Mennyei honvágy.
5 1Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakóházat: örök hajlékot a mennyben, amit nem emberkéz épített. 2Ezért is sóhajtozunk itt, mert mennyei hajlékunkba óhajtunk beköltözni. 3Csak akkor nem látszunk többé ruhátlanoknak, ha oda beköltözünk. 4Amíg tehát e sátorban lakunk, elnehezülten sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így a halandót elnyelje az élet. 5Hiszen Isten, aki erre előkészített minket, a Lélek foglalóját adta nekünk. 6Ezért tölt el bizalom, hiszen tudjuk, hogy míg testben élünk, távol járunk az Úrtól. 7A hitben élünk ugyanis, nem a szemlélésben. 8Ám bizalom tölt el, s jobban szeretnénk megválni a testtől és hazajutni az Úrhoz. 9Ezért is törekszünk arra, hogy kedvében járjunk, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. 10Hiszen mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, amint jót vagy gonoszat tett.