Mózes áldásai

33 ¹Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt. ²Ezt mondta: A Sínairól jött az ÚR, a Széírről ragyogott rájuk, a Párán-hegyről tündökölt, megérkezett szent seregével, jobbján lángoló tűzzel. ³Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak, lábaidhoz telepednek, befogadják beszédedet. ⁴Mózes törvényt adott nekünk, Jákób gyülekezetének, örökségül. ⁵Az ÚR lett Jesúrún királya, mikor összegyűltek a nép vezetői, együvé Izráel törzsei. ⁶Éljen Rúben, ne haljon ki, ha kevés is a száma!
⁷Júdára ezt mondta: Hallgasd meg, URam, Júda szavát! Vezesd őt vissza népéhez; ha kezét harcra emeli, segítsd ellenségeivel szemben!
⁸Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, harcba hívtad Meríbá vizeinél. ⁹Aki azt mondta apjára, anyjára, hogy sosem látta őket, nem akart tudni testvéreiről, nem volt tekintettel saját fiaira. Parancsodat megtartották, szövetséged megőrizték. ¹⁰Tanítják törvényeidre Jákóbot és útmutatásodra Izráelt. Tömjént tesznek eléd, áldozatot oltárodra. ¹¹Áldd meg, URam, amije van, gyönyörködj keze munkáiban! Törd le támadói derekát, és azokét, akik gyűlölik őt, hogy ne kelhessenek fel többé ellene!
¹²Benjáminra ezt mondta: Az ÚR kedvence ő, biztonságban lakik nála. Oltalmazza őt mindenkor; a hegyek, melyek között lakik, Istennek vállai.
¹³Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az ÚR az égből hulló harmat ajándékával és a lenti vizekkel: ¹⁴nap érlelte ajándékkal, hold sarjasztotta ajándékkal, ¹⁵az ősi hegyek javaival, az örök halmok ajándékával, ¹⁶a föld bőséges ajándékával, a csipkebokorban lakónak kegyével. Szálljon ez József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére! ¹⁷Gyönyörű, mint egy elsőszülött bika, szarvai olyanok, akár a bivalyé; szétdobálja velük a népeket, el egészen a föld pereméig. Ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.
¹⁸Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz, és te, Issakár, ha sátradban vagy! ¹⁹Népeket hívnak hegyükre, ott igaz áldozatot mutatnak be, mert a tenger bőségét élvezik, a tengerpart rejtett kincseit.
²⁰Gádra ezt mondta: Áldott, aki tág teret adott Gádnak! Elfekszik, mint az oroszlán, ha széttépett kart és fejet. ²¹Kiszemelte a legjavát, ott megkapta törvényes részét, mikor összejöttek a nép vezetői. Az ÚR igazsága szerint járt el, törvényei szerint, Izráellel együtt.
²²Dánra ezt mondta: Dán fiatal oroszlán, mely Básánból tör elő.
²³Naftálira ezt mondta: Naftáli kegyelmet nyer bőven, az ÚR áldásával teljes. Nyugat és dél az ő birtoka.
²⁴Ásérra ezt mondta: Áldott a fiak közt Ásér, testvéreinek kedvence, olajban füröszti lábát. ²⁵Vasból és rézből legyenek záraid, életed végéig tartson ki erőd! ²⁶Nincs Jesúrún Istenéhez fogható! Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen. ²⁷Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondta: pusztítsd! ²⁸Biztonságban lakhat Izráel, Jákób forrása egymagában, gabonának, mustnak földjén, ahol az ég harmatot hint. ²⁹Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az ÚR?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd neked ellenségeid, te pedig azok magaslatain lépdelsz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet