AZ ELSŐ BESZÉD

A teremtés megszégyeníti Jóbot

38 ¹Ekkor az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: ²Világraszóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? ³Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! ⁴Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! ⁵Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? ⁶Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, ⁷amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? ⁸Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, ⁹s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, ¹⁰amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat? ¹¹Mondtam neki: „Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!” ¹²Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, ¹³hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla? ¹⁴Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab. ¹⁵A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik. ¹⁶El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén? ¹⁷Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát? ¹⁸Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen? ¹⁹Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, ²⁰hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba? ²¹Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma! ²²Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, ²³miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? ²⁴Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre? ²⁵Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek, ²⁶hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember, ²⁷hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon? ²⁸Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre? ²⁹Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az égnek derét ki hozta világra? ³⁰A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne. ³¹A Fiastyúk szálait te fűzted össze, s a Kaszás bilincseit te lazítottad fel? ³²Te határoztad meg a hajnalcsillag keltét, s te vezeted a Medvét fiaival együtt? ³³Tudsz-e valamit a mennybolt törvényéről, uralmát a földön te határozod meg? ³⁴És ha a felhőkig fölemeled hangod, szót fogadnak-e neked az áradó vizek? ³⁵Szavadra útnak indulnak-e a villámok, s mondják-e neked: „Nos, már itt is vagyunk!”? ³⁶Az íbiszbe vajon ki ad bölcsességet, s kinek köszönheti értelmét a kakas? ³⁷Ki olyan bölcs, hogy a felhők számát tudná? És az ég tömlőit ki tudja megnyitni, ³⁸mikor szilárd röggé keményedik a föld, s keményen egymáshoz tapadnak a hantok? ³⁹Nőstényoroszlánnak te hajtod a zsákmányt? S az oroszlánkölykök éhét te csitítod, ⁴⁰amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelődnek? ⁴¹Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek? 39 ¹Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek, ²tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek? ³Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják. ⁴A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza. ⁵Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét? ⁶Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot. ⁷Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását. ⁸A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál. ⁹Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál? ¹⁰Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani? ¹¹Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját? ¹²Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed? ¹³Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával? ¹⁴Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket. ¹⁵Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja. ¹⁶Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága. ¹⁷A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten. ¹⁸De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn. ¹⁹Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted? ²⁰Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt. ²¹Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába. ²²Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni. ²³A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa. ²⁴Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani. ²⁵Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását. ²⁶Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve? ²⁷A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba? ²⁸A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson. ²⁹Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme. ³⁰Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem. 40 ¹Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt: ²A Mindenhatóval pörlekedő meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen! ³Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt: ⁴Nézd, parányi vagyok. Mit feleljek neked? A számra teszem a kezem. ⁵Egyszer beszéltem, de többé nem teszem, vagy másodszor is, de folytatása nem lesz.

MÁSODIK BESZÉD

Az Úr uralkodik a gonosz hatalmakon

⁶A viharból szólt az Úr Jóbhoz és azt mondta: ⁷Nosza, övezd fel, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! ⁸Semmivé akarod tenni igazamat, el akarsz ítélni, hogy igazad legyen? ⁹Van-e karod olyan, mint Istennek? Tudsz-e hangoddal, mint ő mennydörögni? ¹⁰Ékesítsd fel magad fönséggel s nagysággal, öltözködj csak fel fénybe, méltóságba! ¹¹Engedd szabadjára haragod árját, nézd meg, ami csak büszke és hajlítsd meg! ¹²Alázd meg a gőgöst egy pillantásoddal, tipord el helyükön a gonosztevőket! ¹³A föld alá rejtsd el együtt valamennyit, mélységes tömlöcben némítsd el arcukat! ¹⁴Akkor aztán én is elismerlek, mert saját jobb karod vívta ki győzelmed. ¹⁵Nézd a behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha. ¹⁶Nézd, micsoda erő van az ágyékában, és lásd, mily erősek a hasizmai! ¹⁷Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak. ¹⁸A csontjai ércből öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok. ¹⁹Remekmű az Isten alkotásai közt, de aki alkotta, karddal fenyegette. ²⁰A hegyek környékétől eltiltották, s minden vadtól, amely ott űzi játékát. ²¹A lótuszbokrok alatt nyugton tanyázik, elrejtőzködik a nádban és mocsárban. ²²A lótuszfák fedik be az árnyékukkal, a patak nyárfái állnak körülötte. ²³Nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán. ²⁴Vajon ki merészel a szemébe kapni, át lehet-e fúrni gerellyel az orrát? ²⁵Lehet-e horoggal leviatánt fogni, le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni? ²⁶Tudsz-e kákát húzni az orrán keresztül, avagy átfúrod-e pofáját szigonnyal? ²⁷Talán könyörögve járul majd elibéd, és hízelgő szókat intéz tán hozzád? ²⁸Esetleg majd szerződést köt veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra? ²⁹Játszhatol-e vele, mint egy kismadárral, lánykáid számára meg tudod-e kötni? ³⁰Alkusznak-e rá a céhbeli társak, kalmárok maguk közt osztoznak-e rajta? ³¹Meg tudod-e a bőrét horoggal tűzdelni, hát a fejét halászó szigonnyal? ³²Tégy csak vele próbát, emeld rá a kezed! De gondolj a harcra! Még egyszer nem teszed! 41 ¹Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert. ²Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki? ³Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem. ⁴Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejéről, sem szép alkatáról. ⁵Ki merné felnyitni felső ruházatát, és ki hatolhat be kettős páncéljába? ⁶Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik. ⁷Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel. ⁸Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegő sem hatol át közöttük. ⁹Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók. ¹⁰Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája. ¹¹A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba. ¹²Az orrlyukaiból füst gomolyog elő, mint a fazékból, amely forr és buzog. ¹³A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tűzcsóva tör elő. ¹⁴Nyakszirtjén az erő vett lakást magának, előtte meg a rémület jár. ¹⁴Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak. ¹⁵Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna. ¹⁶Mintha kőből volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkő. ^{17 18}Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem. ¹⁹Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál. ²⁰A nyíl nem tudja megfutamítani, a rázúdított kövek pozdorjává törnek. ²¹Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít. ²²Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona. ²³Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger. ²⁴Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert. ²⁵Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen. ²⁶Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk.

KNB SZIT STL BD RUF KG