¹⁴Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Amint meglátták, az egész sokaság izgatottan eléje futott, és köszöntötte. ¹⁶Megkérdezte tőlük:
– Miről vitatkoztok velük?
¹⁷A sokaságból valaki így felelt neki:
– Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. ¹⁸Amikor megragadja, leteperi. Habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.
¹⁹Így válaszol nekik:
– Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell még elviselnem benneteket? Hozzátok ide!
²⁰Odavitték. Amikor meglátta őt a lélek, rögtön megrázta a fiút, aki földre zuhanva fetrengett, és habzott a szája. ²¹Megkérdezte az apjától:
– Mennyi ideje van így? Mire ő ezt válaszolta:
– Gyermekkora óta. ²²Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tudsz tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!
²³Jézus ezt mondta neki:
– „Ha valamit tudsz tenni”? Minden lehetséges annak, aki hisz.
²⁴Erre a gyermek apja azonnal felkiáltott:
– Hiszek, segíts hitetlenségemen!
²⁵Amikor Jézus észrevette, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre:
– Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!
²⁶Erre az felkiáltott, erősen megrázta, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: „Meghalt.” ²⁷Jézus azonban kézen fogta, felállította, és az meg tudott állni. ²⁸Amikor azután hazament, a tanítványai maguk között megkérdezték tőle:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
²⁹Ezt mondta nekik:
– Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.

KNB SZIT STL BD RUF KG