111 (110). ZSOLTÁR. ISTEN MŰVEINEK DICSÉRETE

111 ¹(Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a nagy közösségben! ²Az Úr művei nagyszerűek, emlékezetesek mindazoknak, akik örülnek rajtuk. ³Tevékenysége fönség és erő, s igazságossága örökké tart. ⁴Csodáit örökre emlékezetbe véste, az Úr kegyes és irgalmas. ⁵Ételt adott az őt félőknek, szövetségéről mindvégig megemlékezik. ⁶Népének megmutatta hatalmas műveit, neki adta a pogányok örökségét. ⁷Kezének műve hűség és igazság, parancsai változatlanok, ⁸érvényesek mindig és örökké; erőben és igazságosságban születtek. ⁹Népének megváltást küldött, szövetségét minden időkre kötötte, szent és magasztos a neve. ¹⁰Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, okosak, akik kitartanak benne. Dicsősége megmarad örökké.

112 (111). ZSOLTÁR. AZ IGAZ EMBER DICSÉRETE

112 ¹(Alleluja!) Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében. ²Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén. ³Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre. ⁴A jóknak világít, mint fény a sötétben, kegyes, igazságos és irgalmas. ⁵Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja. ⁶Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad. ⁷Rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél. ⁸Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ellenségei szégyenben maradnak. ⁹Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre, ereje dicsőségesen fölemelkedik. ¹⁰A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik.

113 (112). ZSOLTÁR. ISTEN FÖNSÉGE ÉS IRGALMA

113 ¹(Alleluja!) Magasztaljátok, ti szolgái az Úrnak, magasztaljátok az Úr nevét! ²Az Úr neve áldott most és mindörökké! ³Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsék az Úr nevét! ⁴Fönséges az Úr minden nép fölött, dicsősége felülmúlja az egeket. ⁵Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban trónol, ⁶aki letekint az égre és a földre? ⁷A gyengét fölemeli a porból, a nyomorultat fölsegíti megvetettségéből. ⁸Előkelők közt ad neki helyet, népének legjobbjai közt. ⁹A magtalannak helyet ad a házban, hogy mint anya örüljön gyermekeinek.

114 (113A). ZSOLTÁR. HÚSVÉTI ÉNEK

114 ¹(Alleluja!) Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob törzse az idegen nép közül: ²Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa. ³A tenger meglátta és elfutott, a Jordán visszafelé vette útját. ⁴A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a kis bárányok. ⁵Mi lelt, tenger, hogy elfutottál? Jordán, miért vetted visszafelé utad? ⁶Hegyek, miért ugrándoztok, mint a kosok, s ti halmok, mint a kis bárányok? ⁷Föld, rendülj meg az Úr színe előtt, Jákob Istenének szent arca előtt, ⁸aki tóvá változtatta a sziklát, s a követ buzogó forrássá!

KNB SZIT STL BD RUF KG