4
1A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.
2Meghallgatott igazságom Istene, amikor segítségül hívtam.
Szorongatásomban tágas teret adtál nekem.
Könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
3Emberek fiai, meddig lesz nehéz a szívetek?
Miért szerettek hiábavalóságot, hajszoltok hazugságot?
4Tudjátok meg: az Úr csodát művel szentjével,
meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.
5Bár haragudtok, ne vétkezzetek,
rejtsétek azt szívetekbe
nyugvóhelyeiteken, és békéljetek meg.
6Áldozzatok igaz áldozatokat
és bizalmatokat az Úrba vessétek.
7Sokan mondják: »Ki mutat jót nekünk?«
Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét, Uram!
8Több örömöt öntöttél szívembe,
mint amikor a búza és a bor bőven terem.
9Éppen azért békében alszom és megnyugszom,
mert te, Uram, különösen
megerősítettél a reménységben engem.
Jegyzetek
4,1 Bizalom-ének, kedvelt esti ima. A zsoltáros mintegy szavatolja benne magának a megmenekülést és a szabadulást.
4,3 Az igazak harcának problémáját, valamint az ember tettei és sorsa közti összefüggést tárgyalja. Alapgondolata megegyezik a klasszikus zsidó bölcsmondással: az Úrban való bizakodás megőriz a hazug élettől.