Keresés a Bibliában

135

1ALLELUJA!
Dicsérjétek az Úr nevét,
dicsérjétek szolgái az Urat,

2akik az Úr házában álltok,
Istenünk házának udvaraiban!

3Dicsérjétek az Urat, mert az Úr jó,
zengjetek nevének, mert kedvességgel teli.

4Mert kiválasztotta magának az Úr Jákobot,
Izraelt a maga birtokául.

5Mert én tudom, hogy nagy az Úr,
s a mi Istenünk felülmúl minden istent.

6Amit akar, az Úr mindent megtehet
égen, földön, tengeren és minden mélységben.

7Felhőket hoz fel a föld széléről,
villámokat készít az esőhöz,
tárházaikból szeleket hoz elő.

8Megölte Egyiptom elsőszülötteit,
embert, állatot egyaránt.

9Jeleket és csodákat küldött benned, Egyiptom,
a fáraóra és valamennyi szolgájára.

10Megvert tömérdek nemzetet,
és megölt hatalmas királyokat:

11Szehont, az amoriták királyát,
Ógot, Básán királyát,
és Kánaán minden királyságát,

12s odaadta örökségül földjüket,
örökségül népének, Izraelnek.

13Uram, örökkévaló a te neved,
nemzedékről nemzedékre száll emléked, Uram.

14Mert igazságot szerez népének az Úr,
és könyörületes szolgái iránt.

15A nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak,
emberi kéz alkotásai.

16Van szájuk, de nem beszélnek,
van szemük, de nem látnak;

17van fülük, de nem hallanak,
és lehelet sincs szájukban.

18Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik,
és mindazok, akik bíznak bennük!

19Izrael háza, áldjátok az Urat!
Áron háza, áldjátok az Urat!

20Lévi háza, áldjátok az Urat!
Akik félitek az Urat, áldjátok az Urat!

21Áldott legyen Sionról az Úr,
aki Jeruzsálemben lakik.
Allaluja.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

135,1 A Pászka ünnep dicsőítő zsoltára a késő fogság utáni időből. A közösség dicsőíti Istent, felidézve nagy tetteit: az Egyiptomból való szabadulást és az ígéret földjének ajándékát. A Sínai szövetséget és a parancsokat nem említi.

135,8 A közösség megismeri Istent, aki népe történelmét alakítja: Isten hatalmas kézzel fellép az egyiptomiak ellen (vö. Kiv 12), majd legyőzi az ellenséget, amely meg akarja akadályozni az ígéret földjére való bevonulást (Szihon és Óg; vö. Szám 21,21-35), végül népének adja a kánaániak földjét.

135,19 Vö. 115,9-11. A felhívás a papoknak és a közösségnek szól.

Előző zsoltár Következő zsoltár