111
1Dícsérjétek az Urat.
Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben.
(Zsolt 72,18)
2Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.
(Jer 10,12)
3Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.
(Zsolt 24,2)
4Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.
(1Móz 1,16-18)
5Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké.
(2Móz 16,35)
6Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét.
7Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes.
(2Móz 12,29)
8Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak.
(2Móz 12,31-37)
9Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve.
10A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.
(Jób 28,28; Péld 9,10)
112
1Dicsérjétek az Urat.
Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
(Zsolt 1,1-3)
2Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
(2Móz 15,22)
4Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
(4Móz 21,21-25)
5Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
6Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
(4Móz 21,21-25)
7Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
(4Móz 21,33-35)
8Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
(2Kor 9,8.9)
10Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
113
1Dicsérjétek az Urat.
Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét,
2Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!
(Dán 2,20)
3Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!
(Malak 1,11)
4Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken.
(Jer 39,9)
5Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
6A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
(2Kir 25,1.11)
7A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból,
(1Sám 2,8; Zsolt 107,41)
8Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé;
(Jer 51,50)
9A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!
114
1Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:
(2Móz 13,3)
2Júda lőn az ő szentséges népe és Izráel az ő királysága.
(Jer 50,1-3;51,1-49)
3A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.
(2Móz 14,21;Józs 3,13.16)
4A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
(Zsolt 9,2;Zsolt 82,1.6)
5Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
(Zsolt 132,7)
6Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
7Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,
(Zsolt 68,32.33)
8A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.
(2Móz 17,6)