95
1Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak,
ujjongjunk szabadító Istenünknek.
2Járuljunk eléje magasztalással,
vigadjunk előtte zsoltárokkal.
3Mert nagy Isten az Úr,
hatalmas király ő minden istenen.
4Kezében vannak a föld mélységei,
s övé a hegyek csúcsa.
5Övé a tenger, ő alkotta meg,
s az ő keze formálta a szárazföldet.
6Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg,
boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!
7Mert ő az Úr, a mi Istenünk,
mi pedig az ő legelőjének népe,
s kezének juhai vagyunk.
8Ma, ha szavát meghalljátok:
»Ne keményítsétek meg szíveteket,
9Mint Meribánál s Massza napján a pusztában,
hol atyáitok megkísértettek engem:
próbára tettek, bár látták műveimet.
10Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől,
s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.
11Nem ismerték útjaimat,
ezért haragomban megesküdtem:
Nem mennek be nyugalmamba!«
Jegyzetek
95,1 Liturgikus zsoltár, valamelyik ünnep szertartása tükröződik benne (talán a sátoros ünnepé). Az ünneplő közösség a szentélybe vonulva himnuszt énekel (1-7). Ott egy pap prófétai intelmeket intéz hozzájuk (8-11). A szöveg a fogság utáni időkben keletkezett.
95,1 Felhívás a dicsőítésre.
95,6 Felhívás a hódolatra.
95,9 Meriba: vö. Kiv 17,1-7.
95,10 Vö. Szám 14.