111
1ALLELUJA!
Hálát adok az Úrnak, teljes szívemből,
az igazak tanácsában és a gyülekezetben.
2Nagyok az Úr cselekedetei,
kívánatosak mindenkinek, aki vágyik utánuk.
3Fönségesség és ékesség az ő műve,
és igazsága megmarad örökkön örökké.
4Emléket állított csodáinak,
irgalmas és kegyes Úr.
5Enni adott az őt félőknek;
Szövetségéről mindenkor megemlékezik.
6Megmutatta népének hatalmas művei erejét,
nekik adta a nemzetek örökségét;
7Kezének műve igazmondás és igaz ítélet.
Mind megbízhatók az ő rendelkezései;
8Örökkön örökké szilárdan állnak,
hűségben és igazságban születtek.
9Megváltást küldött népének,
örökre elrendelte szövetségét.
Szent és félelmetes az ő neve.
10A bölcsesség kezdete az Úr félelme,
helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik;
Dicsérete megmarad örökkön örökké.
1ALLELUJA!
Boldog az az ember, aki az Urat féli,
és nagy tetszését leli parancsaiban!
2Utóda hatalmas lesz a földön,
áldott lesz az igazak nemzedéke.
3Dicsőség és gazdagság lesz házában,
és igazsága mindörökre megmarad.
4Világosságként ragyog fel a sötétségben az igazaknak
az irgalmas, a kegyes, az igaz.
5Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad,
aki a törvény szerint intézi dolgait,
6mert az soha meg nem inog.
Örökké emlékezetben marad az igaz,
7rossz hírtől nem kell félnie.
Erős a szíve, bízik az Úrban,
8rendületlen a szíve, nem fél,
amíg le nem nézheti ellenségeit.
9Osztogat, adakozik a szegényeknek;
igazsága örökre megmarad,
hatalma dicsőségesen emelkedik.
10Látja a bűnös és bosszankodik,
fogát csikorgatja és emészti magát.
A bűnösök kívánsága meghiúsul.
1ALLELUJA!
Dicsérjétek az Urat, ti szolgái,
dicsérjétek az Úr nevét!
2Áldott legyen az Úr neve
most és mindörökké!
3Napkelettől napnyugatig
dicsértessék az Úr neve!
4Fölséges az Úr minden nemzet fölött,
dicsősége fölülmúlja az egeket.
5Ki olyan mint az Úr, a mi Istenünk,
aki a magasságban lakik,
6de lehajol hogy letekintsen az égre és a földre?
7Fölemeli a nincstelent a porból,
fölsegíti a szegényt a sárból,
8hogy helyet adjon neki a fejedelmek között,
népének fejedelmei között.
9Úgy lakhat házában a gyermektelen asszony,
mint a fiain örvendő anya.
1ALLELUJA!
Amikor Izrael kivonult Egyiptomból,
Jákob házanépe az idegen nép közül,
2Júda lett az ő szentélye,
Izrael a birodalma.
3Látta a tenger és elfutott,
a Jordán visszafelé tartott.
4Ugrándoztak a hegyek, mint a kosok,
és a halmok mint juhok bárányai.
5Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál,
és téged, Jordán, hogy visszafordultál?
6Hegyek, miért ugrándoztatok, mint a kosok,
és mint a juhok bárányai, ti halmok?
7Rendülj meg föld az Úr színe előtt,
Jákob Istenének arca előtt,
8aki a kősziklát vizek tavává változtatta,
s a szirtet vizek forrásává.
Jegyzetek
111,1 Egyéni hálaéneke. A zsoltáros Istent a tetteiért dicsőíti. A késő fogság utáni időből származik. Minden egység (félvers) a héber ábécé soron következő betűjével kezdődik. Ez az ún. alfabetikus forma a szöveg megtanulását könnyítette meg.
111,4 Felidézi Isten nagy tetteit az egyiptomi kivonulás idején és a pusztában. »Emléket állított csodáinak«: a pászka ünnep, vö. Kiv 12,1-28. »Enni adott«: utalás a mannára és a fürjekre, vö. Kiv. 16.
112,1 Alfabétikus tanító költemény a késő fogság utáni időkből (vö. 111,1-10). Feltehetően ugyanaz a szerzője, mint a Zsolt 111-nek. A zsoltáros a hívő embert jellemzi: olyan, aki jelen van mind Isten, mind a felebarát számára. Ez az egyetlen zsoltárhely, ahol ez a két követelmény ilyen közvetlenül, egyetlen parancsban fogalmazódik meg (vö. Mt 22,36-39).
113,1 Ezeknek a dicsőítő énekeknek a három nagy zsidó ünnep liturgiájában volt állandó helye. Pászka ünnepén étkezés előtt a 113-114. zsoltárt énekelték, étkezés után pedig a 115-118. zsoltárt (vö. Mt 26,30).
113,1 Liturgikus ének a fogság előtti időkből. Két énekes csoport (1-4.5-9 v.) énekli.
113,1 Az Úr szolgája (pap vagy levita) dicsőítésre szólít fel.
113,5 A második csoport dicsőíti a fölséges Istent.
114,1 Ezt a himnuszt a »honfoglalás ünnepén« énekelték (vö. Józs 3,1-6,27), a Vörös-tengeren való átkelés (a pusztai vándorlás kezdete) és a Jordánon való átkelés (bevonulás az ígéret földjére) emlékünnepén. A szöveget később átdolgozták.
114,7 Vö. Kiv 17,6.