Siratóének Egyiptom fölött

32 ¹A tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje: ²Emberfia! Kezdj siratóénekbe a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd róla: Olyan voltál a népek között, akár egy oroszlán! Mint egy tengeri szörnyeteg, hullámokat vertél folyóidban, fölzavartad lábaiddal a vizet, fölkavartad folyamait. ³Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Kivetem rád hálómat a sok összegyűjtött néppel, és kihúzlak kerítőhálómmal. ⁴Ledoblak a földre, kivetlek a nyílt mezőre, elhozok rád mindenféle égi madarat, jól tartok belőled minden földi állatot. ⁵Testedet a hegyekre hajítom, megtöltöm a völgyeket hulláddal. ⁶Kiömlő véreddel megöntözöm a földet egészen a hegyekig, megtelnek vele a patakmedrek. ⁷Amikor kimúlsz, befedem az eget, és elsötétítem csillagait, a napot felhővel takarom el, a hold fénye sem világít. ⁸Minden égitestet elsötétítek miattad, és országodat sötétségbe borítom! – így szól az én Uram, az ÚR.
⁹Sok népet megdöbbentek, amikor eljuttatom összeomlásod hírét a nemzetekhez; olyan országokba, amelyeket nem ismersz. ¹⁰Rémületbe ejtek sok népet, királyaikat borzalom fogja el miattad, amikor kardomat suhogtatom előttük; állandó rettegésben lesznek a maguk életéért összeomlásod idején. ¹¹Mert ezt mondja az én Uram, az ÚR: Elér téged Babilónia királyának fegyvere! ¹²Leterítem néped tömegét a hősök fegyverével, akik a népek közt a legkegyetlenebbek; elpusztítják Egyiptom büszkeségét, kipusztul népének egész tömege. ¹³Kipusztítok minden állatot a nagy vizek mellől, többé nem zavarja föl azokat ember lába, állatok patája sem zavarja föl. ¹⁴Akkor megtisztítom vizeiket, hogy olajként folyjanak folyóik! – így szól az én Uram, az ÚR. ¹⁵Amikor pusztává teszem Egyiptomot, és mindenestül elpusztul az ország, amikor megverem minden lakóját, megtudják majd, hogy én vagyok az ÚR! ¹⁶Siratóének ez, sírva énekeljék a népek leányai, sírva énekeljék, Egyiptomról és egész tömegéről sírva énekeljék! – így szól az én URam, az ÚR.

Egyiptom is a népek temetőjébe kerül

¹⁷A tizenkettedik évben, az első hónap tizenötödikén így szólt hozzám az ÚR igéje: ¹⁸Emberfia! Sirasd el a népek leányaival Egyiptom népe egész sokaságát, és küldd le az előkelőket a föld mélyébe, a sírba roskadókhoz! ¹⁹Különb vagy-e bárkinél is? Menj, és feküdj a körülmetéletlenek mellé!
²⁰A fegyverrel megöltek közt fognak elesni! Fegyver martaléka lett, elvonszolták őt és népe egész sokaságát. ²¹Így fognak beszélni róla és segítőiről a hatalmas hősök a holtak hazájában: Leszálltak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek között!
²²Ott van Asszíria, egész népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten. ²³A sírgödör legalján adtak neki helyet, ott van népe körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten, pedig rettegésben tartották az élők földjét.
²⁴Ott van Élám, népének egész tömege körös-körül a sírokban. Mindnyájan fegyvertől estek el, halálra sebzetten. Körülmetéletlenül szálltak le a föld mélyébe, pedig rettegésben tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt. ²⁵A megöltek közt adtak fekvőhelyet neki, népe egész tömegének körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét. De most gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt; odadobták őket a halálra sebzettek közé.
²⁶Ott van Mesek és Túbal, népük egész sokasága körös-körül a sírokban. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megöltek, pedig rettegésben tartották az élők földjét. ²⁷Nem fekhetnek együtt azokkal a hősökkel, akik a körülmetéletlenek közül estek el, de fegyverzetükkel együtt szálltak le a holtak hazájába, és kardjukat a fejük alá tették. Büntetésük még a csontjaikra is ránehezedik, mert erejükkel rettegésben tartották az élők földjét. ²⁸Te is összeomlasz a körülmetéletlenekkel együtt, és ott fekszel majd a fegyverrel megöltek között.
²⁹Ott van Edóm, királyaival és összes fejedelmével, akiket vitézségük ellenére odadobtak a fegyverrel megöltek közé; a körülmetéletlenek és a sírba roskadók között fekszenek.
³⁰Ott vannak észak uralkodói, és minden szidóni, akik megszégyenülve szálltak le a halálra sebzettekkel együtt, pedig rettegett vitézek voltak; körülmetéletlenül fekszenek a fegyverrel megöltek között, és gyalázat a sorsuk a sírba roskadókkal együtt.
³¹Ha ezeket látja a fáraó, megvigasztalódik népe tömegének sorsán. Fegyver ölte meg a fáraót és egész haderejét – így szól az én Uram, az ÚR. ³²Rettegésben tartottam vele az élők földjét, de le kellett feküdnie a fáraónak és népe egész sokaságának a körülmetéletlenekkel együtt a fegyverrel megöltek közé – így szól az én Uram, az ÚR.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet