37 ¹Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből. ²Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön. ³Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. ⁴Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja. ⁵Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. ⁶Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon. ⁷Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik! ⁸A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik. ⁹Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. ¹⁰Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik. ¹¹Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek. ¹²Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén. ¹³Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.

Isten igazságosan bánik az emberekkel

¹⁴Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit! ¹⁵Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőn? ¹⁶Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a Mindentudónak ezek a csodái? ¹⁷Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet? ¹⁸Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör? ¹⁹Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt. ²⁰Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem, továbbmondani, ha valaki szólt? ²¹Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. ²²Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás. ²³A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el. ²⁴Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet