7

¹Jobb a jó név az illatos olajnál,
s a halál napja a születés napjánál.

²Jobb a gyásznak házába menni,
mint a lakoma házába térni,
mert az minden embert a közös végre figyelmeztet,
s az élő ott megszívleli a jövőt.

³Jobb a komorság a nevetésnél,
mert az arc szomorúságától javul a bűnös lelke.

⁴Ott a bölcsek szíve, ahol gyász van,
a balgák szíve pedig ott, ahol öröm lakik.

⁵Jobb a bölcsnek feddését hallani,
mint a hízelgő balgák énekét hallgatni.

⁶Mert amilyen az égő tövis ropogása az edény alatt,
olyan az oktalan kacagása! Ez is csak hiúság!

⁷A zsarolás a bölcset balgává teszi,
s az ajándék megrontja a szívet.

⁸»Jobb a dolog vége az elejénél,
jobb a türelmes a kevélynél.«

⁹Ne légy hirtelen a bosszúságra, mert a bosszúság a balgák keblében lakik. ¹⁰Ne mondd: »Miért van az, hogy azelőtt jobb idők jártak, mint most?« Mert balga az ilyen kérdés!
¹¹Jobb a bölcsesség a vagyonnál, és nagyobb előny azoknak, akik a napot látják. ¹²Mert amint megoltalmaz a bölcsesség, ugyanúgy megoltalmaz a pénz is; a tudomány és a bölcsesség mégis hasznosabb, mert életet ad a birtokosának. ¹³Szemléld Isten művét, hogy senki sem tudja egyenessé tenni, amit görbének alkotott! ¹⁴A jólét napjain élvezd a jót, a balsors napján pedig gondold meg, hogy ezt is, mint azt, Isten alkotta, azért, hogy az embernek ne lehessen jogos panasza ellene.
¹⁵Hívságos napjaim folyamán ezeket is láttam: Van igaz ember, aki igazvolta mellett is tönkremegy, és van bűnös, aki gonoszsága mellett is sokáig él.

¹⁶Ne akarj túlságosan igaz
és a kelleténél bölcsebb lenni,
hogy balgává ne légy!

¹⁷Ne légy szerfelett gonosz,
és ne légy ostoba,
hogy meg ne halj időd előtt!

¹⁸Jó, ha megőrzöd, amid van; de a többiről se vedd le kezedet, mert aki féli Istent, nem hanyagol el semmit.
¹⁹A bölcsesség több erőt ad a bölcsnek, mint a város tíz hatalmassága. ²⁰Mert nincs a földön igaz ember, aki jót tenne, és ne vétkeznék. ²¹Ne is ügyelj minden szóbeszédre, hogy meg ne halld, hogyan átkoz téged a szolgád, ²²hiszen magadban jól tudod, hogy te is gyakran átkoztál másokat.
²³Mindezt megtapasztaltam bölcsességben, s azt mondtam: »Bölcs akarok lenni!« De a bölcsesség messzire távozott tőlem, ²⁴még messzebbre, mint azelőtt volt, mert igencsak mély az! Ki tudná megtalálni? ²⁵Mindent megvizsgáltam elmémmel, hogy megismerjem, kikémleljem, hogy felkeressem a bölcsességet és a tudást, és hogy felismerjem a balga gonoszságát és a dőrék tévelygését. ²⁶Úgy találtam, hogy még a halálnál is keserűbb az asszony, aki olyan, mint a vadász csapdája: háló a szíve, karjai bilincsek. Aki Isten előtt kedves, megmenekül tőle, a bűnös azonban beleakad. ²⁷Lám, ezt találtam, mondja a Prédikátor, amikor az egyik dolgot a másikkal összevetettem, hogy eljussak a tudáshoz,

²⁸amelyet lelkem folyton keresett, de meg nem talált:
Embert ezer között egyet találtam,
de asszonyt ugyanannyi között egyet sem találtam!

²⁹Csak azt találtam,
hogy Isten az embert igaznak alkotta,
de az beleártotta magát mindenféle mesterkedésbe.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet