1 ¹Pál, Krisztus Jézus apostola meghívás révén Isten akaratából, és Szószthenész testvér, ²Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívás révén szenteknek, mindazokkal együtt, akik bárhol – náluk és nálunk – segítségül hívják a mi Urunk, Jézus Krisztus nevét: ³kegyelem néktek és béke Istentől, Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
⁴Hálát adok értetek Istenemnek mindenkor Isten kegyelméért, ami Krisztus Jézusban nektek adatott. ⁵Mert benne minden szempontból meggazdagodtatok, mindenféle beszédben és mindenféle ismeretben, ⁶amint a Krisztusról tett tanúságtétel megerősödött közöttetek. ⁷Így nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok, ⁸aki mindvégig szilárddá tesz majd benneteket, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk, Jézus [Krisztus] napján. ⁹Hűséges az Isten, aki meghívott titeket, hogy közösségben legyetek Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal.
¹⁰Kérlek titeket, testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevében, hogy mindnyájan legyetek egyetértők, és ne legyenek szakadások közöttetek, hanem egyazon gondolkodásmóddal és egyazon meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. ¹¹Mert Khloé embereitől azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, hogy viszálykodás van közöttetek. ¹²Úgy értem, hogy mindegyikőtök így beszél: „Én Pál mellett vagyok”, „Én meg Apolló mellett”, „Én Kéfáshoz tartozom”, „Én meg Krisztushoz”. ¹³Hát Krisztust csak egy résznek juttatták? Talán Pált feszítették keresztre értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? ¹⁴Hálát adok [Istennek], hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Crispust és Gaiust, ¹⁵nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre lett megkeresztelve. ¹⁶Igaz, megkereszteltem Sztephanász háza népét is, de rajtuk kívül nem tudok arról, hogy mást is megkereszteltem volna. ¹⁷Mert nem azért küldött Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem ügyeskedő ékesszólással, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.
¹⁸Mert a keresztről szóló igehirdetés balgaság azoknak, akik a vesztükbe rohannak, de nekünk, akik az üdvösség útján haladunk, Isten ereje. ¹⁹Hiszen meg van írva: Lerombolom a bölcsek bölcsességét, és az okoskodók okosságát semmivé teszem. ²⁰Hol a bölcs? Hol a jog tudója? Hol e világ vitázója? Nemde bolondot csinált Isten a világ bölcsességéből? ²¹Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés balgasága által üdvözítse a hívőket. ²²Miközben a zsidók jelet kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, ²³mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak botrány, a pogányoknak meg balgaság, ²⁴viszont a meghívottaknak – akár zsidók, akár görögök – Isten ereje és Isten bölcsessége. ²⁵Mert Isten balgasága bölcsebb az emberek bölcsességénél, és Isten erőtlensége erősebb az emberek erejénél.
²⁶Gondoljatok csak meghívásotok körülményeire, testvérek! E világ mértéke szerint nem sokan vannak közöttetek bölcsek, befolyásosak vagy előkelők. ²⁷Sőt Isten azokat választotta ki, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket; és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket; ²⁸és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében jelentéktelenek és megvetettek; akiket semminek vélnek, hogy semmivé tegye azokat, akik valaminek számítanak, ²⁹hogy egyetlen ember se dicsekedjék Isten előtt. ³⁰Ti általa vagytok Krisztus Jézusban, aki számunkra Istentől való bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá lett, ³¹hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!
2 ¹Ami engem illet, testvérek, amikor hozzátok jöttem, nem úgy érkeztem, mint aki az ékesszólás vagy a bölcsesség fölényével hirdeti nektek Isten titkát. ²Elhatároztam ugyanis, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. ³Erőtlenségben, nagy félelem és rettegés között jelentem meg nálatok. ⁴Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség megejtő szavaival szólt hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, ⁵hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
⁶Az érettek között azonban bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ pusztulásra ítélt fejedelmeinek bölcsességét, ⁷hanem Isten titokteljes bölcsességét közvetítjük, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva dicsőségünkre rendelt. ⁸Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte föl, mert ha fölismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. ⁹Ezzel szemben, amint meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, mindezt elkészítette Isten azoknak, akik őt szeretik.
¹⁰Nekünk Isten kinyilatkoztatta ezt a Lélek által. Mert a Lélek mindent feltár, még Isten mélységeit is.
¹¹Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy senki sem ismerheti meg azt, ami Istenben van, csak Isten Lelke. ¹²Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott. ¹³Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult, hanem a Lélektől származó szavakkal: lelki dolgokat lelki embereknek magyarázva. ¹⁴A kizárólag emberi módon gondolkodó ember nem fogadja be Isten Lelkének dolgait, mert balgaságnak tekinti, és megismerni sem képes őket, mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.
¹⁵A lelki ember mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. ¹⁶Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodásmódját, hogy őt kioktathatná? Mi Krisztus gondolkodásmódját követjük.
3 ¹Ezért, testvérek, nem szólhattam hozzátok úgy, mint akiket a Lélek irányít, hanem csak úgy, mint akiket emberi indulatok vezetnek, mint akik Krisztusban kiskorúak. ²Tejjel etettelek titeket, nem szilárd táplálékkal, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, ³mert még testiek vagytok. Amíg ugyanis féltékenység és viszálykodás van közöttetek, vajon nem testiek vagytok, és nem emberi módon viselkedtek? ⁴Ha az egyik ezt mondja, „Én Pál mellett vagyok”, a másik meg ezt, „Én Apollóhoz tartozom”, vajon nem emberi módon beszéltek-e?
⁵Ugyan mi Apolló, és mi Pál? Szolgák, akik által hívővé lettetek, s mindegyikük úgy szolgál, ahogy az Úr megadta neki. ⁶Én ültettem, Apolló öntözött, de a növekedést Isten adta. ⁷Úgyhogy nem az számít, aki ültet és aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. ⁸Aki ültet, s aki öntöz, ugyanaz: mindegyik megkapja majd bérét fáradozása mértéke szerint. ⁹Ugyanis munkatársak vagyunk, akik Istenhez tartozunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. ¹⁰Az Istentől nekem adott kegyelem szerint bölcs építőmesterként alapot vetettem, de más épít rá. De mindenki vigyázzon, hogyan épít rá! ¹¹Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, ami Jézus Krisztus. ¹²Azt, hogy valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát épít erre az alapra, ¹³majd ama nap fogja világossá tenni, mivel tűzzel érkezik, és akkor mindenkinek nyilvánvalóvá lesz a munkája; s hogy mit ér, a tűz fogja megmutatni. ¹⁴Akinek a munkája, amit épített, megmarad, az jutalmat fog kapni. ¹⁵Akinek a munkája elég, az kárt szenved. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön megy át. ¹⁶Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?
¹⁷Ha valaki Isten templomát pusztítja, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
¹⁸Senki ne áltassa magát! Ha valaki közületek bölcsnek gondolja magát ebben a világban, legyen balgává, hogy bölccsé lehessen! ¹⁹E világ bölcsessége ugyanis Isten előtt balgaság. Hiszen meg van írva: ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, ²⁰továbbá: az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók. ²¹Senki ne dicsekedjék tehát emberekkel, hiszen minden a tiétek: ²²Pál, Apolló, Kéfás, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők. Minden a tiétek! ²³Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
4 ¹Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait! ²A sáfároktól pedig azt kívánják, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. ³De a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy esetleg ti vagy más emberi bíróság hogyan ítél meg engem; sőt magam sem ítélkezem önmagam fölött. ⁴Lelkiismeretem nem vádol semmivel, de nem ez tesz igazzá. Fölöttem az Úr ítélkezik. ⁵Tehát egyáltalában ne ítéljetek addig, amíg el nem jön az Úr! Ő majd megvilágítja a sötétség rejtett dolgait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait. Akkor majd mindenkit Isten értékel.
⁶Mindezeket pedig, testvérek, a ti érdeketekben alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg, mit jelent: „ne tovább, mint ahogy írva van”, és hogy senki se fontoskodjék egyikünkre hivatkozva a másik ellenében! ⁷Mert ki tesz téged másoknál fontosabbá? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, akkor miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? ⁸Ti már el vagytok telve, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk! ⁹Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. ¹⁰Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. ¹¹Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk ¹²és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; ¹³amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig.
¹⁴Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. ¹⁵Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. ¹⁶Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat! ¹⁷Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett gyermekem, és hűséges az Úrban. Ő majd emlékeztet titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok valamennyi egyházban. ¹⁸Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok. ¹⁹Pedig ha az Úr akarja, hamarosan eljövök, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. ²⁰Mert Isten országa nem a beszéd, hanem az erő révén nyilvánul meg. ²¹Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

KNB SZIT STL BD RUF KG