29
1Zsoltár Dávidtól.
Adjatok az Úrnak, Istennek fiai,
adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet,
2adjatok dicsőséget az Úr nevének,
imádjátok az Urat szent ragyogásban!
3Az Úr hangja zeng a vizek fölött;
A fölséges Isten mennydörög,
ott van az Úr a nagy vizek fölött.
4Az Úr szava erősen zeng,
az Úr szava fenséges.
5Az Úr szava cédrusokat tördel,
a Libanon cédrusait összetöri az Úr.
6Szökell szavára mint a borjú,
a Libanon s a Szirjon, mint a fiatal bölény.
7Az Úr hangja tüzes lángokat szór,
8az Úr hangja megrendíti a pusztát,
megremegteti az Úr Kádes pusztáját.
9Az Úr hangja a szarvasünőket vajúdásba hozza,
a sűrűséget megritkítja,
s templomában mindenki így szól: Ó, mily dicső!
10Az Úr a vízár fölött trónol,
és az Úr trónol, mint király örökké.
11Az Úr hatalmat ad népének,
és békességgel áldja meg népét az Úr.
Jegyzetek
29,1 Himnusz, amely a Biblia legkorábbi szövegei közé tartozik. Valószínűleg még az izrelita törzsek honfoglalása előtt keletkezett Kánaánban, és eredetileg feltehetően nem is Izrael Istenére vonatkozott. Egy jahvista teológus feldolgozásában vált a szöveg Izrael Istenének dicsőítésévé. Az Úr itt már nem egyszerűen a vihar istene, hanem a természeti jelenségek független ura.
29,6 Szirjon: az Antilibanon legmagasabb hegyének, a Hermonnak föníciai neve, vö. MTörv 3,9.
29,8 A Kádes-puszta Dél–Palesztínában található.