11 1Osztogasd bő kézzel kenyeredet, mert idő múltával visszanyered azt! 2Oszd el hét- vagy nyolcfelé is, mert nem tudod, milyen csapás érheti a földet! 3Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre. Ha ledől a fa, akár délre, akár északra, ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt. 4Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat. 5Ahogyan nem ismered a szél útját vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott. 6Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz. 7Édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot. 8Azért ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig, de gondoljon arra, hogy sok sötét napja is lesz, és ami következik, az mind hiábavalóság!