Bildád első beszéde: A kegyes embert megáldja Isten

8 ¹Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: ²Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde? ³Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot? ⁴Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik. ⁵De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz, ⁶ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért. ⁷Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel. ⁸Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák! ⁹Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön. ¹⁰Majd ők tanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak! ¹¹Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás? ¹²Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb. ¹³Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész. ¹⁴Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló. ¹⁵Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni. ¹⁶Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen, ¹⁷gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is, ¹⁸de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak! ¹⁹Ennyi volt élete öröme, azután mások nőnek helyette a földből. ²⁰Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket. ²¹Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással. ²²Gyűlölőidet szégyen borítja el, és nem marad meg a bűnösök hajléka.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet