10 ¹Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren,Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, ²s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben.s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben. ³Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták.Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták. ⁴Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt.Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. ⁵De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában.De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában. ⁶Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták.Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. ⁷Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük, ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni.”Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük, ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni.” ⁸Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért egyetlen nap huszonháromezren meghaltak.Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért egyetlen nap huszonháromezren meghaltak. ⁹Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket.Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket. ¹⁰Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal.Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal. ¹¹Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk.Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. ¹²Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék. ¹³Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.

Pogány áldozat és keresztény áldozat.

¹⁴Ezért, kedveseim, kerüljétek a bálványimádást.Ezért, kedveseim, kerüljétek a bálványimádást. ¹⁵Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok:Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok: ¹⁶Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? ¹⁷Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk. ¹⁸Nézzétek csak a test szerinti Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei?Nézzétek csak a test szerinti Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei? ¹⁹Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit?Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? ²⁰Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel.Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel. ²¹Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról.Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról. ²²Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? ²³„Minden szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra.„Minden szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra. ²⁴Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét. ²⁵Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle.Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle. ²⁶„Az Úré a föld és minden gazdagsága.”„Az Úré a föld és minden gazdagsága.” ²⁷Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést.Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést. ²⁸De ha valaki azt mondja: „ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt.De ha valaki azt mondja: „ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. ²⁹Nem a ti lelkiismeretetekről beszélek, hanem a figyelmeztetőéről. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének?Nem a ti lelkiismeretetekről beszélek, hanem a figyelmeztetőéről. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének? ³⁰Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok?Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok? ³¹Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére.Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. ³²Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg,Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, ³³mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.

A Korintusiaknak írt első levél

Címzés és üdvözlet.

1 ¹Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola és Szosztenész testvér, ²Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek s mindazoknak, akik náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét. ³Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! ⁴Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek. ⁵Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben. ⁶A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek. ⁷Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok, ⁸aki mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján. ⁹Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

I. PÁRTOSKODÁS ÉS BOTRÁNYOK

Pártokra szakadás a korintusi egyházban.

¹⁰Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. ¹¹Kloé hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. ¹²Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.” ¹³Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg? ¹⁴Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, ¹⁵így nem mondhatja egyiketek sem, hogy az én nevemben van megkeresztelve. ¹⁶Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna. ¹⁷Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.

A kereszt bölcsessége.

¹⁸A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. ¹⁹Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. ²⁰Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? ²¹Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. ²²A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, ²³mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, ²⁴a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. ²⁵Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb az embereknél. ²⁶Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. ²⁷Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ²⁸ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. ²⁹Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. ³⁰Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. ³¹Így teljesül az Írás: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”

Az apostol igehirdetése.

2 ¹Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát. ²Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. ³Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok. ⁴Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, ⁵hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja. ⁶A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeit, ⁷hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre rendelt. ⁸Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. ⁹Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. ¹⁰Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. ¹¹Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. ¹²Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. ¹³Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. ¹⁴A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. ¹⁵Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki. ¹⁶„Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?” Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.

A pártoskodás elvetése.

3 ¹Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. ²Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, ³mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon? ⁴Mert amíg az egyik így nyilatkozik: „Én Pállal tartok”, a másik meg: „Én Apollóval” – vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek? ⁵Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta. ⁶Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. ⁷Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten. ⁸Az ültető és az öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten. ⁹Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. ¹⁰Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá. ¹¹A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. ¹²Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e. ¹³Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. ¹⁴Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. ¹⁵De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által. ¹⁶Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? ¹⁷Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az. ¹⁸Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen. ¹⁹Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Amint írva van: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket.” ²⁰Továbbá: Tárva az Úr előtt az emberek gondolata, csupa hiúság a foglalata. ²¹Ezért senki se kérkedjék az emberekkel. Hisz minden a tietek: ²²Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek. ²³Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.

Az apostol tisztsége és gondja.

4 ¹Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. ²A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. ³A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. ⁴Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet. ⁵Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől. ⁶Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! ⁷Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? ⁸Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk! ⁹Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is. ¹⁰Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek. ¹¹Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. ¹²Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ¹³ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig. ¹⁴Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem mint kedves gyermekeimet intelek benneteket. ¹⁵Ha számtalan tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Az evangélium által én adtam nektek életet Krisztus Jézusban. ¹⁶Azért kérlek titeket, legyetek követőim. ¹⁷Elküldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztusban, ahogy azt mindenütt, minden egyházban hirdetem. ¹⁸Némelyek úgy elbizakodtak, mintha nem is készülnék hozzátok. ¹⁹Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok. Akkor majd meggyőződöm a felfuvalkodottaknak nem is a szavairól, hanem az erejéről. ²⁰Mert az Isten országa nem szavakon alapszik, hanem erőn. ²¹Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

Egy botrányos eset felszámolása.

5 ¹Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. ²S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel. ³Én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha közöttetek volnék, már ítéletet mondtam afölött, aki így viselkedett: ⁴Urunk, Jézus Krisztus nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával, ⁵adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján. ⁶Dicsekvésetek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti? ⁷El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. ⁸Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével. ⁹Levelemben már megírtam nektek: Ne barátkozzatok romlott emberekkel. ¹⁰Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból. ¹¹Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt. ¹²Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak? ¹³A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

A keresztények peres ügyei.

6 ¹Ha valaki közületek pereskedik, hogyan merészeli a hitetleneknél keresni igazát és nem a szenteknél? ²Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a világ fölött ítélkezni fogtok, a legszerényebb bírói székre méltatlanok vagytok? ³Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább a mindennapi ügyekben? ⁴Ha mindennapi ügyekben pereskedtek, olyanokat tegyetek meg bírónak, akik a közösségben jelentéktelenek. ⁵Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne? ⁶Ehelyett testvér a testvérével pereskedik, ráadásul hitetlenek előtt. ⁷Már az is kifogásolható, hogy pereskedtek egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? ⁸Ehelyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek. ⁹Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, ¹⁰sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. ¹¹Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

A szabados életmód elkerülése.

¹²Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává. ¹³Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért, de Isten mindkettőt elpusztítja. A test azonban nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. ¹⁴Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt. ¹⁵Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam tehát Krisztus tagját, és a feslett nő tagjává tegyem? ¹⁶Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele? Az Írásban ugyanis ez áll: Ketten egy testté lesznek. ¹⁷Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele. ¹⁸Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. ¹⁹Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? ²⁰Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!

II. VÁLASZ AZ APOSTOLNAK FÖLTETT KÉRDÉSEKRE

A keresztény házasság.

7 ¹A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. ²A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. ³A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. ⁴Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. ⁵Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. ⁶Ezt engedményként mondom, nem parancsként. ⁷Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. ⁸A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. ⁹De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni. ¹⁰A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. ¹¹Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét. ¹²A többieknek azonban én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el. ¹³S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, ne hagyja el férjét. ¹⁴Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek. ¹⁵De ha a nem hívő fél elválik, hadd váljék el. Ilyen esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve, hiszen Isten békességre hívott minket. ¹⁶Honnan tudod, te asszony, hogy a férfit üdvösségre vezetheted? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy feleségedet megmentheted?

A keresztények társadalmi helyzete.

¹⁷Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta. Így rendelkezem minden egyházban. ¹⁸Aki körülmetélten kap meghívást, ne akarjon körülmetéletlennek látszani, aki viszont körülmetéletlen, ne metéltesse körül magát. ¹⁹A körülmetéltség nem ér semmit, hasonlóképpen a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem csak az Isten parancsainak megtartása. ²⁰Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott. ²¹Ha rabszolga vagy, s úgy nyertél hivatást, ne bánkódj miatta. Még ha szabaddá lehetnél is, maradj meg benne. ²²Aki ugyanis mint rabszolga nyert hivatást az Úrban, az Úrnak szabadosa. Viszont, aki szabad emberként kapta a hivatást, Krisztus rabszolgája. ²³Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek azért emberek rabszolgáivá. ²⁴Maradjon meg tehát, testvérek, mindegyiktek abban a hivatásban az Isten előtt, amelyet kapott.

A szüzesség eszménye.

²⁵A szüzeket illetően nincs külön parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. ²⁶Azt tartom, a mostani megpróbáltatások miatt ez az állapot ajánlható; jó, ha így marad az ember. ²⁷Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget. ²⁸De ha megnősülsz, nem vétkezel, s ha a lány férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri, s én meg akarlak kímélni benneteket. ²⁹Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, ³⁰aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, ³¹s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. ³²Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. ³³A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ³⁴ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. ³⁵Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket. ³⁶Ha valaki mégis úgy véli, hogy igazságtalanul bánna hajadon lányával, mert eljárt fölötte az idő, ha úgy van rendjén, tegye, amit akar. Nem vétkezik, kössenek csak házasságot. ³⁷Akinek azonban szilárd a meggyőződése, s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy döntött, hogy megőrzi hajadon lányát, jól teszi. ³⁸Tehát aki férjhez adja hajadon lányát, jól teszi, aki pedig nem adja férjhez, még jobban teszi. ³⁹Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, felszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. ⁴⁰Boldogabb azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez a tanácsom, és hiszem, hogy Isten Lelke szerint beszélek.

Az áldozati hús fogyasztása.

8 ¹A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. ²Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret. ³Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja. ⁴Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. ⁵Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, ⁶nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. ⁷De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik. ⁸Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk. ⁹Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok. ¹⁰Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? ¹¹Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. ¹²Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. ¹³Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.

Az apostol példája és önzetlensége.

9 ¹Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust? Nem vagytok-e az én művem az Úrban? ²Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az Úrban. ³Ezzel igazolom magam azok előtt, akik felelősségre vonnak. ⁴Nincs jogunk az evéshez és iváshoz? ⁵Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi? ⁶Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától? ⁷Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt, és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét? ⁸Talán csak emberi megfontolásból mondom ezeket, nem így nyilatkozik a törvény is? ⁹Hiszen Mózes törvényében ez áll: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Talán az ökörre van az Istennek gondja, ¹⁰s nem inkább értünk mondja ezt? Kétségtelenül értünk írták meg, hogy aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésből. ¹¹Ha lelki javakat vetettünk köztetek, nagy dolog az, hogy majd anyagi javaitokat aratjuk? ¹²Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának. ¹³Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek? ¹⁴Éppen így rendelte az Úr is, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek. ¹⁵Én azonban mindebből semmit sem élveztem. De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jóhíremet. ¹⁶Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. ¹⁷Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. ¹⁸Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal. ¹⁹Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. ²⁰A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve –, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei. ²¹Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll – pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve –, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket. ²²A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. ²³Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne. ²⁴Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ²⁵A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. ²⁶Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, ²⁷és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak. Intő példák az Ószövetségből. 11 ¹Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

Utasítások az istentisztelettel kapcsolatban.

²Megdicsérlek titeket, mivel emlékeztek mindenre, s rendelkezéseim szerint jártok el, úgy, ahogy meghagytam nektek. ³Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. ⁴Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. ⁵S minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. ⁶Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítő az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. ⁷A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dísze. ⁸Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. ⁹S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. ¹⁰Ezért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll, az angyalokra való tekintettel. ¹¹Igaz ugyan, hogy az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül, ¹²mert bár az asszony a férfiből lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentől van. ¹³Ítéljétek meg magatok, illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? ¹⁴Nem tanít-e maga a természet arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik? ¹⁵Ha viszont az asszony növeszti meg a haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. ¹⁶Ha meg valaki tovább akarna vitatkozni, hát nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának.

Az Oltáriszentség ünneplése.

¹⁷A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérlek meg titeket, mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál. ¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem. ¹⁹Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek. ²⁰Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek, ²¹hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl. ²²Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket. ²³Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, ²⁴hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” ²⁵Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” ²⁶Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. ²⁷Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. ²⁸Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, ²⁹mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. ³⁰Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak. ³¹Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet. ³²Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk. ³³Ezért, testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást. ³⁴Aki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

A Szentlélek kegyelmi adományai.

12 ¹Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok. ²Emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak benneteket ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé. ³Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. ⁴A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. ⁵A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. ⁶Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. ⁷A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. ⁸Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, ⁹a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. ¹⁰Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. ¹¹Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

Az Egyház Krisztus teste.

¹²A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. ¹³Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. ¹⁴Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. ¹⁵Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. ¹⁶Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. ¹⁷Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? ¹⁸Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. ¹⁹Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? ²⁰Így azonban sok a tag, de a test csak egy. ²¹A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” ²²Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. ²³Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, ²⁴a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, ²⁵hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. ²⁶Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. ²⁷Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. ²⁸Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt. ²⁹Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal ³⁰és gyógyítóerővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket? ³¹Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.

A legkiválóbb adomány a szeretet

13 ¹Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. ²Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. ³Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. ⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. ⁵Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. ⁶Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. ⁷Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. ⁸S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. ⁹Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. ¹⁰Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. ¹¹Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. ¹²Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. ¹³Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

KNB SZIT STL BD RUF KG