Intő példa.

10 ¹Testvérek, nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren,Testvérek, nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, ²s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. ³Mind ugyanazt a lelki ételt ették, s mind ugyanazt a lelki italt itták.Mind ugyanazt a lelki ételt ették, s mind ugyanazt a lelki italt itták. ⁴Ittak ugyanis az őket követő lelki sziklából: a szikla Krisztus volt.Ittak ugyanis az őket követő lelki sziklából: a szikla Krisztus volt. ⁵De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek. El si hulltak a pusztában.De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek. El si hulltak a pusztában. ⁶Ezek intő példák számunkra, hogy ne kívánjuk meg a rosszat, mint ahogy ők megkívánták.Ezek intő példák számunkra, hogy ne kívánjuk meg a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. ⁷Ne legyetek bálványimádókká, mint néhányan közülük, amint az Írás mondja: „Leült a nép enni-inni, aztán fölkelt mulatni.”Ne legyetek bálványimádókká, mint néhányan közülük, amint az Írás mondja: „Leült a nép enni-inni, aztán fölkelt mulatni.” ⁸Ne is paráználkodjunk, mint néhányan közülük, s ezért egy nap huszonháromezren vesztek oda.Ne is paráználkodjunk, mint néhányan közülük, s ezért egy nap huszonháromezren vesztek oda. ⁹Ne is kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, s ezért kígyók által pusztultak el.Ne is kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, s ezért kígyók által pusztultak el. ¹⁰Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, s ezért a pusztító angyal áldozatai lettek.Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, s ezért a pusztító angyal áldozatai lettek. ¹¹Mindez előképben történt velük, s a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk.Mindez előképben történt velük, s a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. ¹²Aki tehát azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék.Aki tehát azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék. ¹³Mindeddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.Mindeddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.

Az áldozati lakoma és az eukarisztia.

¹⁴Ezért, kedveseim, óvakodjatok a bálványimádástól!Ezért, kedveseim, óvakodjatok a bálványimádástól! ¹⁵Értelmes emberekkel beszélek: ítéljétek meg magatok, amit mondok.Értelmes emberekkel beszélek: ítéljétek meg magatok, amit mondok. ¹⁶Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, ugye Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, melyet megtörünk ugye Krisztus testében való részesedés?Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, ugye Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, melyet megtörünk ugye Krisztus testében való részesedés? ¹⁷Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mind, akik egy kenyérben részesedünk.Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mind, akik egy kenyérben részesedünk. ¹⁸Nézzétek csak a test szerint való Izraelt! Vajon azok, akik az áldozatból esznek, nem részesednek az oltárról?Nézzétek csak a test szerint való Izraelt! Vajon azok, akik az áldozatból esznek, nem részesednek az oltárról? ¹⁹Mit is akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit?Mit is akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? ²⁰Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, nem az Istennek, hanem a sátánnak áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségtek legyen a gonosz lelkekkel.Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, nem az Istennek, hanem a sátánnak áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségtek legyen a gonosz lelkekkel. ²¹Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg gonosz lélek asztaláról.Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg gonosz lélek asztaláról. ²²Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?

Gyakorlati tanácsok.

²³Minden szabad (nekem), de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épületes.Minden szabad (nekem), de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épületes. ²⁴Senki se keresse, ami a magáé, hanem ami a másé.Senki se keresse, ami a magáé, hanem ami a másé. ²⁵Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok.Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok. ²⁶„Az Úré a föld és minden gazdagsága.”„Az Úré a föld és minden gazdagsága.” ²⁷Ha egy hitetlen meghív, s el akartok menni, egyetek mindenből, amit föltálalnak, a nélkül hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok.Ha egy hitetlen meghív, s el akartok menni, egyetek mindenből, amit föltálalnak, a nélkül hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok. ²⁸De ha valaki azt mondja: „Ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt.De ha valaki azt mondja: „Ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. ²⁹Nem a te lelkiismeretedről beszélek, hanem a másikéról. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének?Nem a te lelkiismeretedről beszélek, hanem a másikéról. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének? ³⁰Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok?Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok? ³¹Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére.Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. ³²Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát meg ne botránkoztassátok, hiszen én is mindenkinek kedvében járok.Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát meg ne botránkoztassátok, hiszen én is mindenkinek kedvében járok. ³³Nem keresem, ami nekem hasznos, hanem, ami másoknak az, hogy üdvözüljenek.Nem keresem, ami nekem hasznos, hanem, ami másoknak az, hogy üdvözüljenek.

Bevezetés

Címzés és apostoli üdvözlet.

1 ¹Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, ²Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt bárhol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét. ³Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálaadás.

⁴Szüntelenül hálát adok Istenemnek miattatok Isten kegyelméért, amelynek Krisztus Jézusban részesei lettetek. ⁵Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben. ⁶A Krisztusról szóló tanítás megerősödött köztetek. ⁷Így semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, csak Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, ⁸aki mindvégig meg is erősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk Jézus Krisztus (eljövetele) napján.

A pártoskodás

⁹Hűséges az Isten: ő hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

A pártoskodás oktalansága.

¹⁰Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket: ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok pártokra, hanem forrjatok össze egyazon elvben, egyazon fölfogásban! ¹¹Azt a hírt hozta ugyanis Kloé háza népe felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. ¹²Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal.” ¹³Talán megoszlott Krisztus? Talán Pált feszítették keresztre értetek? Vagy Pál nevében kereszteltek meg? ¹⁴Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt, meg Gájuszt. ¹⁵Így egyiketek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve. ¹⁶Még Sztefanász családját is megkereszteltem, egyébként nem emlékszem, hogy mást is megkereszteltem volna. ¹⁷Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

A kereszt hirdetése.

¹⁸A kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. ¹⁹Hiszen írva van:
„Lerontom a bölcsek bölcsességét,
s az okosak okosságát meghiúsítom.” ²⁰Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye megmutatta Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége? ²¹Mivel ugyanis bölcsességben a világ nem ismerte föl Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. ²²A zsidók csodákat követelnek,
a görögök bölcsességeket keresnek. ²³Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük:
aki a zsidóknak ugyan botrány,
a pogányoknak meg oktalanság, ²⁴de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök: Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége. ²⁵Hiszen Isten „oktalansága” bölcsebb az embereknél, Isten „gyöngesége” pedig erősebb az embereknél. ²⁶Gondoljatok csak a meghívásotokra, testvérek! Itt nem sok az emberileg bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. ²⁷Ámde Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, ²⁸s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse. ²⁹Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. ³⁰Általa éltek ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. ³¹Így teljesült az Írás szava: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”

Az apostol igehirdetése.

2 ¹Én is, mikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel vagy bölcsességgel léptem föl, hogy hirdessem nektek, amiről Isten tesz tanúságot. ²Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. ³Gyöngeségem tudatában elfogódva s nagy izgalommal mentem hozzátok. ⁴Tanításom és igehirdetésem bizony nem az (emberi) bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyításából, ⁵hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon.

A keresztény bölcsesség.

⁶Bölcsességet hirdetünk mi is, de csak a tökéleteseknek. Nem ennek a világnak bölcsességét, sem e világ pusztulásra ítélt fejedelmeiét, ⁷hanem Isten titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, melyet az Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. ⁸Ezt senki sem értette meg a világ fejedelmei közül, mert ha megértették volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. ⁹Itt inkább az Írás szava érvényes:
„Szem nem látta, fül nem hallotta,
emberi szív föl nem fogta,
amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.” ¹⁰Nekünk azonban Lelke által kinyilatkoztatta Isten, mert a Lélek mindent átlát, még Isten mélységeit is. ¹¹Ki ismeri az ember bensőjét, ha nem az ember lelke, mely benne van? Éppúgy Isten bensőjét sem ismeri senki más, csak Isten Lelke. ¹²Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. ¹³Nos erről beszélünk, nem az emberi bölcsesség tudós szavaival, hanem ahogy a Lélek tanítja, lelki embereknek lelkieket nyújtva. ¹⁴Az érzéki ember nem fogja föl, ami Isten lelkéből ered. Oktalanságnak tűnik neki, s nem képes megérteni, hogy lelkileg kell azt elbírálni. ¹⁵A lelki ember azonban mindent elbírál, de őt senki sem jogosult megbírálni. ¹⁶„Vajon ki látta át az Úr gondolatait, hogy kioktathatná őt?” Mi viszont Krisztus gondolatainak birtokában vagyunk.

A pártoskodás elvetése.

3 ¹Nektek azonban, testvérek, nem beszélhettem, mint lelki embereknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. ²Tejjel tápláltalak, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testi emberek vagytok. ³Vagy talán, míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok testiek, s nem jártok el nagyon is emberi módon? ⁴Amikor ugyanis egyik azt mondja: „Én Pállal tartok”, a másik meg: „Én Apollóval”, nem vagytok túlságosan emberiek? ⁵Mit számít Apolló? Mit számít Pál? Csak szolgák, akik a hitre vezettek, úgy amint nekik az Úr megadta. ⁶Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. ⁷Ezért, nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. ⁸Az ültető meg az öntöző egyforma. El is veszi mindegyik jutalmát fáradságához mérten. ⁹Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. ¹⁰Mint gondos építőmester, Isten nekem adott kegyelmével alapot vetettem, de más épít rá. Ügyeljen azonban mindenki, hogyan épít rá. ¹¹A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat. ¹²Azt pedig, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakövekből, fából, szénából vagy szalmából épít, ¹³kinek-kinek munkája fogja megmutatni. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel jön el, s a tűz bizonyítja, kinek mit ér a munkája. ¹⁴Akinek építménye megmarad, az jutalomban részesül. ¹⁵De akinek elhamvad a műve, az kárt vall. Ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy a tűz által. ¹⁶Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek? ¹⁷Aki pedig Isten templomát lerontja, azt elpusztítja Isten. Hiszen Isten temploma szent, és ti vagytok az.

Óvás a világ bölcsességétől.

¹⁸Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék oktalanná, hogy bölccsé lehessen. ¹⁹E világ bölcsessége ugyanis oktalanság Isten előtt. Így mondja az Írás: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket.” ²⁰Továbbá:
„Az ember gondolata előtte tárva van:
mint egy lehelet, neki mind olyan.” ²¹Senki se kérkedjék tehát emberekkel. Hisz minden a tietek: ²²akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek. ²³Ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené. 4 ¹Úgy tekintsenek minket, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak megbízottjait. ²A megbízottól pedig nem kívánnak többet, mint hogy hűséges legyen. ³Egyáltalán nem törődöm azzal, hogy ti mondtok felőlem ítéletet, vagy más emberi bíróság. Hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. ⁴Semmiben sem érzem magam bűnösnek, de ez még nem ment föl. Az Úr mond fölöttem ítéletet. ⁵Ne ítéljetek tehát idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki bevilágít a sötétség titkaiba, s a szívek szándékait is földeríti. Akkor majd mindenki elismerésben részesül Istentől. ⁶Ezt pedig, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Csak ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék egyikkel a másik rovására. ⁷Ki tesz téged másnál különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? ⁸Ti már jóllaktatok, már meg is gazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk.

Az apostolok példája.

⁹Úgy látom ugyanis, hogy Isten minket apostolokat utolsókká tett, s mintegy halálra szánt. Látványossága lettünk a világnak, s az angyaloknak és embereknek is. ¹⁰Mi oktalanok vagyunk Krisztusért,
ti okosak Krisztusban,
Mi gyöngék vagyunk, ti erősek,
ti megbecsültek, mi megvetettek. ¹¹Mindmáig éhezünk és szomjazunk,
nincs ruhánk és verést szenvedünk, ¹²Nincs otthonunk
és a kezünk munkájával fáradunk.
Átkoznak minket, de mi áldást mondunk.
Üldöznek minket, de mi elviseljük. ¹³Gyaláznak minket, de mi vígasztalunk.
Szinte salakja lettünk ennek a világnak,
mindenkinek söpredéke mostanáig.

Az apostol a korintusi közösség atyja.

¹⁴Nem azért írom ezt, hogy megszégyenítselek titeket, hanem, mint kedves fiaimat, intelek. ¹⁵Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam életet nektek. ¹⁶Kérlek tehát titeket, legyetek követőim, (mint ahogy én Krisztus követője vagyok). ¹⁷Elküldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztus Jézusban, amit mindenütt, minden egyházban hirdetek. ¹⁸Némelyek úgy fölfuvalkodnak, mintha nem készülnék hozzátok. ¹⁹Pedig, ha az Úr is akarja, hamarosan hozzátok indulok. Akkor majd meggyőződöm a fölfuvalkodottaknak – nem szavairól, hanem – erejéről. ²⁰Isten országa ugyanis nem szavakban, hanem erőben áll. ²¹Mit akartok hát? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

Erkölcsi visszaélések

Egy botrányos eset.

5 ¹Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincsen, az tudniillik, hogy valaki saját atyjának feleségével él. ²S ti még kérkedtek? Nem kellene inkább szomorkodnotok és azon lennetek, hogy kiközösítsétek azt, aki ilyesmit tesz? ³Én ugyan testileg távol, de lélekben jelen, mintha köztetek volnék, már kimondtam az ítéletet afölött, aki így viselkedett: ⁴A mi Urunk Jézus (Krisztus) nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával, ⁵és adjuk át az ilyent testének vesztére a sátánnak, hogy lelke üdvözüljön az Úr (Jézus Krisztus) napján. ⁶Dicsekvéstek nincs rendjén. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti? ⁷El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust megölték. ⁸Ünnepeljünk hát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem egyenes lélekkel és az igazságosság kovásztalan kenyerével. ⁹Megírtam nektek levelemben: ne barátkozzatok parázna emberekkel! ¹⁰Ez nem vonatkozik általában e világ paráznáira, kapzsijaira, rablóira és bálványimádóira, mert különben ki kellene szöknötök a világból. ¹¹Most azonban azt írom nektek: ne barátkozzatok azzal, aki ugyan testvérnek mondja magát, de parázna, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt. ¹²Minek ítélkezzem azok fölött, akik kívül vannak? Nem azok fölött ítélkeztetek ti is, akik a közösséghez tartoznak? ¹³A kinnlévők fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

Pörösködés pogány bíró előtt.

6 ¹Ha valamelyiktek pörösködik, hogy meri hitetleneknél keresni igazát, s nem a szenteknél? ²Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? S ha a világ fölött ítélkeztek, nem vagytok jogosultak arra, hogy csekély dolgokban is ítélkezzetek? ³Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább a mindennapi ügyekben? ⁴Ha mindennapi ügyekben pörösködtök, azokat jelöljétek ki bírónak, akik semmit sem számítanak a közösségben. ⁵Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Hát nem akad köztetek egyetlen értelmes ember sem, aki testvérei ügyében döntőbíró lenne? ⁶Ehelyett testvér testvérrel pörösködik, méghozzá hitetlenek előtt! ⁷Már az is hiba nálatok, hogy pörös ügyeitek
vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? ⁸Ehelyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, s méghozzá a testvéreknek. ⁹Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, ¹⁰sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. ¹¹Néhányan bizony ilyenek voltatok, de az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által megtisztultatok, szentek lettetek és megigazultatok.

A test Isten temploma.

¹²Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává. ¹³Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért, de Isten mindkettőt elpusztítja. A test ellenben nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. ¹⁴Isten az Urat föltámasztotta, s minket is föl fog támasztani hatalmával. ¹⁵Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam talán Krisztus tagját és parázna nő tagjává tegyem? Isten mentsen! ¹⁶Nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Hiszen így olvassuk az Írásban: „A kettő testben egy lesz.” ¹⁷Aki viszont az Úrral egyesül, egy lélek vele. ¹⁸Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amit az ember elkövet, a testén kívül van, a parázna azonban tulajdon teste ellen vét. ¹⁹Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? ²⁰Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg (és hordozzátok) tehát az Istent testetekben.

A keresztény házasság és a szüzesség.

A keresztény házasság.

7 ¹Leveletekre azt válaszolom: ²jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A paráznaság veszélye miatt azonban, legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. ³A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, s ugyanúgy az asszony is férjével szemben. ⁴Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanúgy a férfi sem rendelkezik tulajdon testével, hanem a felesége. ⁵Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat. Aztán térjetek vissza egymáshoz, hogy a sátán meg ne kísértsen, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni. ⁶Ezt engedményképpen mondom, nem parancsként. ⁷Szeretném ugyanis, hogy mindnyájan olyanok legyetek, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, egyik ilyent, a másik amolyant. ⁸A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig azt mondom: ⁹jó, ha úgy maradnak, mint ahogy én. De ha nem akarnak megtartóztatásban élni, lépjenek csak házasságra, mert jobb megházasodni, mint érzéki vágytól égni.

A házasság fölbonthatatlansága.

¹⁰A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr: a feleség férjét el ne hagyja. ¹¹Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét. ¹²A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és ez szívesen megmarad vele, ne bocsássa el. ¹³Ha pedig valamely (hívő) asszonynak hitetlen férje van, s az szívesen megmarad vele, ne hagyja el a férjét. ¹⁴A hitetlen férfit ugyanis megszenteli a felesége, a hitetlen asszonyt pedig megszenteli a férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, így pedig szentek. ¹⁵De ha a hitetlen fél elválik, hadd váljék el. Ebben az esetben a testvér vagy a nővér nincs lekötve, hiszen békességre hívott titeket az Isten. ¹⁶Honnan tudod, te asszony, hogy megmentheted férjedet? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy megmentheted feleségedet?

A keresztények társadalmi helyzete.

¹⁷Éljen mindenki úgy, ahogy az Úr megadta neki, s ahogy az Isten elhívta. Így rendelkezem minden egyházban. ¹⁸Ha körülmetélt kap meghívást, ne akarjon körülmetéletlennek látszani, ha viszont körülmetéletlen, nem metéltesse körül magát. ¹⁹A körülmetéltség mit se ér, de a körülmetéletlenség sem ér semmit, csak Isten parancsainak megtartása. ²⁰Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott. ²¹Ha rabszolga hivatást kaptál, ne bánkódj miatta. Még ha szabaddá is lehetnél, maradj meg benne. ²²Aki ugyanis mint rabszolga kapta hivatását az Úrban, az Úrnak szabadosa. Hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivatást, Krisztus rabszolgája. ²³Váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek emberek rabszolgáivá! ²⁴Testvérek, maradjon meg tehát Isten előtt mindegyiktek abban, amire hivatást kapott.

A szüzesség eszménye.

²⁵Ami a szüzeket illeti, arra nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki az Úr irgalmából elértem azt, hogy hitelt érdemeljek. ²⁶A közeli nehéz idők miatt azt tartom, hogy ajánlatos és jó, ha így marad az ember. ²⁷Ha asszonyhoz vagy kötve, ne keresd az elválást; ha nem kötötted magadat asszonyhoz, ne keress feleséget. ²⁸Ha azonban megnősülsz, nem vétkezel, s ha szűz férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság fogja gyötörni. Én pedig meg akarlak kímélni titeket. ²⁹Azt mondom tehát testvérek: az idő rövid. Ezért, akinek felesége van, éljen úgy, mintha nem volna; aki sír, mintha nem sírna; ³⁰aki örvend, mintha nem örvendene; aki vásárol, mintha meg sem tartaná; ³¹s aki érintkezik ezzel a világgal, mintha nem érintkeznék vele, mert elmúlik a jelen világ. ³²Szeretném, ha gond nélkül lennétek. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. ³³A nős azonban a világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, és megosztott. ³⁴A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré: hogy testben-lélekben szent legyen. A férjes nőnek azonban világi dolgokra van gondja: hogyan járjon a férje kedvében. ³⁵Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe ejtselek, hanem hogy feddhetetlen életre és az Úrhoz való állhatatos ragaszkodásra segítselek titeket. ³⁶Ha valaki azt gondolja, hogy szégyenkeznie kell hajadon társnője miatt, mert eljárt fölötte az idő és tennie kell valamit, tegyen, ahogy jónak látja. Nem vétkezik, ha házasságot köt vele. ³⁷De aki erősen elhatározta szívében, s mi sem kényszeríti, mert ura saját akaratának, és úgy döntött, hogy megőrizi hajadonnak a lányt, jól teszi. ³⁸Tehát, aki házasságot köt hajadon társnőjével, jól teszi; aki pedig nem köt vele házasságot, még jobban teszi.

A második házasság.

³⁹Az asszony le van kötve, amíg férje él, de ha férje meghal, fölszabadul. Férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. ⁴⁰Boldogabb lesz azonban, ha úgy marad, ahogy van. Ez az én tanácsom, s hiszem, hogy Isten Lelke vezet.

Az áldozati hús fogyasztása.

Elvi állásfoglalás.

8 ¹Ami a bálványoknak áldozott húst illeti, bizonyos, hogy mindnyájan ismerjük a kérdést. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. ²Aki sokat ad a tudásra, még nem ismerte föl, hogyan kell tudnia. ³De aki szereti Istent, azt Isten magáénak tudja. ⁴Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. Bár beszélnek istenekről az égen és a földön – tudniillik sok istenük és sok uruk van –, ⁶nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk.

Megértés az aggályosokkal szemben.

⁷De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s téves lelki ismeretünk beszennyeződik. ⁸Az étel ugyan nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk. ⁹Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok! ¹⁰Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék. ¹¹Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus. ¹²Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. ¹³Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvéremet meg ne botránkoztassam.

Az apostol példája.

9 ¹Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat Jézus (Krisztust)? Nem az én művem vagytok ti az Urban? ²Ha másoknak nem is volnék apostola, de nektek az vagyok: apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. ³Ez önvédelmem a számonkérőkkel szemben. ⁴Vajon nincs jogunk az evéshez-iváshoz? ⁵Nincs jogunk ahhoz, hogy valamely asszonyt, mint nővérünket magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei, sőt Kéfás is teszi? ⁶Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk így tenni? ⁷Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat és nem issza a nyáj tejét? ⁸Talán csak emberi ésszel mondom ezeket? ⁹Nem ugyanazt mondja a törvény is? Hiszen így áll Mózes törvényében: „Cséplő ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörre van gondja Istennek, ¹⁰s nem inkább értünk mondja ezt? De bizony értünk van megírva, hogy a szántó reménykedve szántson, s a cséplő abban a reményben, hogy része lesz a termésből. ¹¹Ha lelki javakat vetettünk köztetek, oly nagy dolog az, ha majd anyagi javaitokat aratjuk? ¹²Ha mások rendelkezhetnek veletek, miért nem inkább mi? De mi nem élünk e joggal, sőt mindent elviselünk, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának. ¹³Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárt szolgálják, az oltárról részesednek? ¹⁴Az Úr is úgy rendelte, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.

Az apostol igénytelensége.

¹⁵Én azonban mindebből mit sem élveztem. Nem azért írom ezt, hogy a jövőben így bánjatok velem, mert jobb meghalnom, semhogy valaki jó híremet lerontsa. ¹⁶Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! ¹⁷Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. ¹⁸Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve, ingyenessé tegyem az evangéliumot, s ne használjam ki az evangéliumban gyökerező jogomat. ¹⁹Bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem, hogy közülük minél többet megnyerjek. ²⁰A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek közt, mint a törvény alárendeltje – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve –, csak hogy megnyerjem a törvény alá rendelteket. ²¹A törvényen kívül állók közt, mint aki a törvényen kívül áll – pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendeltje –, csak hogy megnyerjem a törvényen kívül állókat. ²²A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenképpen üdvözítsem, akiket lehet. ²³Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne.

Saját üdvösségének gondja.

²⁴Nem tudjátok, hogy a pályán a versenyzők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ²⁵A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant. ²⁶Én is futok, de nem céltalanul, mérem az ökölcsapásokat, de nem csak a levegőt csapkodva, hanem sanyargatom ²⁷és rabságba vetem testemet, hogy míg másoknak hirdetem az igét, magam érdemtelenné ne váljak.

Intézkedések az istentisztelettel kapcsolatban

11 ¹Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

Az asszonyok fátyolviselete.

²Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam. ³Szeretném azonban tudomástokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. ⁴Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. ⁵Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. ⁶Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. ⁷A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze. ⁸Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. ⁹S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. ¹⁰Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel. ¹¹Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül, ¹²mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van. ¹³Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? ¹⁴Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik. ¹⁵Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. ¹⁶Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának.

Az utolsó vacsora ünneplése.

¹⁷A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál. ¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás van köztetek. Ezt részben el is hiszem. ¹⁹Kell is, hogy szakadás legyen köztetek, hogy a megbízhatók kiváljanak közületek. ²⁰Mikor ugyanis egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, ²¹mert étkezés közben ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl. ²²Hát nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy semmibe sem veszitek az Isten egyházát és megszégyenítitek a szegény sorsúakat? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek. ²³Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, ²⁴hálát adott, megtörte és így szólt: „(Vegyétek és egyétek), ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” ²⁵Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” ²⁶Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. ²⁷Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. ²⁸Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből, és igyék a kehelyből, ²⁹mert aki (méltatlanul) eszik és iszik, anélkül hogy megkülönböztetné (az Úr) testét, tulajdon ítéletét eszi és issza. ³⁰Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak. ³¹Ha azonban (helyesen) ítélnők meg magunkat, nem lenne részünk az ítéletben. ³²Ha viszont az Úr ítél meg minket, azért fenyít, hogy e világgal együtt el ne kárhozzunk. ³³Ezért testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjatok meg egymást. ³⁴Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

A Szentlélek rendkívüli ajándékai.

12 ¹Ami a lelki adományokat illeti, nem akarom testvérek, hogy tudatlanok maradjatok. ²Emlékeztek, hogy mikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé. ³Ezért tudtotokra adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. ⁴A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz. ⁵A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. ⁶Különfélék a csodatettek is, de Isten, aki mindezt mindenkiben véghezviszi, ugyanaz. ⁷A Lélek ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele. ⁸Egyik ugyanis a Lélektől a bölcsesség adományát kapja, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, ⁹a harmadik meg a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy a gyógyítás adományát ugyanabban a Lélekben; ¹⁰ez csodatévő hatalmat, amaz meg a prófétálást, egyik a szellemek elbírálását, másik többféle nyelvet, a harmadik viszont a nyelvek megfejtését. ¹¹Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

Az egyház Krisztus teste.

¹²A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így Krisztus is. ¹³Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. ¹⁴A test sem egy tagból áll ugyanis, hanem sokból. ¹⁵Még ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, nem tartozom tehát a testhez”, mégis a testhez tartozik. ¹⁶Ha pedig a fül mondaná: „Nem vagyok szem, nem tartozom tehát a testhez”, mégis a testhez tartozik. ¹⁷Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol maradna a szaglás? ¹⁸Isten határozta meg minden egyes tag föladatát a testben, tetszése szerint. ¹⁹Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? ²⁰Ám sok a tag, de a test csak egy. ²¹Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” ²²Ellenkezőleg, a gyöngébbeknek látszó tagok sokkal szükségesebbek. ²³Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, ²⁴a tisztességes tagoknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta meg így a testet és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, ²⁵hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. ²⁶Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, vele örvend valamennyi. ²⁷Ti Krisztus teste vagytok s egyenként tagjai. ²⁸Az egyházban pedig Isten némelyeket apostolokká, másokat prófétákká, ismét másokat tanítókká tett. Adott továbbá csodatévő hatalmat, gyógyító erőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt (és beszédek magyarázatát). ²⁹Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? ³⁰Valamennyien csodatévő hatalommal és gyógyító erővel rendelkeznek? Mindannyian nyelveket beszélnek? Mindannyian beszédeket magyaráznak? ³¹Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek. 13 ¹A szeretet himnusza.
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. ²Legyen bár prófétáló tehetségem,
ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. ³Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt s vessem oda testemet, hogy elégessenek,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. ⁴A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem gőgösködik, ⁵nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, ⁶nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. ⁷mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel. ⁸A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik. ⁹Tudásunk csak töredékes,
töredékes a prófétálásunk is. ¹⁰de amikor eljön a beteljesedés,
ami töredékes, véget ér. ¹¹Amikor még gyermek voltam,
úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkodtam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
de mikor férfivá nőttem,
elhagytam a gyermek szokásait. ¹²Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek,
ahogy én magam is ismert vagyok. ¹³Most megmarad a hit, a remény, a szeretet,
– ez a három,
de köztük a legnagyobb a szeretet.

KNB SZIT STL BD RUF KG