12

¹Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain,
mielőtt elkövetkeznek a nyomorúságos napok,
s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod:
»Ezek nincsenek kedvem szerint!«

²Mielőtt elsötétül a nap,
a világosság, a hold és a csillagok,
amikor a felhők eső után újra megjönnek;

³amikor a háznak őrei reszketnek,
s az erőteljes férfiak meginognak;
az őrlő leányzók, ha kevesen vannak, felhagynak dolgukkal,
s az ablakon leskelődők homályba borulnak;

⁴amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtók,
s a malom zaja elcsendesül;
amikor madárfüttyre felkelnek,
s az énekes leányzók mindannyian elhalkulnak;

⁵amikor a magas helyektől is félnek
s az úton ijedeznek;
amikor virágzik a mandulafa,
mikor a sáska nehezen vánszorog,
és a fűszer mit sem ér,
mert az ember elmegy örök hajlékába,
és siratók járnak körül az utcán;

⁶amíg el nem szakad az ezüstfonál,
és el nem reped az aranyedény,
amíg össze nem zúzódik a korsó a forrásnál,
és el nem törik a kerék a kútnál:

⁷visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett,
s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta.

⁸Csupa hiúság!– mondja a Prédikátor – minden csak hiúság!
⁹A Prédikátor egyébként igen bölcs ember volt, a népet tudásra tanította, elbeszélte, amit cselekedett, és vizsgálódva sok mondást szerzett. ¹⁰Hasznos igéket keresett, és le is írta azt, ami helyes: igaz igéket. ¹¹A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke; mint a mélyen bevert szegek, amelyeket egy pásztor ad a tanítók tanácsa által. Ennél több után ne kutass, fiam!
¹²A sok könyvcsinálásnak nincs sem hossza, sem vége, s a gyakori töprengés a test sanyarúsága! ¹³Halljuk mindnyájan a beszédnek végét: Féld az Istent, és tartsd meg parancsait, mert ez az egész ember, ¹⁴mivel Isten minden tettet ítéletre bocsát, minden rejtett dolgot, legyen az jó vagy gonosz!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet