Keresés a Bibliában

11 1Helyezd kenyeredet a folyóvíz színére, így sok nap múlva megtalálod azt.
2Oszd hét részre, vagy pedig nyolcra, mert nem tudod, milyen baj jön a földre.

3Ha a felhők megtelnek,
esőt ontanak a földre,
ha délnek dől a fa, vagy akár északnak,
azon a helyen marad, ahová ledőlt.

4Aki folyton a széljárást lesi, sohasem vet,
aki mindig a felhőket nézi, nem jut el az aratáshoz.

5Ahogy azt nem tudod, hogy merre megy a szél útja, és hogy a csontok hogyan állnak össze a várandós asszony méhében, ugyanúgy nem ismered Isten műveit sem, aki mindeneket alkotott.

6Vesd el vetőmagodat reggel,
és estig ne pihentesd kezedet,
mivel nem tudod, hogy ez hasznosabb-e vagy az,
vagy hogy jobb-e mindkettő együtt.

7Édes a fény,
és a szemnek jó, ha látja a napot!

8Akárhány évet ér is meg az ember,
lelje örömét mindegyikben,
de emlékezzék meg a sötét időről, és arról a sok napról,
amelyek, amikor eljönnek, hiúságnak mutatják az elmúltakat.

9Örvendj, ifjú, fiatal korodban,
és légy jó kedvvel ifjúságod napjain!
Kövesd szíved hajlamát, és azt,
amit szemed lát! De tudd meg,
hogy mindezekért Isten törvény elé idéz!

10Űzd el a búbánatot szívedből
és tartsd távol a bajt testedtől,
hisz az ifjúkor és az élvezet is csak hiúság!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

11,1 Az ember legyen egyszerre előrelátó, gondos (11,2), másrészt viszont rugalmas is, aki számol az előre nem láthatóval (11,1).

11,4 A túl sok fontolgatás sehová sem vezet.

11,9 Ebben a záró költeményben a Prédikátor arra buzdítja a fiatalt, hogy használja ki az ifjúság örömeit, mert a betegség és a halál majd elragadja azokat tőle.

11,9 A vers vége későbbi kiegészítés (vö. 12,14).

Előző fejezet Következő fejezet

Versszámozás Hivatkozások