Keresés a Bibliában

38 1És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta:

2»Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést
belátás nélküli beszédével?

3Övezd fel derekadat, mint férfihez illik,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!

4Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem?
Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat!

5Ki határozta meg méreteit? Hisz tudod!
Ki vont azon mérőzsinórt?

6Mibe bocsátották alapzatát,
és ki tette le a sarkkövét,

7miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok,
és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan?

8Ki zárta el a tengert kapukkal,
mikor kitört, s az anyaméhből előjött,

9amikor felhővel ruháztam,
ködből pólyát adtam neki

10és körülvettem határaimmal,
zárt és kapukat adtam neki,

11és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább!
Itt törjék meg hullámaid gőgje!

12Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy,
és kijelölted-e a hajnalpír helyét,

13hogy megragadja a földnek széleit
és lerázza róla a gonoszokat?

14Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag,
és színeket öltsön, miként a ruha,

15hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat,
és megtörjék a felemelt kart?

16Eljutottál-e a tenger mélységeibe?
Jártál-e az óceán fenekén?

17Kitárultak-e előtted a halál kapui,
és láttad-e a halálárnyék portáit?

18Szemlélted-e a földet széltében?
Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod!

19Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez,
és hol van a sötétség helye,

20hogy mindegyiket határába elvezesd,
és tudd az ösvényt házához!?

21Te ezt tudod, hisz akkor születtél,
és napjaid száma igen nagy!

22Eljutottál-e a hó tárházához,
és láttad-e a jégeső raktárait,

23amelyeket eltettem a szorongatás idejére,
a harc és a háború napjára?

24Melyik út visz oda, ahol a világosság szétszóródik,
s a hőség a föld fölött eloszlik?

25Ki hasított csatornát a sűrű zápornak
és utat a csattogó villámnak,

26hogy lehulljon az eső olyan földre, ahol senki sem lakik,
a pusztára, ahol ember nem tartózkodik,

27hogy a sivár sivatagot jóllakassa,
és zsenge füveket sarjasszon!?

28Ki az atyja az esőnek?
Ki nemzette a harmat cseppjeit?

29Kinek méhéből jött elő a jég,
és ki szülte az ég zúzmaráját?

30Kővé merednek a vizek,
és befagy a mélység színe!

31Együtt tudnád-e tartani a Fiastyúk ragyogó csillagait?
Vagy elbírnád-e oldani a Kaszás kötelékeit?

32Elővezeted-e a hajnali csillagot idejében,
és felhozod-e az estcsillagot a föld fiai fölé?

33Ismered-e az ég törvényeit,
és te határozod-e meg uralmát a földön?

34Felemeled-e szavadat a felhőig,
hogy vizek bősége borítson el téged?

35Útjukra küldöd-e a villámokat,
és jelentik-e neked megjövet: ‘Itt vagyunk’?

36Ki helyezte a bölcsességet az emberek belsejébe,
vagy ki adott értelmet a kakasnak?

37Ki számlálja meg a felhőket bölcsességgel?
Ki fekteti le az égnek tömlőit,

38amikor a porból szilárd föld lesz,
s a rögök összetapadnak?

39Ejtesz-e prédát az oroszlánnak,
és betöltöd-e kölykei étvágyát,

40amikor búvóhelyükön meglapulnak
és odújukban leselkednek?

41Ki készíti el a hollónak eledelét,
amikor fiókái Istenhez kiáltanak
és étel nélkül röpdösnek?

39

1Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét?
Figyeled-e a szarvastehén fajzását?

2Számon tartod-e vemhességük hónapjait,
és tudod-e ellésük idejét?

3Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.

4Fiaik elválnak, elmennek legelőre,
elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.

5Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon,
és ki oldotta el köteleit?

6A pusztát rendeltem házául,
a sós sivatagot lakóhelyéül.

7Megveti a város zsivaját,
és nem hallja a hajcsár kiáltását.

8Felkutatja legelőjét: a hegyeket,
és minden zöldet felkeres.

9Akar-e neked szolgálni a vadmarha?
Meghál-e a jászolodnál?

10Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel?
Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?

11Bízol-e benne, mert nagy az ereje,
és ráhagyod a munkádat?

12Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat
és megtöltse szérűdet?

13Vígan csapkod a struccmadár szárnya;
bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!

14Hisz tojásait a földön hagyja
s a porban melegíti őket;

15felejti, hogy láb eltapossa,
s a mező vadja eltiporja őket.

16Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának,
nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;

17mert Isten megvonta tőle az okosságot,
és nem adott neki előrelátást;

18de amikor itt az ideje, a magasba rebben,
és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.

19Te adsz-e erőt a lónak?
Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?

20Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska?
Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!

21A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol,
szembeszáll a fegyveresekkel.

22Megveti a félelmet,
és nem hátrál a kard elől.

23Csöröghet a tegez fölötte,
villoghat a lándzsa és a pajzs,

24izgatottan, tombolva falja a földet,
és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,

25amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’
Már messziről szimatolja a harcot,
a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.

26A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom,
és terjeszti ki szárnyait dél felé?

27Parancsszódra száll-e a sas a magasba,
és fészkel meredek helyen?

28Sziklán lakik és ott tanyázik,
meredek kőszálon, járatlan bércen,

29onnan kémleli étkét,
és szeme ellát messzire,

30fiókái vért szürcsölnek,
és tüstént ott terem, ahol tetem van.«

40 1Ismét szólt az Úr, és ezt mondta Jóbnak:

2»Oly könnyen meghátrál-e, aki Istennel perbe szállt?
Nos feleljen erre Isten vádlója!«

3És felelt Jób az Úrnak:

4»Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam?
Kezemet a számra teszem!

5Egyszer szóltam, bár azt is elhagytam volna!
Meg másodszor, de nem teszem többé!«

6És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből és mondta:

7»Övezd fel derekadat, amint férfihez illik!
Én kérdezlek, te meg felelj nekem!«

8Semmivé akarod-e tenni az én igazságomat?
És kárhoztatsz-e engem, hogy neked legyen igazad?

9Olyan-e a karod, mint az Istené?
Mennydörgő hangon szólsz-e úgy, mint ő?

10Akkor vegyél magadra ékességet és emelkedj föl magasra,
légy dicsőséges és öltözz ragyogó szépségbe!

11Szórd szét a kevélyeket haragodban,
Tekints minden kevélyre és alázd meg őket!

12Láss meg minden gőgöst és szégyenítsd meg őket!
Morzsold össze a gonoszokat helyükön!

13Rejtsd őket mind a porba,
süllyeszd orcájukat a verembe!

14Akkor én is beismerem,
hogy jobbod győzelemre segít téged!

15Lám a Behemót, amelyet teremtettem, úgy mint téged is:
füvet eszik, akárcsak a szarvasmarha.

16Erő van ágyékában,
és erősség hasa izmaiban.

17Kiegyenesíti farkát, mintha cédrus lenne,
combjainak izmai egymásba fonódnak.

18Csontjai, mint az érccsövek,
és lábszárai, mint a vasrudak.

19Isten művei közül ő az első;
Teremtője neki adta kardját,

20mert neki teremnek füvet a hegyek,
ahol a mező minden vadja játszadozik.

21Lótusz alatt heverészik,
a nád s a mocsár rejtekében.

22Befödi a lótusz árnyékával,
körülveszik a patak fűzei.

23Ha a folyó árja szorítja, fel nem riad;
nyugton marad, még ha a Jordán csap is be a szájába.

24Ki tudná horoggal szemtől szembe elfogni,
s pecekkel átfúrni orrát?

25Vajon partra húzhatod-e a Leviatánt horoggal,
és megkötheted-e kötéllel nyelvét?

26Teszel-e karikát orrába?
Átfúrod-e pofáját kampóval?

27Vajon rimánkodik-e neked sokat,
vagy szép szóval kedveskedik-e neked?

28Egyezkedik-e veled,
hogy szolgádul fogadd örök időkre?

29Játszol-e vele, mint a kis madárral,
és megkötözheted-e leányaid mulatságára?

30Alkusznak-e fölötte a társak,
felosztják-e a kereskedők?

31Megtöltöd-e a hálókat bőrével
és a halrekeszt fejével?

32Emeld rá kezedet! De jegyezd meg,
hogy a harc után meg nem mukkansz többé!

41

1Íme, az ilyennek reménye semmivé válik,
már puszta látásától is földre vágódik!

2Nincs olyan merész, aki ingerelni merné,
és ki állhat meg az én színem előtt?

3Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom?
Ami az ég alatt van, az mind az enyém!

4Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai,
beszélek erejéről, alkata szépségéről!

5Ki tudja levenni ruhája burkolatát?
Ki hatol be szája belsejébe?

6Ki nyitja meg szája kapuit?
Fogai környékén rémület lakik!

7Teste, mint az öntött pajzs,
egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;

8az egyik a másikhoz lapul,
még levegő sem férkőzik közéjük;

9az egyik a másikhoz tapad,
egymást tartják s el nem válnak.

10Tüsszentése tüzes láng,
és szeme olyan, mint a hajnal pillái.

11Lángok jönnek torkából,
megannyi kigyúlt, égő fáklya;

12gőz tör elő orra lyukaiból,
mint tűzön álló forró fazékból;

13lehelete meggyújtja a szenet,
láng lövell torkából.

14Erő honol nyakában,
és rémület jár előtte.

15Tagjaira húsa pompásan tapad,
hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.

16A szíve kőkemény,
kemény, mint az alsó őrlőkő.

17Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek,
megzavarodnak félelmükben.

18Ha kard éri, nem fog rajta,
s a dárda visszapattan páncéljáról;

19olyannak veszi a vasat, mint a szalmát,
s az ércet, mint a korhadó fát,

20nem szalasztja meg őt a nyilas,
polyvává lesznek rajta a parittya kövei,

21szalmaszálnak veszi a buzogányt,
neveti a dárda süvítését.

22Alul éles cserepek vannak rajta,
cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.

23Felforralja a mély tengert, mint az üstöt,
olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.

24Világít nyomában az ösvény,
őszülő hajnak néznéd az örvényt.

25Nincs hozzá fogható hatalom a földön,
úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.

26Szembenéz minden nagysággal:
ő a király minden kevély állat fölött.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

38,1 Maga Isten mutatkozik meg a viharban, amely megszokott módja az ószövetségi teofániáknak. Szemére veti Jóbnak, hogy túl gyakran fellebbezett hozzá. Jób problémáját azonban nem oldja meg: igazat ad ugyan neki barátainak vádjaival szemben, de őt magát szinte elsöpri saját hatalmának és bölcsességének leírásával.

38,4 A világegyetemet az akkori fogalmak szerint írja le: a föld szigetként emelkedik ki a vizek végtelenjéből; az égbolt egy óriási kupola, melyet hatalmas oszlopok tartanak; a nap és a hold, a két világító, amelyeknek saját házuk van az óceánt körülvevő és határoló hegyekben.

38,36 Sokféleképpen fordítják; a Jeruzsálemi Biblia például: »Ki helyezte a tudást az íbiszbe és ki ajándékozta a kakasnak az értelmet?« Ezeknek az állatoknak fontos szerepe volt az előrejelzésben: az íbiszek a Nílus áradást jelezték, a kakas pedig a hajnalt.

40,8 Isten kiemeli – jobban mint valaha – a megdöbbent Jób szemei előtt égi hatalmának csodáit. A következő leírások a vizilóról és a krokodilról a világirodalom legrealistább és legfennköltebb leírásai közé sorolhatók.

41,23 Amikor a krokodil úszik, a víz szinte »forrni« kezd körülötte a mozgásától. A szétszóródó vízcseppek csillogása olyan, mint valami illatszer habja.