1
1Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által,
2ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette,
3s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban.
(Zsolt 110,1)
4Annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5Hiszen melyik angyalnak mondta valaha:
»Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged«?
És ismét: »Én Atyja leszek,
ő pedig a fiam lesz?«
6Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól:
»És hódol előtte Isten minden angyala!«
7Az angyalokat illetően ugyanis így szól:
»Aki angyalait szelekké teszi,
és szolgáit tűznek lángjává«.
8Fiát illetően pedig:
»A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll;
országod jogara az igazság jogara.
9Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot;
azért kent fel téged, Isten, a te Istened,
az öröm olajával társaid felett«.
10És:
»Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját,
és az egek a te kezed művei.
11Elmúlnak ezek, de te megmaradsz;
és mint a ruha, mind elavulnak,
12összegöngyölöd őket, mint egy köntöst,
és elváltoznak, mint a ruha;
te azonban ugyanaz vagy,
és éveid el nem fogynak«.
13Angyalai közül melyiknek mondta valaha is:
»Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet«
Jegyzetek
1,1 Isten, a kinyilatkoztatás forrása, fokozatosan közölte titkait a pátriárkákkal és a prófétákkal, majd kinyilatkoztatta önmagát, saját benső titkait és az üdvösség és isteni irgalom tervét Fiának, Jézusnak a személye, tanítása és élete által. Jézus tehát az Atyaisten dicsőségének fénye és lényegének képmása, mert ő mutatja meg nekünk Isten gazdagságát.
1,3 Jézus nagyságát fejezik ki és foglalják össze az ószövetségi idézetek: Isten Fia, Teremtő, Kinyilatkoztató, Üdvözítő.