Keresés a Bibliában

38 1Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: (Jób 40,1) 2Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? 3Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! (Jób 31,37) 4Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! (Péld 8,27-29) 5Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? (Zsolt 13,6;18,2-51) 6Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; (Zsolt 104,5) 7Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? (Zsolt 148,3) 8És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött; (Jób,38 10. 11. Zsolt. 33,7.) 9Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt? (2Sám 8,13) 10Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: 11És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! (Zsolt 104,9) 12Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? (Zsolt 2,9) 13Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. (Zsolt 18,9) 14Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. (Zsolt 109,13; Ésa 14,20) 15Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? (Jób 21,17-19;Zsolt 10,15) 16Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? 17Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? 18Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? 19Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? (Máté 27,46; Márk 15,34) 20Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. (Jób 19,7) 21Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! (1Kir 9,3) 22Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? 23A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára? (Józs 10,11) 24Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? (Ésa 53,2.3; Máté 27,39.40.43) 25Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat? (Zsolt 109,24.25) 26Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; (Zsolt 104,13.16) 27Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot? (Zsolt 71,6) 28Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? (Zsolt 31,15; Ésa 49,1) 29Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte? 30Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe? (Józs 17,5; Ámós 4,4) 31Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? (Jób 9,10) 32A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt? (Zsolt 40,13) 33Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? (Jer 31,35.36) 34Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? (Ján 19,18; Jel 1,7) 35Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? (Jób,38 8. 9.) 36Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? (Jób 32,8.9) 37Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit; 38Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak? (Jób,38 17. Zsolt. 40,14.) 39 1Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; (Zsolt 104,20-22) 2Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek? (Zsolt 116,12-14; Zsid 2,11.12) 3Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? (Zsolt 147,9; Máté 6,26) 4Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? (Zsolt 9,13;40,18) 5Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? (Zsolt 56,13.14) 6Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak. (Jób,39 25. Ésa. 65,13.) 7Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. (Zsolt 72,11; Malak 1,11) 8Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, (Zsolt 24,1.2) 9A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? (Jer 2,24) 10Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. (Zsolt 110,2.3) 11A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres. (Zsolt 69,37;102,29;Zsolt 52,11) 12Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? (Zsolt 80,2; Ján 10,11; Jel 7,16.17) 13Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? 14Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? (Jer 31,35) 15Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? (Zsolt 3,6.7;49,16;86,13) 16Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? (Zsolt 92,11) 17Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki! (Zsolt 27,4) 18És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. (2Sám 23,1;2Móz 19,5) 19Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; (2Pét 3,5) 20Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. (Zsolt 15,1-5) 21De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. 22Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? (Ésa 18,18) 23Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! 24Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. (Zsolt 118,19) 25Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; 26Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: (Jób,39 7.) 27Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. (Jób,39 8.) 28A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. 29A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé? (Zsolt 22,5.6;Zsolt 13,4.5) 30A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? (Ésa 28,16; Róm 10,11) 31A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. (Zsolt 5,9;27,11) 32Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. (Zsolt 18,3) 33Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem. (Zsolt 103,17;106,1) 34Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: (Jób 38,1) 35A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! 36És szóla Jób az Úrnak, és monda: (Jób 36,22) 37Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. (5Móz 28,1-14) 38Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! (Ésa 43,25) 40 1Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda: (Zsolt 32,8) 2Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! (Zsolt 36,9) 3Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? (Zsolt 51,6; Róm 3,5.6) 4És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő? (Zsolt 18,24) 5Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel! 6Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket! 7Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le! (Zsolt 19,13) 8Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: (Zsolt 69,5) 9Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! 10Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör! (Zsolt 18,21-24) 11Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban! (Zsolt 130,8) 12Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. (Zsolt 18,24.25) 13Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. (Zsolt 139,23) 14Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét. (Zsolt 11,5.1Kir;14,8) 15Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik. (Zsolt 1,1; Jób 31,5) 16Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. (Zsolt 101,7.8) 17Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák. (5Móz 21,6.7;Zsolt 27,6) 18Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. 19Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?! (Zsolt 42,23;27,4;2Sám 6,1.7) 41 1Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? (Zsolt 5,6.7;11,5) 2Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? 3Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? (Jób,41 3-6.) 4Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? (Zsolt 1,1.2;18,22.23) 5Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? (Mik 7,8;Zsolt 118,6) 6Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? (Zsolt 18,38.39) 7Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? (Zsolt 3,6.7) 8Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. (Zsolt 23,6;42,2.3) 9Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt! (Zsolt 31,21) 10Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? 11Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! 12Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. 13Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? (Zsolt 104,28) 14Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik! (Ésa 49,15.16) 15Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. (Zsolt 25,4.5.9) 16Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. (Zsolt 31,9;1Sám 24,10; Zsolt 109,2) 17Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. 18Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. (Ésa 25,9; Zsolt 31,25) 19A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. (Zsolt 104,7) 20Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből. 21Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő. (Zsolt 26,9;2Sám 20,9; Jer 9,8) 22Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. (Róm 2,6-9.2Thess;1,6.7) 23Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. (Jób 34,26.27; Luk 19,42-44) 24Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő. (Zsolt 18,4.49) 25Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. 26Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz. (Zsolt 20,7) 27Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. 28A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. (Zsolt 96,7.8) 29Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. 30Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. 31Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. (Ésa 30,31) 32Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült. (Ésa 2,12.13) 33Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. 34Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett. (Ésa 66,15.16.2Thess;1,8)

KNB SZIT STL BD RUF KG