Ötödik csapás: a dögvész

9 ¹Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és így beszélj vele: Így szól az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem! ²Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket, ³akkor megveri az ÚR keze a mezőn levő jószágodat: a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat igen nagy dögvésszel. ⁴De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem hullik el abból, ami Izráel fiaié. ⁵Az időpontot is megszabta az ÚR: Holnap cselekszi meg az ÚR ezt a dolgot az országban. ⁶Másnap meg is cselekedte ezt az ÚR, és elhullott az egyiptomiak összes jószága. De Izráel fiainak jószágából egy sem hullott el. ⁷A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De konok volt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.

Hatodik csapás: a hólyagos fekély

⁸Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára! ⁹Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban. ¹⁰Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon.
¹¹A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek támadtak a mágusokon is meg minden egyiptomin. ¹²De megkeményítette az ÚR a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta Mózesnek az ÚR.

Hetedik csapás: a jégeső

¹³Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Állj oda korán reggel a fáraó elé, és mondd neki: Így szól az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem! ¹⁴Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom meg udvari embereidre és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!
¹⁵Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy ki is pusztulhattál volna a földről. ¹⁶De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön. ¹⁷Ha továbbra is útját állod népemnek, és nem bocsátod el, ¹⁸akkor én holnap ilyenkor olyan hatalmas jégesőt zúdítok le, amilyen nem volt még Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig. ¹⁹Most azért üzenj, hogy hajtsák be a jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van! Mert olyan jégeső támad, hogy elpusztul minden ember és állat, amely a mezőn marad, és nem megy haza. ²⁰Aki a fáraó udvari emberei közül megijedt az ÚR kijelentésétől, biztonságba helyezte szolgáit és a jószágát. ²¹Aki azonban nem szívlelte meg az ÚR kijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát.
²²Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon egész Egyiptomban emberre, állatra és minden mezei növényre Egyiptom földjén. ²³Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az ÚR pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az ÚR Egyiptom földjére. ²⁴Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják. ²⁵Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot egyaránt. A mező összes növényét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját. ²⁶Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak. ²⁷Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: Ez egyszer én vétkeztem! Az ÚR az igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk. ²⁸Könyörögjetek az ÚRhoz, mert elég volt már ebből a félelmetes mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok. ²⁹Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az ÚRhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az ÚRé a föld. ³⁰Tudom pedig, hogy te és udvari embereid még mindig nem féltek az ÚRistentől.
³¹A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott. ³²A búzát és a tönkölyt azonban nem verte el, mert azok később érnek.
³³Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét az ÚRhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött tovább a földre. ³⁴De amikor a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is meg udvari embereinek is. ³⁵Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait, ahogyan megmondta az ÚR Mózes által.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet