AZ IGAZ SZENVEDÉSE ÉS REMÉNYE
22 1(A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) 2Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? 3Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. 4Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. 5Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. 6Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.