Keresés a Bibliában

9 1Voltak ugyan az előzőnek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye, 2hiszen felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek. 3A második kárpit mögött pedig az a sátor volt, amelyet szentek szentjének neveznek, 4amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszője, és a szövetség táblái. 5Fölötte a dicsőség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderről nem szükséges most egyenként beszélni.
6Miután ezeket így elrendezték, az első sátorba mindig beléphettek az istentiszteletet végző papok; 7a másodikba azonban csak évenként egyszer, egyedül a főpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért. 8Ezzel azt akarta jelezni a Szentlélek, hogy a szentélybe vezető út addig nem volt nyilvánvaló, amíg az első sátor fennállt. 9Ez példázata a jelen időnek, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé, 10hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi előírásokból álltak; ezek a helyesbítés idejéig voltak rendelve.
11Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, 12nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. 13a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, 14mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, megtisztítani lelkiismeretünket a halott tettektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk!
15Így tehát egy új szövetség közvetítője: ő, aki halálával megváltott az első szövetség alatt elkövetett bűnöktől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét. 16Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála. 17A végrendelet csak halál esetén jogerős, addig még nem érvényes, amíg él a végrendelkező. 18Így az elsőt sem iktatták be vér nélkül, 19hiszen Mózes is, miután felolvasta a törvény minden parancsát az egész népnek, fogta a borjak és bakok vérét, vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette magát, a tekercset és az egész népet, 20. 21A sátrat is és az istentisztelet minden eszközét hasonlóképpen meghintette vérrel. 22A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolgot vérrel tisztítanak meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
23Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgok képmásait ilyenekkel tisztítsák meg; magukat a mennyei dolgokat pedig ezeknél nemesebb áldozatokkal. 24Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely az igazinak csak jelképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk; 25nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a főpap évről-évre bemegy a szentélybe idegen vérrel; 26különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. 27És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet, 28; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére.
33

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

9,1 A hitet alapnak mondja a szerző, vagy azért, mert reményünk ezen alapszik, vagy pedig azért, mert jelenvalóvá teszi a jövendő dolgokat, amelyekre figyelmünket irányítja. Ugyanakkor bizonyíték is, mert az igazságról biztosít bennünket, hiszen Isten nem hazudhat, s ha valamit Isten mondott, az igaz.

9,26 Krisztus gyalázata: már Mózes is részesülni akart Krisztus szenvedéséből. Más fordítás szerint Mózes a választott nép sorsában akart osztozni.

9,33 Utalás a zsidóság hitvallóira és vértanúira.

Előző fejezet Következő fejezet