³⁹Nőstényoroszlánnak te hajtod a zsákmányt? S az oroszlánkölykök éhét te csitítod, ⁴⁰amikor vackukon a földre lapulnak, és a bozótban fekve leskelődnek? ⁴¹Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek? 39 ¹Tudod-e, mikor ellik a kőszáli kecske? Megfigyelted, mikor vajúdnak az őzek, ²tudod-e hány hónapig tart a vemhességük? Ismered az időt, hogy mikor ellenek? ³Csak összegörnyednek és már megellenek, s kicsinyeiket a szabadba dobják. ⁴A kisgidák aztán erősödnek, nőnek, elszélednek, s többé nem is térnek haza. ⁵Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét? ⁶Hazául a pusztát néztem ki neki, tanyázóhelyéül a sós pusztaságot. ⁷Nevet a városi tülekedés láttán, nem hallja a hajcsár hangos kiáltását. ⁸A maga módján a hegyekben kutat, és minden csipetnyi kis zöldet megtalál. ⁹Szolgál-e neked a vadbölény, meghálna-e vajon jászolodnál? ¹⁰Nyakára tudod-e kötni a kötelet, hajlandó-e mögötted barázdát szántani? ¹¹Építhetsz rá azért, mert nagy az ereje, rá tudod-e bízni a magad munkáját? ¹²Bízhatol-e benne, hogy visszatér hozzád, és szérűskertedbe hordja a termésed? ¹³Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával? ¹⁴Ez a tojásait rábízza a földre, és a föld porában kelti ki őket. ¹⁵Elfelejti, hogy egy láb széttaposhatja, vagy egy vadállat összeroppanthatja. ¹⁶Fiaihoz olyan zord, mint az idegenhez, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága. ¹⁷A bölcsességet elfeledtette vele, okosságot meg nem adott neki az Isten. ¹⁸De aztán, ha egyszer fölkel és futni kezd, nevethet a lovon meg a rajta ülőn. ¹⁹Van-e hatalmad, hogy erőt adj a lónak, a nyakát sörénnyel talán te díszíted? ²⁰Felugraszthatod-e úgy, ahogy a sáskát? Erős prüszkölése rémületet kelt. ²¹Kapar a völgy mélyén, csupa vidámság, aztán csak úgy száguld a csatába. ²²Ijedtségen nevet, nem ismer félelmet, még a kard előtt sem hajlandó hátrálni. ²³A nyíltartó tegez csörömpöl a hátán, fel-felcsillan rajta a dárda és a lándzsa. ²⁴Nyugtalanul kapál, s a földet eszi, ha zeng a harsona, nem lehet tartani. ²⁵Mihelyt kürt szólal meg, fölnyerít, hogy: haha! Messziről megérzi az ütközet szagát, vezérek lármáját, csata tombolását. ²⁶Bölcsességed szerint szállt talán a sólyom, s terjeszti szárnyait dél felé repülve? ²⁷A te parancsodra száll a sas fölfelé és építi a fészkét a magasságokba? ²⁸A sziklák közt lakik, ott tölti az éjjelt, a hegyen, bérceken és a sziklacsúcson. ²⁹Onnan kémlelődik élelem után, és a messzeségbe kalandoz a szeme. ³⁰Már a fiókáit is vérrel táplálja, hol tetemek vannak, nyomban ott terem.

KNB SZIT STL BD RUF KG