⁷Szeretteim, nem új parancsot írok nektek, hanem a régi parancsot, amelyet kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az az ige, amit hallottatok. ⁸Mindazonáltal új parancsot írok nektek – s ez éppúgy vonatkozik rátok, mint őrá –, ugyanis a sötétség már oszladozik, és az igazi világosság ragyog. ⁹Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van. ¹⁰Aki szereti testvérét, a világosságban lakozik, s nem vezet botlásra senkit. ¹¹Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, és a sötétségben jár, nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította.
¹²Írom nektek, gyermekek: „Bűneitek bocsánatot nyertek az ő neve által.” ¹³Írom nektek, atyák: „Megismertétek azt, aki kezdettől fogva van.” Írom nektek, ifjak: „Legyőztétek a Gonoszt.” ¹⁴Írtam nektek, gyermekek, mert megismertétek az Atyát. Írtam nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje bennetek marad, és legyőztétek a Gonoszt.
¹⁵Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, ¹⁶mert minden, ami a világban van – a test sóvárgása, a szemek sóvárgása és a hivalkodó élet –, nem az Atyától van, hanem a világból. ¹⁷A világ pedig elmúlik sóvárgásával együtt. De aki teljesíti Isten akaratát, örökre megmarad.

KNB SZIT STL BD RUF KG