10 ¹Nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren,Nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren, ²és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. ³Mindnyájan ugyanazt a lelki táplálékot ették,Mindnyájan ugyanazt a lelki táplálékot ették, ⁴és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ugyanis abból a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. A kőszikla Krisztus volt.és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ugyanis abból a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. A kőszikla Krisztus volt. ⁵Ennek ellenére többségükben nem lelte kedvét Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.Ennek ellenére többségükben nem lelte kedvét Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. ⁶Ezek az események javunkra szóló figyelmeztetésül történtek, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak.Ezek az események javunkra szóló figyelmeztetésül történtek, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. ⁷Ne váljatok bálványimádóvá, mint közülük némelyek, amint írva van: Leült a nép enni, inni, és felkelt táncolni.Ne váljatok bálványimádóvá, mint közülük némelyek, amint írva van: Leült a nép enni, inni, és felkelt táncolni. ⁸De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és egyetlen napon huszonháromezren pusztultak el.De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és egyetlen napon huszonháromezren pusztultak el. ⁹Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól.Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. ¹⁰De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszejtette őket a pusztító angyal.De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszejtette őket a pusztító angyal. ¹¹Ezek okulásunkra történtek velük, és figyelmeztetésül írták meg nekünk, akik számára elérkezett az idők vége.Ezek okulásunkra történtek velük, és figyelmeztetésül írták meg nekünk, akik számára elérkezett az idők vége. ¹²Aki tehát azt gondolja, hogy szilárdan áll, vigyázzon, hogy el ne essék!Aki tehát azt gondolja, hogy szilárdan áll, vigyázzon, hogy el ne essék! ¹³Emberi erőt meghaladó kísértés nem ért benneteket. Isten hűséges, és nem hagyja, hogy erőtökön felül kísértést szenvedjetek; sőt a szabadulás útjáról is gondoskodik a kísértéssel együtt, hogy el tudjátok viselni.
Emberi erőt meghaladó kísértés nem ért benneteket. Isten hűséges, és nem hagyja, hogy erőtökön felül kísértést szenvedjetek; sőt a szabadulás útjáról is gondoskodik a kísértéssel együtt, hogy el tudjátok viselni.
¹⁴Ezért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól!Ezért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól! ¹⁵Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez. Ítéljétek meg magatok, amit mondok!Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez. Ítéljétek meg magatok, amit mondok! ¹⁶Ugye az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való közösségünk? Ugye a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való közösségünk?Ugye az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való közösségünk? Ugye a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való közösségünk? ¹⁷Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk.Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. ¹⁸Nézzétek Izrael népét! Akik esznek az áldozatokból, nincsenek közösségben az oltárral?Nézzétek Izrael népét! Akik esznek az áldozatokból, nincsenek közösségben az oltárral? ¹⁹Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit?Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? ²⁰Nem, hanem azt, hogy amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák, nem Istennek. Azt pedig nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben.Nem, hanem azt, hogy amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák, nem Istennek. Azt pedig nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. ²¹Nem ihattok az Úr kelyhéből is, meg a démonok kelyhéből is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg a démonok asztalának is.Nem ihattok az Úr kelyhéből is, meg a démonok kelyhéből is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg a démonok asztalának is. ²²Vagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
Vagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
²³Mindent szabad, de nem minden használ. Mindent szabad, de nem minden épít.Mindent szabad, de nem minden használ. Mindent szabad, de nem minden épít. ²⁴Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét!Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét! ²⁵Egyétek mindazt, amit a húspiacon árulnak anélkül, hogy lelkiismereti okból kérdezősködnétek,Egyétek mindazt, amit a húspiacon árulnak anélkül, hogy lelkiismereti okból kérdezősködnétek, ²⁶hiszen az Úré a föld és ami betölti.hiszen az Úré a föld és ami betölti. ²⁷Ha meghív titeket a nem hívők közül valaki, és el akartok menni, egyétek mindazt, amit elétek tesznek! Ne kérdezősködjetek semmiről lelkiismereti okokból!Ha meghív titeket a nem hívők közül valaki, és el akartok menni, egyétek mindazt, amit elétek tesznek! Ne kérdezősködjetek semmiről lelkiismereti okokból! ²⁸De ha valaki azt mondja nektek: „Ez áldozati hús”, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt!De ha valaki azt mondja nektek: „Ez áldozati hús”, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt! ²⁹Lelkiismeretről beszélek, de nem a tiétekről, hanem a másikéról. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat a másik lelkiismerete?Lelkiismeretről beszélek, de nem a tiétekről, hanem a másikéról. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat a másik lelkiismerete? ³⁰Ha én hálával eszem, miért legyen becsmérlésben részem azért, amiért hálát adok?Ha én hálával eszem, miért legyen becsmérlésben részem azért, amiért hálát adok? ³¹Akár esztek tehát, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!Akár esztek tehát, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! ³²Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának;Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának; ³³mint ahogy én is mindenkinek mindenben igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
mint ahogy én is mindenkinek mindenben igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
1 ¹Pál, Krisztus Jézus apostola meghívás révén Isten akaratából, és Szószthenész testvér, ²Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívás révén szenteknek, mindazokkal együtt, akik bárhol – náluk és nálunk – segítségül hívják a mi Urunk, Jézus Krisztus nevét: ³kegyelem néktek és béke Istentől, Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
⁴Hálát adok értetek Istenemnek mindenkor Isten kegyelméért, ami Krisztus Jézusban nektek adatott. ⁵Mert benne minden szempontból meggazdagodtatok, mindenféle beszédben és mindenféle ismeretben, ⁶amint a Krisztusról tett tanúságtétel megerősödött közöttetek. ⁷Így nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok, ⁸aki mindvégig szilárddá tesz majd benneteket, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk, Jézus [Krisztus] napján. ⁹Hűséges az Isten, aki meghívott titeket, hogy közösségben legyetek Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal.
¹⁰Kérlek titeket, testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevében, hogy mindnyájan legyetek egyetértők, és ne legyenek szakadások közöttetek, hanem egyazon gondolkodásmóddal és egyazon meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. ¹¹Mert Khloé embereitől azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, hogy viszálykodás van közöttetek. ¹²Úgy értem, hogy mindegyikőtök így beszél: „Én Pál mellett vagyok”, „Én meg Apolló mellett”, „Én Kéfáshoz tartozom”, „Én meg Krisztushoz”. ¹³Hát Krisztust csak egy résznek juttatták? Talán Pált feszítették keresztre értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? ¹⁴Hálát adok [Istennek], hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Crispust és Gaiust, ¹⁵nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre lett megkeresztelve. ¹⁶Igaz, megkereszteltem Sztephanász háza népét is, de rajtuk kívül nem tudok arról, hogy mást is megkereszteltem volna. ¹⁷Mert nem azért küldött Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem ügyeskedő ékesszólással, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.
¹⁸Mert a keresztről szóló igehirdetés balgaság azoknak, akik a vesztükbe rohannak, de nekünk, akik az üdvösség útján haladunk, Isten ereje. ¹⁹Hiszen meg van írva: Lerombolom a bölcsek bölcsességét, és az okoskodók okosságát semmivé teszem. ²⁰Hol a bölcs? Hol a jog tudója? Hol e világ vitázója? Nemde bolondot csinált Isten a világ bölcsességéből? ²¹Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés balgasága által üdvözítse a hívőket. ²²Miközben a zsidók jelet kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, ²³mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak botrány, a pogányoknak meg balgaság, ²⁴viszont a meghívottaknak – akár zsidók, akár görögök – Isten ereje és Isten bölcsessége. ²⁵Mert Isten balgasága bölcsebb az emberek bölcsességénél, és Isten erőtlensége erősebb az emberek erejénél.
²⁶Gondoljatok csak meghívásotok körülményeire, testvérek! E világ mértéke szerint nem sokan vannak közöttetek bölcsek, befolyásosak vagy előkelők. ²⁷Sőt Isten azokat választotta ki, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket; és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket; ²⁸és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében jelentéktelenek és megvetettek; akiket semminek vélnek, hogy semmivé tegye azokat, akik valaminek számítanak, ²⁹hogy egyetlen ember se dicsekedjék Isten előtt. ³⁰Ti általa vagytok Krisztus Jézusban, aki számunkra Istentől való bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá lett, ³¹hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!
2 ¹Ami engem illet, testvérek, amikor hozzátok jöttem, nem úgy érkeztem, mint aki az ékesszólás vagy a bölcsesség fölényével hirdeti nektek Isten titkát. ²Elhatároztam ugyanis, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. ³Erőtlenségben, nagy félelem és rettegés között jelentem meg nálatok. ⁴Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség megejtő szavaival szólt hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, ⁵hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
⁶Az érettek között azonban bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ pusztulásra ítélt fejedelmeinek bölcsességét, ⁷hanem Isten titokteljes bölcsességét közvetítjük, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva dicsőségünkre rendelt. ⁸Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte föl, mert ha fölismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. ⁹Ezzel szemben, amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, mindezt elkészítette Isten azoknak, akik őt szeretik.
¹⁰Nekünk Isten kinyilatkoztatta ezt a Lélek által. Mert a Lélek mindent feltár, még Isten mélységeit is.
¹¹Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy senki sem ismerheti meg azt, ami Istenben van, csak Isten Lelke. ¹²Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott. ¹³Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult, hanem a Lélektől származó szavakkal: lelki dolgokat lelki embereknek magyarázva. ¹⁴A kizárólag emberi módon gondolkodó ember nem fogadja be Isten Lelkének dolgait, mert balgaságnak tekinti, és megismerni sem képes őket, mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.
¹⁵A lelki ember mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. ¹⁶Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodásmódját, hogy őt kioktathatná? Mi Krisztus gondolkodásmódját követjük.
3 ¹Ezért, testvérek, nem szólhattam hozzátok úgy, mint akiket a Lélek irányít, hanem csak úgy, mint akiket emberi indulatok vezetnek, mint akik Krisztusban kiskorúak. ²Tejjel etettelek titeket, nem szilárd táplálékkal, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, ³mert még testiek vagytok. Amíg ugyanis féltékenység és viszálykodás van közöttetek, vajon nem testiek vagytok, és nem emberi módon viselkedtek? ⁴Ha az egyik ezt mondja, „Én Pál mellett vagyok”, a másik meg ezt, „Én Apollóhoz tartozom”, vajon nem emberi módon beszéltek-e?
⁵Ugyan mi Apolló, és mi Pál? Szolgák, akik által hívővé lettetek, s mindegyikük úgy szolgál, ahogy az Úr megadta neki. ⁶Én ültettem, Apolló öntözött, de a növekedést Isten adta. ⁷Úgyhogy nem az számít, aki ültet és aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. ⁸Aki ültet, s aki öntöz, ugyanaz: mindegyik megkapja majd bérét fáradozása mértéke szerint. ⁹Ugyanis munkatársak vagyunk, akik Istenhez tartozunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. ¹⁰Az Istentől nekem adott kegyelem szerint bölcs építőmesterként alapot vetettem, de más épít rá. De mindenki vigyázzon, hogyan épít rá! ¹¹Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, ami Jézus Krisztus. ¹²Azt, hogy valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát épít erre az alapra, ¹³majd ama nap fogja világossá tenni, mivel tűzzel érkezik, és akkor mindenkinek nyilvánvalóvá lesz a munkája; s hogy mit ér, a tűz fogja megmutatni. ¹⁴Akinek a munkája, amit épített, megmarad, az jutalmat fog kapni. ¹⁵Akinek a munkája elég, az kárt szenved. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön megy át. ¹⁶Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?
¹⁷Ha valaki Isten templomát pusztítja, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
¹⁸Senki ne áltassa magát! Ha valaki közületek bölcsnek gondolja magát ebben a világban, legyen balgává, hogy bölccsé lehessen! ¹⁹E világ bölcsessége ugyanis Isten előtt balgaság. Hiszen meg van írva: ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, ²⁰továbbá: az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók. ²¹Senki ne dicsekedjék tehát emberekkel, hiszen minden a tiétek: ²²Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők. Minden a tiétek! ²³Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
4 ¹Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait! ²A sáfároktól pedig azt kívánják, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. ³De a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy esetleg ti vagy más emberi bíróság hogyan ítél meg engem; sőt magam sem ítélkezem önmagam fölött. ⁴Lelkiismeretem nem vádol semmivel, de nem ez tesz igazzá. Fölöttem az Úr ítélkezik. ⁵Tehát egyáltalában ne ítéljetek addig, amíg el nem jön az Úr! Ő majd megvilágítja a sötétség rejtett dolgait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait. Akkor majd mindenkit Isten értékel.
⁶Mindezeket pedig, testvérek, a ti érdeketekben alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg, mit jelent: „ne tovább, mint ahogy írva van”, és hogy senki se fontoskodjék egyikünkre hivatkozva a másik ellenében! ⁷Mert ki tesz téged másoknál fontosabbá? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, akkor miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? ⁸Ti már el vagytok telve, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk! ⁹Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. ¹⁰Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. ¹¹Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk ¹²és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; ¹³amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig.
¹⁴Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. ¹⁵Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. ¹⁶Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat! ¹⁷Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett gyermekem, és hűséges az Úrban. Ő majd emlékeztet titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok valamennyi egyházban. ¹⁸Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok. ¹⁹Pedig ha az Úr akarja, hamarosan eljövök, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. ²⁰Mert Isten országa nem a beszéd, hanem az erő révén nyilvánul meg. ²¹Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?
5 ¹Az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apja feleségével él. ²Ti pedig tetszelegtek, nemhogy inkább gyászt hirdettetek volna, hogy eltávolítsátok magatok közül, aki ilyesmit cselekedett? ³Ami engem illet, én, aki testben távol, de lélekben jelen vagyok, már ítéletet hoztam – mint jelen lévő – afölött, aki így cselekedett. ⁴Amikor összegyűltök – s lélekben én is köztetek – a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében s az Úr Jézus erejével, ⁵át kell adnunk az ilyet a Sátánnak a test pusztulására, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján. ⁶Önelégültségetek nem helyénvaló. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? ⁷Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott. ⁸Ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével! ⁹Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad paráznákkal kapcsolatot tartani. ¹⁰De nem úgy értettem, hogy általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. ¹¹Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, aki elfogadja, hogy „testvér”-nek nevezzék, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még asztalközösséget se vállaljatok! ¹²Mert mit tartozik rám, hogy a kívülállók fölött ítélkezzem? Nemde a közösség tagjai fölött kell ítélkeznetek? ¹³A kívülállókat Isten fogja megítélni. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!
6 ¹Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a kétes hitelű igazságszolgáltatástól, és nem Isten népétől döntést kérni? ²Vagy nem tudjátok, hogy „a szentek a világ fölött fognak ítélkezni”? És ha ti ítélkeztek a világ fölött, talán nem vagytok illetékesek a hétköznapi ügyekben?
³Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor miért ne a mindennapi élet dolgaiban? ⁴Ha tehát a mindennapi élet dolgaiban pereskedtek, akkor azokat ültetitek bírói székbe, akik az egyházban semmit sem számítanak? ⁵Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat. Ide jutottatok, hogy nincs közöttetek egyetlen „bölcs” sem, aki képes lenne igazságot tenni két testvér között? ⁶Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt? ⁷Már maga az is súlyos gyarlóság a részetekről, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? ⁸Sőt ti okoztok sérelmet, és ti okoztok kárt, ráadásul saját testvéreiteknek! ⁹Vagy nem tudjátok, hogy gonosztevők nem örökölhetik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjelgők, sem fajtalankodók, ¹⁰sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. ¹¹Közületek néhányan ilyenek voltak, de megtisztultatok, megszentelődtetek, és megigazultatok az Úr, Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által.
¹²„Nekem mindent szabad” – de nem minden használ. „Nekem mindent szabad” – de nehogy valaminek a rabjává váljak. ¹³„A táplálék a gyomorért van, a gyomor meg a táplálékért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni.” De a test nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.
¹⁴Isten feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. ¹⁵Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? Leválasszam hát Krisztus tagjait, és egy parázna nő tagjaivá tegyem őket? Szó sem lehet róla! ¹⁶Nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Hiszen – amint az Írás mondja: ketten egy testté lesznek. ¹⁷Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. ¹⁸Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit az ember elkövet, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. ¹⁹Vagy nem tudjátok, hogy testetek az Istentől kapott, bennetek lakó Szentlélek temploma, és nem vagytok a magatokéi? ²⁰Sokba kerültetek! Dicsőítsétek meg Istent a testetekben!
7 ¹Amikről írtatok, azokra ezt válaszolom. „Jó a férfinak asszonyt nem érinteni.” ²Ellenkezőleg, a paráználkodás veszélye miatt mindenkinek legyen felesége, és minden asszonynak férje! ³A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt! ⁴Nem az asszony az ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy nem a férfi az ura a maga testének, hanem a felesége. ⁵Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután ismét legyetek együtt, nehogy megkísértsen benneteket a Sátán azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. ⁶Amit mondok, megegyezés kérdése, nem parancs. ⁷Igaz, szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, kinek így, kinek úgy.
⁸A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, ahogy én. ⁹Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. ¹⁰A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. ¹¹Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével, és a férfi se bocsássa el a feleségét. ¹²A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! ¹³És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét! ¹⁴Mert a hitetlen férjet megszenteli hívő felesége, a hitetlen feleséget pedig hívő férje; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. ¹⁵Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el! Ebben az esetben a hívő férj vagy a hívő feleség nincs többé megkötve. Isten arra hívott meg titeket, hogy békében éljetek. ¹⁶Asszony, tudod-e, hogy megmentheted a férjedet? Férfi, tudod-e, hogy megmentheted a feleségedet?
¹⁷Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki; úgy, ahogy Isten meghívta! Minden egyházban így rendelkezem. ¹⁸Valaki körülmetélten kapott meghívást? Ne tüntesse el! Valaki körülmetéletlenül kapott meghívást? Ne metélkedjék körül! ¹⁹A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi. Isten parancsolatainak a megtartása számít. ²⁰Mindenki maradjon meg úgy, ahogy a meghívást kapta! ²¹Rabszolgaként kaptad a meghívást? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, élj a lehetőséggel! ²²Ugyanis az Úrban meghívott rabszolga az Úr szabadosa; ahogy a meghívott szabad Krisztus rabszolgája. ²³Sokba kerültetek. Ne legyetek emberek rabszolgái! ²⁴Mindenki maradjon meg abban Isten előtt, testvérek, amiben a meghívást kapta!
²⁵A hajadonokról nincs rendelkezésem az Úrtól, de elmondom a véleményemet, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. ²⁶Azt tartom helyénvalónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. ²⁷Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! ²⁸De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban próbatétellel kell majd szembenézniük a mindennapi életben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. ²⁹Ezt mondom, testvérek: a hátralevő idő rövid. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, ³⁰és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha az nem volna az övék, ³¹és akik a világ dolgaival foglalkoznak, mintha nem merültek volna el bennük, mert e világ jelen formája elmúlik. ³²Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. ³³Aki viszont nős, világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének. ³⁴Ezért megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen a világ előtt és a Lélekben is. Aki férjhez ment, világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. ³⁵Ezt a javatokra mondom, nem azért, hogy hurkot dobjak a nyakatokba, hanem hogy feddhetetlenül éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. ³⁶Ha pedig valaki erős szenvedélytől hajtva azt gondolja, hogy nem bánik illő módon eljegyzett menyasszonyával, és ez tűnik helyesnek, tegye meg, amit akar, nem vétkezik! Házasodjanak össze! ³⁷Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága fölött, és úgy döntött szívében, hogy tiszteletben tartja jegyese szüzességét, jól teszi. ³⁸Így tehát aki feleségül veszi jegyesét, jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi.
³⁹Az asszony le van kötve, amíg a férje él, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. ⁴⁰Boldogabb lesz azonban – legalábbis az én véleményem szerint –, ha nem megy férjhez. Azt pedig hiszem, hogy Isten Lelke van bennem is.
8 ¹Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudatában vagyunk annak, hogy „mindegyikünk a »tudás« birtokában van”. Ez a „tudás” felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít.
²Ha valaki azt gondolja, hogy eljutott valamelyest erre a „tudás”-ra, akkor még nem ismer úgy, ahogyan ismernie kellene. ³De ha valaki szereti Istent, akkor megtapasztalta, hogy az igazi tudás nem más, mint hogy ő ismer minket.
⁴Ami tehát a bálványáldozati hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy „nincs bálvány a világon”, és hogy „Isten sincs más, csak egy”. ⁵Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön – mint ahogyan sok „isten” és sok „úr” van –, ⁶nekünk egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és ő létünk célja, és egyetlen Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.
⁷Viszont nem mindenkiben van meg ez a „tudás”, sőt némelyek a bálványimádás szokásának erejében a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. ⁸„Az étel nem változtat Istenhez való viszonyunkon”; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.
⁹De vigyázzatok, nehogy ez a „döntési jogotok” valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között! ¹⁰Mert ha valaki meglát téged, aki a „tudás birtokában” vagy, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodva arra „épülni”, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? ¹¹És így „tudásod” vesztét okozza erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. ¹²Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. ¹³Ezért ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, akkor inkább soha nem eszem húst, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
9 ¹Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Ti nem az én munkám eredménye vagytok az Úrban? ²Ha másoknak nem vagyok is apostola, nektek bizony az vagyok, mert ti vagytok apostolságom hitelesítő pecsétje az Úrban. ³Ez az én védőbeszédem azokhoz, akik nyomoznak ellenem. ⁴Vajon nincs jogunk arra, hogy együnk és igyunk? ⁵Nincs jogunk arra, hogy hívő feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? ⁶Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk ahhoz, hogy ne kelljen dolgoznunk a megélhetésünkért? ⁷Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a nyáj tejéből? ⁸Vajon csak emberi módon mondom ezeket? Nem ugyanezt mondja a Törvény is? ⁹Hiszen Mózes Törvényében írva van: Ne kösd be a nyomtató ökör száját! Vajon Isten az ökörről gondoskodik ezen a helyen? ¹⁰Nemde nyilvánvalóan értünk mondja ezt? Bizony, értünk van megírva, hogy reménykedve kell szántania annak, aki szánt, és aki csépel, annak reményében csépeljen, hogy részesedik a termésből. ¹¹Ha mi nektek lelki javakat vetettünk, olyan nagy dolog, ha anyagi javaitokból fogunk aratni? ¹²Ha mások gyakorolhatják jogaikat fölöttetek, akkor mi mennyivel inkább! De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. ¹³Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a templomból származó ételt fogyasztják, és akik az oltárnál szolgálnak, az oltárra vitt adományokból részesülnek? ¹⁴Ugyanígy az Úr is azt parancsolta, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. ¹⁵Én azonban e jogok közül egyikkel sem éltem. És nem azért írom nektek mindezt, hogy ezután rám is vonatkozzanak, mert inkább meghalnék, mint hogy… Senki sem fogja dicsekvésemet semmivé tenni. ¹⁶Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! ¹⁷Mert ha önként teszem, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. ¹⁸Mi tehát a jutalmam? Az, hogy igehirdetésemmel ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó jogommal.
¹⁹Azért, mert szabad vagyok mindenkivel szemben, mindenki rabszolgájává tettem magamat, hogy minél többeket megnyerjek. ²⁰A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat. A Törvény alatt lévőknek, mint a Törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a Törvény alatt –, hogy megnyerjem a Törvény alatt lévőket. ²¹A Törvény nélkülieknek Törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a Törvény nélkülieket. ²²Az erőtlenek érdekében erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket. Mindenkinek mindenné lettem, hogy néhányukat mindenképp elvezessem az üdvösségre. ²³Mindezt az evangélium természete alapján teszem, hogy nekem is részem legyen az evangéliumban.
²⁴Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ²⁵Minden versenyző mindenben önfegyelmet gyakorol. Azok, hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. ²⁶Ami engem illet, én úgy futok, hogy nem tévesztem szem elől a célt; úgy öklözök, hogy nem a levegőt csapkodom. ²⁷Megélhetésem gondjával nem foglalkozom, inkább céljaim szolgálatába állítom, nehogy míg másoknak prédikálok, magam olyannak bizonyuljak, mint aki nem állta ki a próbát.
11 ¹Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!
²Dicsérlek titeket, amiért mindenkor megemlékeztek rólam, és hogy úgy tartjátok meg a hagyományokat, amint továbbadtam azokat nektek.
³Mindazonáltal azt akarom, hogy tudjátok: minden férfinak a feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. ⁴Minden férfi, aki lecsüngő hajfürtökkel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
⁵Minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert olyan, mintha megborotválták volna. ⁶Mert ha az asszony nem födi be a fejét, akkor vágassa le a haját! De ha szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor födje be a fejét! ⁷Mert a férfinak nem kell befödnie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. ⁸Mert nem a férfi lett az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. ⁹És nem is a férfi lett teremtve az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. ¹⁰Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy fölötte álló tekintély jelét viselje a fején, az angyalok miatt is. ¹¹De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. ¹²Mert ahogy az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által, mindkettő pedig Istentől. ¹³Ítéljétek meg magatok, vajon illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkozni Istenhez? ¹⁴Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját, ¹⁵az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert fátyolként adatott neki a haj. ¹⁶Ha pedig valaki erről akar vitatkozni, sem nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
¹⁷Ezeket elrendelve nem dicsérlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra szolgál az, hogy összejöttök. ¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. ¹⁹Mert „elkerülhetetlen – mondjátok – a megoszlás”, hogy nyilvánvalóvá legyen, kik a kipróbáltak közöttetek. ²⁰Így amikor összejöttök, az étkezés nem az Úr vacsorája, ²¹mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját falja, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. ²²Hát nincsen otthonotok evésre, ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és szégyenbe hozzátok a nélkülözőket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek titeket? Nem dicsérlek.
²³Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, ²⁴és hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
²⁵Ugyanígy a kelyhet is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Valahányszor isszátok, tegyétek az én emlékezetemre!” ²⁶Mert valahányszor eszitek e kenyeret, és isztok e kehelyből, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
²⁷Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy iszik az Úr kelyhéből, vétkezik az Úr teste és vére ellen. ²⁸Mindenki vizsgálja meg önmagát, és úgy egyék a kenyérből, és úgy igyék a kehelyből! ²⁹Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli az Úr testét, önmaga ítéletére eszik és iszik. ³⁰Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. ³¹Mert ha mi magunk megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. ³²Amikor pedig az Úr ítélkezik fölöttünk, akkor fegyelmez bennünket, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. ³³Ezért tehát, testvérek, ha egybegyűltök étkezésre, várjátok meg egymást! ³⁴Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre jöjjetek össze! A többi dologról majd rendelkezem, amikor eljövök hozzátok.
12 ¹Ami a Lélektől származó dolgokat illeti, testvérek, nem akarom, hogy tudatlanságban maradjatok. ²Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul sodródtatok a néma bálványokhoz. ³Ezért értésetekre adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem tudja azt mondani: „Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által.
⁴A kegyelmi adományok sokfélék, de a Lélek ugyanaz. ⁵A szolgálatok sokfélék, de az Úr ugyanaz. ⁶Az erő megnyilvánulásai sokfélék, de Isten, aki mindenkiben mindezt végbeviszi, ugyanaz. ⁷Mindenki azért kapja a Lélek megnyilvánulásait, hogy használjon vele. ⁸Az egyik a Lélek által azt, hogy bölcsességet szóljon, a másik azt, hogy tudást közvetítsen ugyanazon Lélek szerint. ⁹Az egyik a Lélek által hitet, a másik a gyógyítás különböző adományait egyazon Lélek által. ¹⁰Van, aki csodatévő erőt vagy a prófétálást kapta; van, aki a lelkek megkülönböztetését; van, aki a nyelveken való szólást, vagy a nyelveken szólás értelmezését. ¹¹De mindebben egy és ugyanaz a Lélek munkál, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékait, ahogy akarja.
¹²Mert ahogy a test egy, és sok tagja van, de valamennyi a test tagja, és bár sokan vannak, mégis egy test. Ugyanígy Krisztus is. ¹³Hiszen az egy Lélek által mi is mindnyájan – akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok – egy testté lettünk a keresztségben: mindannyiunkat egy Lélek töltött el. ¹⁴A test sem egy tagból áll, hanem sokból. ¹⁵Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, azért ugye még a testhez tartozik? ¹⁶És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, azért ugye még a testhez tartozik? ¹⁷Ha a test csupa szem, hol a hallás? Ha az egész test hallás, hol a szaglás? ¹⁸Márpedig Isten rendezte el a testben a tagokat, egyenként mindegyiket, amint jónak látta. ¹⁹Ha pedig valamennyi egy testrész volna, hol lenne a test? ²⁰Így jóllehet sok tagból áll, mégis egy a test. ²¹Nem mondhatja a szem a kéznek:
„Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” ²²Ellenkezőleg, a test gyöngébbnek látszó részei nélkülözhetetlenek, ²³és amelyeket a test tiszteletet nem érdemlő részeinek tartunk, azokat nagyobb megbecsüléssel övezzük, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb tisztességben részesülnek, ²⁴míg a látványosaknak nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet – az alacsonyabb rendűt nagyobb megbecsülésben részesítve –, ²⁵hogy ne támadjon szakadás a testben, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. ²⁶Így ha szenved az egyik tag, valamennyi vele együtt szenved. Ha dicséretben részesül az egyik tag, valamennyi vele együtt örül. ²⁷Ti Krisztus teste vagytok, egyenként pedig a tagjai.
²⁸Ezek közül Isten az egyházban némelyeket elsőként apostollá rendelt, másodikként prófétává, harmadikként tanítóvá. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat gyógyításra. Némelyeket arra rendelt, hogy különféle segítséget nyújtsanak, másokat arra, hogy vezetők legyenek, ismét másokat arra, hogy különféle nyelveken szóljanak. ²⁹Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? ³⁰Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan értelmezni tudják azokat? ³¹Törekedjetek a legnagyobb kegyelmi ajándékokra!
Most pedig egy még kiválóbb utat mutatok nektek.
13 ¹Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólnék is, de szeretet nincsen bennem, zengő érc vagyok vagy lármás cimbalom. ²Ha prófétálnék, és minden titkot ismernék, és minden tudás birtokában volnék, s elég hitem lenne ahhoz, hogy hegyeket mozdítsak, de szeretet nincsen bennem: semmi vagyok. ³Még ha szétosztanám is egész vagyonom, és testemről is lemondanék, hogy dicsekedhessek, de szeretet nincsen bennem: mit sem használ nekem.
⁴A szeretet türelmes, jóságos. A szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. ⁵Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. ⁶Nem örül az igazságtalanságnak, hanem együtt örül az igazsággal. ⁷Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
⁸A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás? Semmivé lesz. A nyelvek? Meg fognak szűnni. A tudás? Semmivé lesz. ⁹Mert töredékes a tudásunk és töredékes a prófétálásunk. ¹⁰De amikor eljön a tökéletes, a töredékes semmivé lesz. ¹¹Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. ¹²Most tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy engem megismert Isten.
¹³Most megmarad a hit, a remény, s a szeretet, e három; de közülük a legnagyobb a szeretet.

KNB SZIT STL BD RUF KG