Mózes áldása.

33 ¹Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála előtt megáldotta Izrael fiait. ²Így szólt: Az Úr Sínai felől jött, Szeirből ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesből útra keltek, kedvükért délről a hegyekig hatolt. ³Igen, szeretted az ősöket, a szentek mind a kezedben vannak, elerőtlenedve lábadhoz borultak, azt akarták, hogy te vezesd őket. ⁴(Mózes törvényt szabott nekünk.) Jákob népe örökébe lépett, ⁵király támadt Jesurunban, amikor egybegyűltek a vezérek, összejöttek Izrael törzsei. ⁶Ruben maradjon életben s ne haljon meg, éljen kisszámú harcosa! ⁷Júdáról ezt mondta: „Halld meg, Uram, Júda szavát, s vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, légy segítsége azok ellen, akik szorongatják.” ⁸Léviről így beszélt: „Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad. ⁹Azt mondta apjáról, anyjáról: nem láttam őket. Nem tudott többé testvéreiről, s gyermekeit sem ismerte. Csak a te szavadra figyeltek, megtartották szövetségedet. ¹⁰Tanítják Jákobot parancsaidra, Izraelt törvényeidre. Áldozat illatát küldik orrodba, oltárodra teszik az égőáldozatot. ¹¹Áldd meg, Uram, jólétét, keze munkája nyerje el tetszésed! Törd össze derekát ellenfeleinek s gyűlölőinek – ne keljenek fel többé ellene.” ¹²Benjaminról ezt mondta: „Az Úrnak kedveltje, éljen biztonságban minden időben! A magasságbeli legyen oltalmazója, lakjék az ő hegyei között!” ¹³Józsefről így beszélt: „Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, és lent a tenger árja, a legjava annak, amit a nap érlel, ¹⁴a legjava annak, amit a hold sarjaszt, ¹⁵a legjava az ősi hegyeknek, a legjava a letűnt idők halmainak, ¹⁶a legjava a földnek és termésének, s annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik, szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére! ¹⁷Mint az elsőszülött bika, legyen tele méltósággal. Szarva erős, mint a bivalyé. Győzze le vele a népeket, mind, egészen a határig. Így legyen Efraim tízezreivel s így Manassze ezreivel is.” ¹⁸Zebulunról ezt mondta: „Örülj, Zebulun, utadnak s te Isszachár, sátradnak! ¹⁹A hegyen hívják össze a népeket, ott mutassák be a méltó áldozatot. Magukba szívják a tenger árját s felszürcsölik a homok rejtett kincseit.” ²⁰Gád felől így beszélt: „Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak! Mint oroszlán nősténye elnyúlt, szétmarcangolta a kart is, a fejet is. ²¹Aztán kiszemelte magának az első részt, a vezér osztályrészét így szabta meg. Ha a hadinép élére áll, az Úr igazsága s az ő törvényei együtt vonulnak Izraellel.” ²²Dánról ezt mondta: „Dán fiatal oroszlán, mely Básánból iramodik ide.” ²³Naftali felől így beszélt: „Naftalinak bőven jusson a szeretetből, töltse el az Úr áldása. Legyen övé a tenger és a dél.” ²⁴Áserről ezt mondta: „A többi fiú közt Áser legyen áldott, a kedvelt testvérei körében, lába fürödjék olajban! ²⁵Zárad legyen vasból és ércből, egész életedben élj biztonságban. ²⁶Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen. ²⁷Fent az ősidők Istene, lent az örök karja. Elűzi az ellenséget, így szól: Pusztulj! ²⁸Izrael biztonságban élhet, Jákob kútja egyedül az övé. A gabona és a bor földjének az ég megadja harmatát. ²⁹Boldog vagy, Izrael! Ki hasonló tehozzád, Te győzedelmes nép? Az Úr a védőpajzsod, A küzdő kard, mely dicsőségre emel. Ellenségeid vesztedre törnek, De te hátukon taposol.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet