1 1Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi. (Gal 1,1;Csel 18,17) 2Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken: (1Kor 6,11) 3Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. (2Kor 1,2; Róm 1,7; Eféz 1,2) 4Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, (Eféz 1,15.16; Róm 1,8) 5Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, (Kol 1,9-11;2,5-7;1Kor 12,8) 6A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. (Róm 1,16.2Kor;1,21) 7Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, (Zsolt 34,11;Fil 3,20; Tit 2,13) 8A ki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. (2Kor 1,21;Kol 1,22.1Thess;3,13;5,23) 9Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre, (Róm 8,16.17;Ján 15,5) 10Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. (Fil 3,16;Fil 2,2.3.15.16) 11Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. (Jak 3,16) 12Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. (1Kor 3,3-9;Csel 18,24-26) 13Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg? (Mát 28,19) 14Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust és Gájust, (Csel 18,8;Róm 16,23) 15Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem. (Ján 10,34) 16Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna. (1Kor 16,15.17) 17Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. (1Kor 2,4.13.2Pét;1,16) 18Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. (Róm 1,16;2Kor 4,3) 19Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. (Ésa 29,14) 20Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? (Jób 12,17; Ésa 33,18;Jób 17,20) 21Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. (Mát 11,25; Luk 10,21; Róm 1,19-23) 22Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek. (Mát 12,38; Ján 4,48) 23Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; (1Kor 2,14;Mát 11,16; Ján 6,61; Róm 9,32; Luk 2,34) 24Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét. (Róm 1,16;1Kor,1 30. Kol. 2,3.) 25Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél. (1Kor 4,15) 26Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; (Mát 11,25; Ján 7,48; Jak 2,5) 27Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; (Luk 10,8) 28És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: (Mát 8,14) 29Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. (Róm 3,27; Eféz 2,9) 30Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: (Jer 23,5.6; Róm 4,25.2Kor;5,21;Ján 17,19) 31Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. (Ésa 65,16; Jer 9,23.24.2Kor;10,17) 2 1Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. (1Kor 1,17.2Pét;1,16) 2Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. (Gal 6,14;1Kor 1,23) 3És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. (Csel 18,1.9;Csel 18,1-3) 4És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: (1Kor 1,17) 5Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék. (Eféz 1,17.19.1Thess;1,5.2Kor;4,7) 6Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét; (Luk 10,7; Mát 10,10; Gal 6,6) 7Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; (Zsolt 51,8; Róm 16,24.25) 8Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: (Zsolt 24,8.9; Csel 3,15.17) 9Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. (Ésa 64,4) 10Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (Mát 13,11;Ján 14,26.1Ján;2,27) 11Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. (Mát 20,27.28.2Kor;11,7) 12Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk. (Csel 16,8;21,26) 13Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. (1Kor 1,17.2Pét;1,16) 14Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg. (Róm 8,7;1Kor 1,23) 15A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. (Péld 28,5) 16Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van. (Róm 11,34; Fil 2,5; Mát 28,19.20) 3 1Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. (Ján 16,12) 2Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: (2Pét 2,2; Zsid 5,12.13) 3Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? (1Kor 1,10.11;11,18) 4Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? (1Kor 1,12) 5Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az Úr adta. (Csel 18,24) 6Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. (Jak. 1,21. 1Kor 4,15. Csel. 18,1. 4. 8.;Csel 18,24.28) 7Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. (2Móz 17,6) 8A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. (Zsolt 62,13; Róm 2,6; Jel 22,12) 9Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. (2Kor 6,1;2,14;Eféz 2,20.1Pét;2,5) 10Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. (1Kor 15,10;Róm 1,5) 11Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (Ésa 28,16; Eféz 2,20) 12Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; (4Móz 21,5.6) 13Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. (Ésa 48,10.1Pét;1,7) 14Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. 15Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül. (Róm 11,20-22) 16Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? (1Kor 6,19.2Kor;6,16; Eféz 2,21.22.1Pét;2,5; Zsid 3,6;Róm 8,9) 17Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. (Zsolt 93,5) 18Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcscsé lehessen. (Péld 3,5.7; Ésa 5,21; Jak 1,22) 19Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. (Jób 5,12.13) 20És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók. (Zsolt 94,11) 21Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek. (1Kor,3 4.) 22Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. (1Kor 8,4; Zsolt 96,5) 23Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené. (1Kor 11,3; Ján 13,16) 4 1Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. (Mát 16,19; Kol 1,25.2Kor;4,5;Mát 28,19.20) 2A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék. (Luk 12,42; Zsid 3,5) 3Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. (1Kor 6,12) 4Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az. (2Móz 34,7.1Ján;3,21;Zsolt 35,24) 5Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. (2Kor 10,18;Préd 12,16.2Kor;5,10) 6Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. (Péld. 3,7. Róm. 12,3. 1Kor 3,18.) 7Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (Ján 3,27; Róm 12,6.1Pét;4,10; Jak 1,17.1Krón;29,14) 8Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. (Jel 3,17) 9Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. (Zsolt 44,23; Róm 8,36;Zsid 10,33) 10Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak. (1Kor 3,18.2Kor;13,9) 11Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, (2Kor 11,27;Csel 23,2.2Kor;4,8.9) 12Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; (Zsolt 109,28;Róm 12,14; Mát 5,44) 13Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig. (Róm 15,2) 14Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. (1Thess 2,11) 15Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. (1Kor 3,6) 16Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim. (1Kor 11,1; Fil 3,17) 17Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok. (1Tim 1,2.2Tim;1,2) 18De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek. (Mát 12,40; Zsolt 16,10) 19Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. (Csel 18,21; Zsid 6,3; Jak 4,15) 20Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. (1Kor 2,1.4.5; Luk 17,20) 21Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével? (2Kor 10,2.6.9.11)