9 ¹Voltak ugyan az előzőnek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye, ²hiszen felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek. ³A második kárpit mögött pedig az a sátor volt, amelyet szentek szentjének neveznek, ⁴amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszője, és a szövetség táblái. ⁵Fölötte a dicsőség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderről nem szükséges most egyenként beszélni.
⁶Miután ezeket így elrendezték, az első sátorba mindig beléphettek az istentiszteletet végző papok; ⁷a másodikba azonban csak évenként egyszer, egyedül a főpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért. ⁸Ezzel azt akarta jelezni a Szentlélek, hogy a szentélybe vezető út addig nem volt nyilvánvaló, amíg az első sátor fennállt. ⁹Ez példázata a jelen időnek, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé, ¹⁰hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi előírásokból álltak; ezek a helyesbítés idejéig voltak rendelve.
¹¹Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, ¹²nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. ¹³Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamvaa tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, ^{(Szám 19,9.17}<fs) 14}mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, megtisztítani lelkiismeretünket a halott tettektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk!
¹⁵Így tehát egy új szövetség közvetítője: ő, aki halálával megváltott az első szövetség alatt elkövetett bűnöktől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét. ¹⁶Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála. ¹⁷A végrendelet csak halál esetén jogerős, addig még nem érvényes, amíg él a végrendelkező. ¹⁸Így az elsőt sem iktatták be vér nélkül, ¹⁹hiszen Mózes is, miután felolvasta a törvény minden parancsát az egész népnek, fogta a borjak és bakok vérét, vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette magát, a tekercset és az egész népet, ²⁰közben ezt mondta: »Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra«. ^{(Kiv 24,8) 21}A sátrat is és az istentisztelet minden eszközét hasonlóképpen meghintette vérrel. ²²A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolgot vérrel tisztítanak meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
²³Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgok képmásait ilyenekkel tisztítsák meg; magukat a mennyei dolgokat pedig ezeknél nemesebb áldozatokkal. ²⁴Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely az igazinak csak jelképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk; ²⁵nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a főpap évről-évre bemegy a szentélybe idegen vérrel; ²⁶különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. ²⁷És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet, ²⁸úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére.
^{(Iz 53,12)}

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet