42

¹Restelld továbbadni a hallott szót,
és feltárni a titkos beszédet,
akkor megvan benned a helyes szégyenérzés,
és tetszésre találsz minden ember előtt.
De kicsit se szégyelld a következőket,
és senki kedvéért ne vétkezzél:

²a Magasságbeli törvényét és rendelkezését,
az igazságosságot, hogy felmentsd a gonoszt,

³az elszámolást társakkal és utasokkal,
az osztozkodást barátaiddal az örökségen,

⁴a pontosságot mérlegben és súlyban,
a keresetet, legyen az sok vagy kevés,

⁵a hasznot adásnál-vevésnél,
a gyermekek gyakori fenyítését,
s a rossz rabszolga hátának véresre verését.

⁶Hitvány asszony mellett helyén való a pecsét,

⁷és ahol sok a kéz, tarts mindent zár alatt.
Amit átadsz, számláld és mérd meg,
jegyezz fel minden kiadást és bevételt!

⁸Ne restelld rendreutasítani a balgát és az ostobát,
az öreget, akit ifjak is elítélnek,
akkor jó nevelésű leszel mindenben,
és elismerést aratsz minden élő szemében!

⁹Olyan kincs a leány,
amely anyjának álmatlanságot okoz,
és elűzi az álmát a miatta való aggodalom,
hogy lánysorsban meg ne öregedjék,
ha pedig férjnél van, meg ne gyűlöltesse magát;

¹⁰hogy meg ne rontsák szüzességében,
és teherbe ne essen az apai házban;
hogy félre ne lépjen férjes állapotában,
és magtalan se maradjon.

¹¹A könnyelmű leányt őrizd gondosan,
hogy szégyenbe ne hozzon az ellenségek előtt
a város megszólása és a nép szóbeszéde miatt,
és gyalázatodra ne legyen a nép sokasága előtt.

¹²Ne nézd senkinek szépségét,
és ne időzz asszonyok között,

¹³mert a ruhából jön elő a moly,
s az asszonyból a férfi rosszasága.

¹⁴Jobb a férfi keménysége az asszony kedvességénél,
az ocsmány asszony pedig gyalázattá válik.

¹⁵Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről,
és hadd hirdessem azt, amit láttam!
Az Úr szava által lettek az ő alkotásai.

¹⁶Miként a tündöklő nap beragyogja a mindenséget,
úgy telik be az Úr dicsőségével az ő alkotása.

¹⁷Nemde az Úr a szentek által
hirdeti minden csodatettét?
A mindenható Úr erőt adott nekik,
hogy megállhassanak dicsősége előtt!

¹⁸Kifürkészi a tenger mélységét és az emberek szívét,
átlát az ő furfangjukon,

¹⁹mert az Úr minden tudás birtokában van,
és látja az idők jelét,
tudtul adja a múltat és a jövendőt,
és fölfedi a titkok leplét.

²⁰Egy gondolat sem kerüli el figyelmét,
s egy szó sincs rejtve előtte.

²¹Ékessé tette bölcsessége remekműveit,
aki öröktől fogva örökké van.
Nincs ahhoz sem hozzátenni,

²²sem attól elvenni való,
és nem szorul ő senki tanácsára.

²³Mily gyönyörű minden műve,
pedig csak szikrányi az, amit látni lehet!

²⁴Mindezek élnek és örökké megmaradnak,
és bármikor szükséges, mindegyik szót fogad neki,

²⁵mind különböznek, egyik a másiktól,
és semmit sem alkotott, ami elégtelen lenne.

²⁶Biztosította mindegyik jóságát,
– ki győzne betelni dicsősége látásával?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet