7 1Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. (Péld 22,1) 2Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. (Préd 9,12.17.21;10,4;5,25) 3Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív. (2Kor 7,10.11) 4A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában. 5Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. (Zsolt 141,5) 6Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság! (Zsolt 58,10) 7Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék. (Préd 5,26) 8Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély. 9Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik. 10Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés. (Jer 48,37.38; Ezék 7,18) 11Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják. 12Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak. (Péld 13,14) 13Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett? (Jer 48,5.34) 14A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik. (Ésa 45,7) 15Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában. (Zsolt 63,4-17) 16Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet? (Róm 12,3.16) 17Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt? 18Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektől megszabadul! 19A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak. 20Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék. (1Kir 8,46.1Ján;1,8) 21Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged. 22Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek. (Mik 5,3.4; Ésa 9,7) 23Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala. (Jer 48,29-31) 24Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt? 25Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát. 26És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. (Péld 5,4;6,26;22,14) 27Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, (Ámós 5,17) 28A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam. 29Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást. (1Móz 1,27)