Keresés a Bibliában

A Teremtő dicsősége az állatvilág életében

39Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, 40amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? 41Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük? 39 1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? 2Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje? 3Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. 4Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. 5Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? 6A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. 7Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. 8A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. 9Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál? 10Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? 11Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat? 12Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? 13Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az! 14A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. 15Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja. 16Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. 17Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben. 18De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. 19Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? 20Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. 21Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. 22Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. 23Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. 24Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. 25Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. 26A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? 27A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? 28Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. 29Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. 30Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.

KNB SZIT STL BD RUF KG