Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása

38 ¹Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: ²Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? ³Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! ⁴Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! ⁵Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? ⁶Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, ⁷amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? ⁸Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, ⁹amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, ¹⁰amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, ¹¹és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid! ¹²Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét, ¹³hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? ¹⁴Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha. ¹⁵Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. ¹⁶Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? ¹⁷Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e? ¹⁸Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod! ¹⁹Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye? ²⁰Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? ²¹Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! ²²Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? ²³A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. ²⁴Melyik útról árad szét a világosság, a keleti szél honnan terjed ki a földre? ²⁵Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, ²⁶hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nélküli pusztaságra, ²⁷hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő füveket sarjasszon? ²⁸Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? ²⁹Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki hozta világra? ³⁰Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. ³¹Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszáscsillag köteleit meg tudod oldani? ³²Föl tudod-e hozni a csillagképeket a maguk idejében? A Nagy Medvét fiaival együtt talán te vezeted? ³³Ismered-e az ég szabályait? Talán te adsz neki uralmat a földön? ³⁴El tudod juttatni hangod a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? ³⁵Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? ³⁶Ki szabta meg bölcsen a sötét felhők rendjét, a légi tüneményekbe ki adott értelmet? ³⁷Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, ³⁸ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?

A Teremtő dicsősége az állatvilág életében

³⁹Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, ⁴⁰amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? ⁴¹Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük? 39 ¹Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? ²Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje? ³Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. ⁴Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. ⁵Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? ⁶A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. ⁷Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. ⁸A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. ⁹Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál? ¹⁰Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? ¹¹Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat? ¹²Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? ¹³Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az! ¹⁴A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. ¹⁵Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja. ¹⁶Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. ¹⁷Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben. ¹⁸De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. ¹⁹Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? ²⁰Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. ²¹Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. ²²Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. ²³Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. ²⁴Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. ²⁵Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. ²⁶A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? ²⁷A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? ²⁸Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. ²⁹Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. ³⁰Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.

Jób első válasza: Megalázza magát Isten előtt

40 ¹Majd tovább beszélt az ÚR, és ezt mondta Jóbnak: ²Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!

³Jób ekkor megszólalt, és így felelt az ÚRnak: ⁴Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. ⁵Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer is, többé már nem teszem.

Isten második beszéde: Ő az emberiség ura

⁶De tovább beszélt a viharból Jóbhoz az ÚR, és ezt mondta: ⁷Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! ⁸Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? ⁹Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő? ¹⁰Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! ¹¹Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg! ¹²Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak! ¹³Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre! ¹⁴Akkor még én is magasztallak téged, mert jobbod megsegített téged.

A Behemót és a Leviatán ereje is Istentől van

¹⁵Nézd a Behemótot! Én teremtettem, akárcsak téged. Füvet eszik, mint a marha. ¹⁶Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! ¹⁷Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. ¹⁸Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak. ¹⁹Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta Alkotója, ²⁰mégis a hegyek adják táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vadja. ²¹Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. ²²Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti fűzfák. ²³Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán. ²⁴Be lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába? ²⁵Ki tudod-e fogni horoggal a Leviatánt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel? ²⁶Tudsz-e kötelet húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát? ²⁷Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden? ²⁸Köt-e veled egyezséget arra, hogy fogadd fel örökös szolgádnak? ²⁹Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért? ³⁰Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők? ³¹Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és a fejét halászszigonyokkal? ³²Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra! 41 ¹Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látványától is összeroskad. ²Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene? ³Ki szállhat szembe vele úgy, hogy sértetlenül hagyná? Minden az övé az ég alatt. ⁴Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja. ⁵Ki tudná lehúzni a bőrét, ki merne benyúlni két fogsora közé? ⁶Szájának kapuját ki merné kitárni? Fogai között a rémület lakik. ⁷Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva. ⁸Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy még a szél sem férkőzhet közéjük. ⁹Egymáshoz tapadnak, egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul. ¹⁰Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, akár a hajnalpír. ¹¹Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak. ¹²Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből. ¹³Lehelete lángra lobbantja a faszenet, szája lángokat lövell. ¹⁴Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle. ¹⁵Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve. ¹⁶Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő. ¹⁷Ha fölemelkedik, megriadnak még a hősök is, ijedtükben fejüket vesztik. ¹⁸Ha el is találja a kard, nem árt neki, sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl. ¹⁹Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát. ²⁰A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek. ²¹Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán. ²²Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban. ²³Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt. ²⁴Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz. ²⁵Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen. ²⁶Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.

KNB SZIT STL BD RUF KG