22
1A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint.
Dávid zsoltára.
2Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Távol van szabadulásomtól
hangos jajveszékelésem.
3Én Istenem, kiáltok nappal,
de te nem hallgatsz meg,
és éjjel is, de nyugtot nem találok.
4Pedig te szent vagy
és Izrael dicsérete között laksz.
5Benned bíztak atyáink,
bíztak, és te megszabadítottad őket.
6Hozzád kiáltottak és megszabadultak,
benned bíztak és meg nem szégyenültek.
Jegyzetek
22,1 Egy panaszdal (2-22) és egy hálaének (23-32) A királyok korai korszakában keletkezett, de többszörösen kiegészítették és módosították. A jelenlegi szöveg a fogság utáni időkből származik. A héber szövegben átdolgozások nyoma látszik, bonyolult, és részben hibás. Ez az ének mégis az irodalmilag legszebb és a teológiailag legfontosabb zsoltárok közé tartozik (ezért került be a szenvedéstörténetbe is). Mint a zsoltáros, Jézus is egész mélységében átélte és elszenvedte minden idők emberének baját, ő azonban istenfiúsága által az Istentől való távolságot közelséggé változtatta.
22,2 Vö. Mt 27,46; Mk 15,34. A hívő a legteljesebb kétségbeesésben is tud »én Istenem«-et kiáltani, és mindvégig megőrzi a bizalmát, még akkor is, ha közben ott van benne a »miért« nagy kérdőjele. A kiáltás kifejezi a hit állhatatosságát a végső szorongattatásban is.