Keresés a Bibliában

37 1Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből. 2Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön. 3Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. 4Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja. 5Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. 6Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon. 7Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik! 8A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik. 9Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. 10Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik. 11Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek. 12Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén. 13Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.

Isten igazságosan bánik az emberekkel

14Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit! 15Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőn? 16Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a Mindentudónak ezek a csodái? 17Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet? 18Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör? 19Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt. 20Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem, továbbmondani, ha valaki szólt? 21Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. 22Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás. 23A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el. 24Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet