Bevezetés

Címzés és apostoli üdvözlet.

1 ¹Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, ²Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt bárhol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét. ³Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól.

Hálaadás.

⁴Szüntelenül hálát adok Istenemnek miattatok Isten kegyelméért, amelynek Krisztus Jézusban részesei lettetek. ⁵Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben. ⁶A Krisztusról szóló tanítás megerősödött köztetek. ⁷Így semmiféle kegyelemnek nem vagytok híjával, csak Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, ⁸aki mindvégig meg is erősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk Jézus Krisztus (eljövetele) napján.

A pártoskodás

⁹Hűséges az Isten: ő hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

A pártoskodás oktalansága.

¹⁰Testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket: ugyanazt valljátok mindnyájan! Ne szakadjatok pártokra, hanem forrjatok össze egyazon elvben, egyazon fölfogásban! ¹¹Azt a hírt hozta ugyanis Kloé háza népe felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. ¹²Arra célzok, hogy vannak köztetek, akik azt mondják: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én pedig Krisztussal.” ¹³Talán megoszlott Krisztus? Talán Pált feszítették keresztre értetek? Vagy Pál nevében kereszteltek meg? ¹⁴Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt, meg Gájuszt. ¹⁵Így egyiketek sem mondhatja, hogy az én nevemben van megkeresztelve. ¹⁶Még Sztefanász családját is megkereszteltem, egyébként nem emlékszem, hogy mást is megkereszteltem volna. ¹⁷Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

A kereszt hirdetése.

¹⁸A kereszt hirdetése ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. ¹⁹Hiszen írva van:
„Lerontom a bölcsek bölcsességét,
s az okosak okosságát meghiúsítom.” ²⁰Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világnak tudósa? Ugye megmutatta Isten, hogy oktalan a világ bölcsessége? ²¹Mivel ugyanis bölcsességben a világ nem ismerte föl Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy oktalannak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. ²²A zsidók csodákat követelnek,
a görögök bölcsességeket keresnek. ²³Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük:
aki a zsidóknak ugyan botrány,
a pogányoknak meg oktalanság, ²⁴de a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök: Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége. ²⁵Hiszen Isten „oktalansága” bölcsebb az embereknél, Isten „gyöngesége” pedig erősebb az embereknél. ²⁶Gondoljatok csak a meghívásotokra, testvérek! Itt nem sok az emberileg bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. ²⁷Ámde Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, ²⁸s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse. ²⁹Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. ³⁰Általa éltek ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. ³¹Így teljesült az Írás szava: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”

Az apostol igehirdetése.

2 ¹Én is, mikor nálatok jártam, testvérek, nem kiváló beszéddel vagy bölcsességgel léptem föl, hogy hirdessem nektek, amiről Isten tesz tanúságot. ²Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. ³Gyöngeségem tudatában elfogódva s nagy izgalommal mentem hozzátok. ⁴Tanításom és igehirdetésem bizony nem az (emberi) bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyításából, ⁵hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon.

A keresztény bölcsesség.

⁶Bölcsességet hirdetünk mi is, de csak a tökéleteseknek. Nem ennek a világnak bölcsességét, sem e világ pusztulásra ítélt fejedelmeiét, ⁷hanem Isten titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, melyet az Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. ⁸Ezt senki sem értette meg a világ fejedelmei közül, mert ha megértették volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. ⁹Itt inkább az Írás szava érvényes:
„Szem nem látta, fül nem hallotta,
emberi szív föl nem fogta,
amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.” ¹⁰Nekünk azonban Lelke által kinyilatkoztatta Isten, mert a Lélek mindent átlát, még Isten mélységeit is. ¹¹Ki ismeri az ember bensőjét, ha nem az ember lelke, mely benne van? Éppúgy Isten bensőjét sem ismeri senki más, csak Isten Lelke. ¹²Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. ¹³Nos erről beszélünk, nem az emberi bölcsesség tudós szavaival, hanem ahogy a Lélek tanítja, lelki embereknek lelkieket nyújtva. ¹⁴Az érzéki ember nem fogja föl, ami Isten lelkéből ered. Oktalanságnak tűnik neki, s nem képes megérteni, hogy lelkileg kell azt elbírálni. ¹⁵A lelki ember azonban mindent elbírál, de őt senki sem jogosult megbírálni. ¹⁶„Vajon ki látta át az Úr gondolatait, hogy kioktathatná őt?” Mi viszont Krisztus gondolatainak birtokában vagyunk.

A pártoskodás elvetése.

3 ¹Nektek azonban, testvérek, nem beszélhettem, mint lelki embereknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. ²Tejjel tápláltalak, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testi emberek vagytok. ³Vagy talán, míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok testiek, s nem jártok el nagyon is emberi módon? ⁴Amikor ugyanis egyik azt mondja: „Én Pállal tartok”, a másik meg: „Én Apollóval”, nem vagytok túlságosan emberiek? ⁵Mit számít Apolló? Mit számít Pál? Csak szolgák, akik a hitre vezettek, úgy amint nekik az Úr megadta. ⁶Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. ⁷Ezért, nem az számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. ⁸Az ültető meg az öntöző egyforma. El is veszi mindegyik jutalmát fáradságához mérten. ⁹Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. ¹⁰Mint gondos építőmester, Isten nekem adott kegyelmével alapot vetettem, de más épít rá. Ügyeljen azonban mindenki, hogyan épít rá. ¹¹A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat. ¹²Azt pedig, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakövekből, fából, szénából vagy szalmából épít, ¹³kinek-kinek munkája fogja megmutatni. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel jön el, s a tűz bizonyítja, kinek mit ér a munkája. ¹⁴Akinek építménye megmarad, az jutalomban részesül. ¹⁵De akinek elhamvad a műve, az kárt vall. Ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy a tűz által. ¹⁶Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek? ¹⁷Aki pedig Isten templomát lerontja, azt elpusztítja Isten. Hiszen Isten temploma szent, és ti vagytok az.

Óvás a világ bölcsességétől.

¹⁸Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék oktalanná, hogy bölccsé lehessen. ¹⁹E világ bölcsessége ugyanis oktalanság Isten előtt. Így mondja az Írás: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket.” ²⁰Továbbá:
„Az ember gondolata előtte tárva van:
mint egy lehelet, neki mind olyan.” ²¹Senki se kérkedjék tehát emberekkel. Hisz minden a tietek: ²²akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tiétek. ²³Ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené. 4 ¹Úgy tekintsenek minket, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak megbízottjait. ²A megbízottól pedig nem kívánnak többet, mint hogy hűséges legyen. ³Egyáltalán nem törődöm azzal, hogy ti mondtok felőlem ítéletet, vagy más emberi bíróság. Hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. ⁴Semmiben sem érzem magam bűnösnek, de ez még nem ment föl. Az Úr mond fölöttem ítéletet. ⁵Ne ítéljetek tehát idő előtt, míg el nem jön az Úr, aki bevilágít a sötétség titkaiba, s a szívek szándékait is földeríti. Akkor majd mindenki elismerésben részesül Istentől. ⁶Ezt pedig, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Csak ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék egyikkel a másik rovására. ⁷Ki tesz téged másnál különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? ⁸Ti már jóllaktatok, már meg is gazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk.

Az apostolok példája.

⁹Úgy látom ugyanis, hogy Isten minket apostolokat utolsókká tett, s mintegy halálra szánt. Látványossága lettünk a világnak, s az angyaloknak és embereknek is. ¹⁰Mi oktalanok vagyunk Krisztusért,
ti okosak Krisztusban,
Mi gyöngék vagyunk, ti erősek,
ti megbecsültek, mi megvetettek. ¹¹Mindmáig éhezünk és szomjazunk,
nincs ruhánk és verést szenvedünk, ¹²Nincs otthonunk
és a kezünk munkájával fáradunk.
Átkoznak minket, de mi áldást mondunk.
Üldöznek minket, de mi elviseljük. ¹³Gyaláznak minket, de mi vígasztalunk.
Szinte salakja lettünk ennek a világnak,
mindenkinek söpredéke mostanáig.

Az apostol a korintusi közösség atyja.

¹⁴Nem azért írom ezt, hogy megszégyenítselek titeket, hanem, mint kedves fiaimat, intelek. ¹⁵Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam életet nektek. ¹⁶Kérlek tehát titeket, legyetek követőim, (mint ahogy én Krisztus követője vagyok). ¹⁷Elküldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztus Jézusban, amit mindenütt, minden egyházban hirdetek. ¹⁸Némelyek úgy fölfuvalkodnak, mintha nem készülnék hozzátok. ¹⁹Pedig, ha az Úr is akarja, hamarosan hozzátok indulok. Akkor majd meggyőződöm a fölfuvalkodottaknak – nem szavairól, hanem – erejéről. ²⁰Isten országa ugyanis nem szavakban, hanem erőben áll. ²¹Mit akartok hát? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

KNB SZIT STL BD RUF KG