A néma lélek kiűzése (Mt 17,14-21; Lk 9,37-43a)

¹⁴Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt. ¹⁶Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük? ¹⁷A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; ¹⁸és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták. ¹⁹Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém! ²⁰Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája. ²¹Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. ²²Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! ²³Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. ²⁴A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! ²⁵Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé! ²⁶Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt. ²⁷Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt. ²⁸Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni? ²⁹Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.

KNB SZIT STL BD RUF KG