Keresés a Bibliában

50 1József ráborult apja arcára, siratta és csókolgatta őt. 2Aztán megparancsolta rabszolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját. 3Mialatt azok a parancsot teljesítették, elmúlt negyven nap, mert így szokott az lenni a holttestek bebalzsamozásánál. Egyiptom siratta őt hetven napig.
4Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó házanépéhez: »Ha kegyelmet találtam előttetek, mondjátok meg a fáraónak, 5hogy apám megesketett engem: ‘Íme, én meghalok. Temess engem az én síromba, amelyet Kánaán földjén ástam meg magamnak!’ Hadd menjek fel tehát, hadd temessem el atyámat, aztán majd visszatérek!« 6A fáraó azt üzente neki: »Menj csak fel, és temesd el atyádat, amint megesketett!«
7Felment tehát, és vele ment a fáraó összes szolgája, házának vénei és Egyiptom földjének összes nagyja, 8valamint József házanépe és testvérei. Csak a gyermekek, a nyájak és a csordák nem, ezeket Gósen földjén hagyták. 9Szekerek és lovasok is voltak a kíséretében, így nem volt kicsi a tábor. 10Amikor aztán eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl fekszik, ott nagy és keserves siránkozással gyászszertartást tartottak. Hét napot töltöttek el ezzel. 11Amikor Kánaán földjének lakosai látták ezt, így szóltak: »Nagy gyászuk van az egyiptomiaknak!« Azt a helyet elnevezték tehát Egyiptom gyászának.
12Jákob fiai úgy tettek tehát, ahogy apjuk megparancsolta nekik: 13elvitték őt Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla barlangba, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hetita Efrontól, temetőbirtokul, Mamréval szemben.
14Miután apját eltemette, József visszatért Egyiptomba testvéreivel és egész kíséretével együtt.
15Mivel Jákob meghalt, a testvérei félni kezdtek, és azt mondták egymásnak: »Csak meg ne emlékezzen arról a bántalomról, amelyet elszenvedett! Nehogy visszafizesse nekünk mindazt a gonoszságot, amelyet elkövettünk!« 16Azt üzenték tehát neki: »Atyád meghagyta nekünk, mielőtt meghalt, 17hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: ‘Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek!’ Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!« Ennek hallatára József sírni kezdett. 18Ezután a testvérei maguk is eléje járultak, és földig borulva azt mondták: »A szolgáid vagyunk!« 19Ő azonban ezt felelte: »Ne féljetek! Ellene szegülhetünk-e Isten akaratának? 20Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen. 21Ne féljetek, én gondoskodom rólatok és gyermekeitekről.« Megvigasztalta tehát őket, és barátságosan, szelíden beszélt hozzájuk.
22Ettől kezdve Egyiptomban lakott apja egész házanépével együtt. Száztíz esztendőt élt, 23és meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét. Manassze fiának, Mákirnak a fiai is József térdén születtek.
24Ezek megtörténte után azt mondta testvéreinek: »Halálom után meg fog emlékezni rólatok Isten, és felvisz titeket erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.« 25Azután megeskette őket: »Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek fel magatokkal csontjaimat erről a helyről!« Végül 26meghalt, miután száztíz esztendőt ért meg életében. Bebalzsamozták, és koporsóban eltemették Egyiptomban.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

50,10 A helységeket nem tudjuk azonosítani.

50,14 Isten az emberek gonosz tervein keresztül a maga jó tervét valósította meg.

50,22 József kérése teljesül majd a kivonuláskor (Kiv 13,19; Józs 24,32).

50,23 József örökbe fogadja Manassze fiait.

Előző fejezet