otthonunk, távol vagyunk az Úrtól – ⁷azaz a hit irányítja lépteinket, nem a látás –, ⁸de bizakodunk, és jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. ⁹Ezért arra törekszünk, hogy – akár itt lakunk még, akár elköltözünk – tetszésére legyünk. ¹⁰Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki megkapja, amit érdemel aszerint, amit e testben cselekedett, akár jót, akár rosszat.

KNB SZIT STL BD RUF KG