130
1Zarándok-ének.
A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
2Uram, hallgasd meg szavamat!
Legyen füled figyelmes
hangos esedezésemre.
3Uram, ha a vétkeket számon tartod,
Uram, ki állhat meg előtted?
4Hiszen tenálad a bocsánat,
hogy féljünk téged.
5Benned bízom, Uram.
Lelkem bízik az ő szavában;
várja
6lelkem az Urat,
jobban, mint az őr a hajnalt.
Jobban, mint az őr a hajnalt,
7várja Izrael az Urat,
mert az Úrnál van az irgalom,
és bőséges nála a szabadítás.
8Ő megszabadítja Izraelt
minden gonoszságától.
Jegyzetek
130,1 Egyéni panaszdal, a hatodik bűnbánati zsoltár (fogság utáni).
130,2 Egy hívő kéri Istent, hogy hallgassa meg könyörgését. Tisztában van azzal, hogy másokhoz hasonlóan ő is bűnös.
130,7 A pap az egyéni kérést kiterjeszti az egész közösségre: Isten fogja a megváltás árát népéért kifizetni, meg fogja váltani.