60
1A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint.
Miktám Dávidtól. Tanító ének.
2Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.
3Isten, elvetettél és szerteszórtál minket,
haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!
4Megrendítetted az országot és összetörted,
gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.
5Kemény dolgokat mutattál népednek,
kábító borral itattál minket.
6Jelt adtál a téged félőknek,
hogy az íjak elől megmeneküljenek.
7Hogy szeretteid megszabaduljanak,
szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!
8Szent helyén így szól Isten:
»Örvendezve kiosztom Szíchemet,
kimérem Szukkót völgyét nektek.
9Enyém Gileád és enyém Manassze,
és Efraim fejem sisakja.
Júda az én jogaram,
10Moáb a tál, amelyben mosakszom.
Edomra vetem sarumat,
a filiszteusok hódolnak nekem.«
11Ki visz el engem az erős városba?
Ki vezet el engem Edomba?
12Nemde te, Isten, bár elvetettél minket,
te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?
Segíts ki minket a szorongatásból,
mert hiábavaló az emberi segítség,
13de Istennel győzelmet aratunk,
s ő eltapossa ellenségeinket.
Jegyzetek
60,1 A közösségi panaszdal a királyok korának végéről.
60,1 Itt jól látható, hogy a feliratokat később illesztették a zsoltárok elé, és azok nem mindig illeszkednek a zsoltár témájához. A kérdéses dávidi hadjáratok inkább örömre és ünneplésre adnának okot, mint panaszra, vö. 2 Sám 8,3.13.
60,4 Valószínűleg földrengésre céloz.
60,7 Vö. Zsolt 108,7-14.