³³Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: ‘Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amit esküvel ígértél!’ ^{(Lev 19,12}<fs) 34}Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, ³⁵se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. ^{(Iz 66,1;Zsolt 48,3) 36}A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. ³⁷Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.
³⁸Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szemet szemért, és fogat fogért’. ^{(Kiv 21,24) 39}Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. ⁴⁰És aki el akarja perelni tőled az ingedet, engedd át neki a köpenyedet is; ⁴¹s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. ⁴²Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.
⁴³Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szeresd felebarátodatés gyűlöld ellenségedet.’ ^{(Lev 19,18) 44}Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, ⁴⁵hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak. ⁴⁶Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? ⁴⁷És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? ⁴⁸Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
6 ¹Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. ²Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.
³Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ⁴hogy adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
⁵Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ⁶Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. ⁷Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. ⁸Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt.

⁹Ezért ti így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;

¹⁰jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.

¹¹Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

¹²és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

¹³és ne vígy minket kísértésbe;
de szabadíts meg a Gonosztól.

¹⁴Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok. ¹⁵De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.
¹⁶Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. ¹⁷Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. ¹⁸Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
¹⁹Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. ²⁰Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. ²¹Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
²²A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, ²³de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!
²⁴Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
²⁵Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? ²⁶Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? ²⁷Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? ²⁸És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; ²⁹mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ³⁰Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? ³¹Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ ³²Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. ³³Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.
7 ¹Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. ²Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. ³Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát? ⁴Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? ⁵Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor fogsz majd látni, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!
⁶Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket.
⁷Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. ⁸Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. ⁹Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? ¹⁰Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?
¹²Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.
¹³A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. ¹⁴S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!
¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. ¹⁶A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? ¹⁷Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. ¹⁹Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. ²⁰Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.
²¹Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon: ‘Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?’ ²³Akkor majd kijelentem nekik: ‘Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!’
^{(Zsolt 6,9G) 24}Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. ²⁵Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.
²⁶Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. ²⁷Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.«
²⁸Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától, ²⁹mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az ő írástudóik.
8 ¹Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt.
²És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: »Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!« ³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: »Akarom, tisztulj meg!« Erre az mindjárt megtisztult a leprától. ⁴Ekkor Jézus azt mondta neki: »Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnakés ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.«
^{(Lev 13,49}<fs) 5}Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: ⁶»Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.« ⁷Azt mondta neki: »Megyek és meggyógyítom.« ⁸De a százados így válaszolt: »Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj!’, elmegy, vagy a másiknak: ‘Gyere!’, odajön, a szolgámnak pedig: ‘Tedd ezt!’, megteszi.« ¹⁰Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: »Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. ¹¹Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. ¹²Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!« ¹³Ezután Jézus így szólt a századoshoz: »Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.« És meggyógyult a szolgája abban az órában.
¹⁴Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. ¹⁵Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki.
¹⁶Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akiknek valami bajuk volt, meggyógyította,

¹⁷hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
‘Ő a mi gyengeségeinket magára vette,
és betegségeinket hordozta’.

^{(Iz 53,4) 18}A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: »Mester, követlek téged, ahová csak mész.« ²⁰Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«
²¹A tanítványai közül egy másik azt kérte tőle: »Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.« ²²De Jézus azt felelte neki: »Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.«
²³Amikor beszállt a bárkába, követték őt a tanítványai. ²⁴És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig aludt. ²⁵Odajöttek és felkeltették: »Uram, ments meg, elveszünk!« ²⁶Ő azt mondta nekik: »Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?« Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: »Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?«
²⁸Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. ²⁹S azok íme, így kiáltottak: »Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?«
³⁰Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. ³¹Az ördögök kérlelték őt: »Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.« ³²Azt mondta nekik: »Menjetek.« Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. ³³A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. ³⁴És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.
9 ¹Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába.
²Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: »Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.« ³Erre egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: »Ez káromkodik.« ⁴Jézus látta gondolataikat és így szólt: »Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben? ⁵Ugyan mi könnyebb, azt mondani: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj föl és járj’? ⁶Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – s ekkor a bénához fordult –: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!« ⁷Az fölkelt és hazament. ⁸Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
⁹Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: »Kövess engem!« Az fölkelt és követte őt.
¹⁰Történt pedig, hogy amikor asztalhoz telepedett a házban, sok vámos és bűnös jött, és asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt. ¹¹Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: »Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?« ¹²Ő meghallotta ezt és így szólt: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. ¹³Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: ‘Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot’. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.«
^{(Óz 6,6) 14}Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: »Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« ¹⁵Jézus így felelt nekik: »Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. ¹⁶Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz. ¹⁷Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad.«
¹⁸Amíg ezeket mondta nekik, odajött egy elöljáró, leborult előtte és azt mondta: »A lányom most halt meg, de gyere, tedd rá a kezedet és élni fog.« ¹⁹Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival.
²⁰Ekkor egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét. ²¹Azt gondolta magában: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.« ²²Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: »Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.« És abban az órában meggyógyult az asszony.
²³Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt: ²⁴»Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik.« De azok kinevették. ²⁵Mikor kiküldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt. ²⁶Ennek a híre elterjedt azon az egész vidéken.
²⁷Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: »Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!« ²⁸Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: »Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?« Azok ezt válaszolták neki: »Igen, Uram!« ²⁹Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: »Legyen nektek hitetek szerint.« ³⁰Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: »Vigyázzatok, senki meg ne tudja!« ³¹De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.
³²Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat. ³³Kiűzte belőle az ördögöt, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: »Soha nem történt még ilyen Izraelben!« ³⁴A farizeusok pedig azt mondták: »Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.«
³⁵Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. ³⁶Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. ^{(Ez 34,5) 37}Erre így szólt tanítványaihoz: »Az aratni való sok, de a munkás kevés. ³⁸Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.«
10 ¹Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.
²A tizenkét apostol nevei pedig ezek: az első Simon, akit Péternek neveznek, és András, a testvére, ³Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé, ⁴a kánaáni Simon, és az iskarióti Júdás, aki el is árulta őt.
⁵Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: »A pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be! ⁶Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! ⁷Menjetek és hirdessétek: ‘Elközelgett a mennyek országa!’ ⁸Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! ⁹Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, ¹⁰sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.
¹¹Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek. ¹²Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! ¹³Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok. ¹⁴Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. ¹⁵Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.
¹⁶Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok. ¹⁷De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. ¹⁸Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. ¹⁹Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. ²⁰Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.
²¹Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket. ²²Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül. ²³Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.
²⁴Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál. ²⁵Elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebulnak nevezték, mennyivel inkább a háza népét?
²⁶Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. ²⁷Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről. ²⁸Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. ²⁹Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül.
³⁰Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. ³¹Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti a verebeknél!
³²Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. ³³De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van.
³⁴Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot.

³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam
az embert apjával,
a lányt anyjával
és a menyet anyósával:

³⁶saját háza népe lesz az ember ellensége.

³⁷Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. ³⁹Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt.
⁴⁰Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. ⁴¹Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. ⁴²És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.«
11 ¹Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.
²Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait ³és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« ⁴Jézus ezt válaszolta nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: ⁵A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. ^{(Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1) 6}Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.«
⁷Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: »Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? ⁸Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak. ⁹Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.

¹⁰Ő az, akiről írva van:
‘Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt,
aki elkészíti előtted utadat’.

^{(Kiv 23,20; Mal 3,1) 11}Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. ¹²A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. ¹³Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; ¹⁴és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön. ¹⁵Akinek van füle, hallja meg.
¹⁶Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek,

¹⁷és mondják:
‘Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok,
siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.’

¹⁸Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: ‘Ördöge van!’ ¹⁹Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’ De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.«
²⁰Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: ²¹»Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek nálatok történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen megtértek volna, zsákruhában és hamuban. ²²De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba!Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. ^{(Iz 14,13.15}<fs><fs) 24}De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.«
²⁵Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. ²⁶Igen, Atyám, így tetszett ez neked! ²⁷Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
²⁸Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. ²⁹Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. ^{(Jer 6,16) 30}Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«
12 ¹Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. ²A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: »Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.« ³Ő azt felelte nekik: »Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? ^{(1Sám 21,2-7) 4}Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak? ⁵Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek? ⁶Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. ⁷Ha megértettétek volna, mi jelent ez: ‘Irgalmat akarok és nem áldozatot’, nem ítéltétek volna el a vétleneket. ^{(Óz 6,6) 8}Mert az Emberfia ura a szombatnak.«
⁹Mikor onnan továbbment, bement a zsinagógájukba. ¹⁰Íme, volt ott egy elszáradt kezű ember. Hogy megvádolhassák őt, megkérdezték tőle: »Szabad-e szombaton gyógyítani?« ¹¹Ő azonban ezt felelte nekik: »Ki az az ember köztetek, akinek ha egyetlen juha van és szombaton beleesik egy gödörbe, nem fogja meg és nem húzza ki azt? ¹²Pedig mennyivel több az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.« ¹³Ezután így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult, olyan egészséges lett, mint a másik. ¹⁴A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el őt.
¹⁵Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt, és ő mindegyiküket meggyógyította, ¹⁶de szigorúan meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel kilétét, ¹⁷hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott:

¹⁸»Íme, a szolgám, akit választottam,
a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta.
Ráadom a Lelkemet,
és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek.

¹⁹Nem vitázik és nem kiált,
senki sem hallja a tereken a hangját.

²⁰A megroppant nádszálat nem töri össze,
a pislákoló mécsbelet nem oltja el,
míg győzelemre nem viszi az ítéletet.

²¹Az ő nevében bíznak a nemzetek.«.

²²Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat. Ő meggyógyította, s a néma beszélt és látott. ²³Az egész tömeg csodálkozott és így szólt: »Csak nem ez a Dávid fia?« ²⁴A farizeusok ennek hallatára azt mondták: »Nem űzheti ez ki az ördögöket, csak az ördögök fejedelme, Belzebub által.«
²⁵Mivel ismerte gondolataikat, így szólt hozzájuk: »Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, fönn nem marad. ²⁶Ha a sátán kiűzi a sátánt, meghasonlott önmagával; hogyan maradhatna fenn az ő országa? ²⁷Ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Így ők maguk lesznek a ti bíráitok. ²⁸De ha én az Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa. ²⁹Vagy hogyan mehet be valaki az erősnek a házába, hogy elragadja a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőset? Csak úgy tudja kirabolni a házát. ³⁰Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.
³¹Ezért mondom nektek: Az emberek minden bűne és káromlása bocsánatot nyer, de ha valaki a Lelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. ³²Ha valaki az Emberfia ellen mond valamit, az bocsánatot nyer, de ha valaki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendőben.
³³Vagy jó a fa, és a gyümölcsei is jók; vagy rossz a fa, és a gyümölcsei is rosszak. A fát ugyanis a gyümölcséről lehet megismerni. ³⁴Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj. ³⁵A jó ember a jó kincséből jó dolgokat ad elő; a gonosz ember pedig gonosz kincséből gonosz dolgokat ad elő. ³⁶Mondom nektek: Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján. ³⁷Mert szavaid alapján mentenek fel, vagy szavaid alapján ítélnek el.«
³⁸Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: »Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni.«
³⁹Ő azt válaszolta nekik: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét.
⁴⁰Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.
^{(Jón 2,1) 41}A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás.
^{(Jón 3,5) 42}Dél királynőjeföl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt, mint Salamon.
^{(1Kir 10,1-10}<fs) 43}Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál. ⁴⁴Akkor azt mondja: ‘Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem.’ Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve. ⁴⁵Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.«
⁴⁶Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele. ⁴⁷Valaki szólt neki: »Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.« ⁴⁸Ő ezt felelte annak, aki szólt neki: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« ⁴⁹Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. ⁵⁰Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám.«
13 ¹Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. ²Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ezért beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt.
³Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: »Íme, kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. ⁵Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. ⁶De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. ⁷Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. ⁸Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. ⁹Akinek van füle, hallja meg!«
¹⁰Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: »Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?« ¹¹Ő ezt válaszolta nekik: »Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. ¹²Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ¹³Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek.

¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta:
‘Hallván hallotok majd, de nem értetek,
és nézvén néztek, de nem láttok.

¹⁵Mert elhízott a szíve e népnek,
a fülükkel nehezen hallanak,
a szemüket pedig behunyták,
nehogy lássanak a szemükkel,
halljanak a fülükkel,
értsenek a szívükkel;
nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket’.

¹⁶A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. ¹⁷Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.
¹⁸Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: ¹⁹Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. ²⁰A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, ²¹de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. ²²A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. ²³A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.«
²⁴Más példabeszédet is mondott nekik: »Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. ²⁵Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. ²⁶Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. ²⁷Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ‘Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?’ ²⁸Azt felelte nekik: ‘Ellenséges ember cselekedte ezt.’ A szolgák erre megkérdezték tőle: ‘Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?’ ²⁹Ő azonban azt felelte: ‘Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. ³⁰Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.’«
³¹Egy másik példabeszédet is mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. ³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Fa lesz belőle, úgyhogy jönnek az ég madarai, és az ágai közt fészkelnek«.
^{(Dán 4,8k.18) 33}Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.«
³⁴Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik,

³⁵hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott:
»Példabeszédekre nyitom ajkamat,
kijelentem a világ alapítása óta
elrejtett dolgokat«.

³⁶Akkor elbocsátotta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: »Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!« ³⁷Ő azt felelte nekik: »Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. ³⁹Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: ⁴¹az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek, ⁴²és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. ⁴³Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!
⁴⁴Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
⁴⁵Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. ⁴⁶Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.
⁴⁷Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. ⁴⁸Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. ⁴⁹Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól ⁵⁰és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
⁵¹Megértettétek mindezeket?« Azt felelték neki: »Igen.« ⁵²Ő pedig azt mondta nekik: »Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.«
⁵³Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.
⁵⁴Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: »Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? ⁵⁵Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? ⁵⁶Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?« ⁵⁷És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.« ⁵⁸Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
14 ¹Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak, ²és azt mondta szolgáinak: »Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halálból, ezért működnek benne a csodatevő erők.«
³Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. ⁴János ugyanis azt mondta neki: »Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.« ⁵Meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt.
⁶Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek, ⁷ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle. ⁸Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: »Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« ⁹A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda neki. ¹⁰Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben. ¹¹A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának. ¹²A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.
¹³Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból. ¹⁴Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította a köztük lévő betegeket. ¹⁵Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.« ¹⁶Jézus azonban azt mondta nekik: »Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.« ¹⁷Azok ezt felelték neki: »Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.« ¹⁸Azt mondta nekik: »Hozzátok ide azokat.« ¹⁹Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. ²⁰Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. ²¹Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.
²²Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. ²³Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
²⁴A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. ²⁵Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. ²⁶Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: »Kísértet!«, és félelmükben kiáltozni kezdtek. ²⁷Jézus azonban mindjárt szólt nekik: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!« ²⁸Péter így válaszolt neki: »Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.« ²⁹Ő azt mondta: »Gyere!« Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. ³⁰Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott: »Uram! Ments meg engem!« ³¹Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: »Te kishitű! Miért kételkedtél?« ³²Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. ³³Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: »Valóban Isten Fia vagy!«
³⁴Átkelve a tavon Genezáret földjére jutottak. ³⁵Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahoztak hozzá minden beteget, ³⁶és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.
15 ¹Akkor odajöttek Jézushoz a farizeusok és írástudók Jeruzsálemből és azt mondták: ²»Miért vetik el tanítványaid az ősök hagyományát? Hisz nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek.« ³Ő ezt felelte nekik: »Ti pedig miért szegitek meg Isten parancsát a ti hagyományotok miatt? Isten ugyanis azt mondta: ⁴‘Tiszteld atyádat és anyádat!’ és: ‘Aki apját vagy anyját gyalázza, haljon meg’. ^{(Kiv 20,12; 21,17) 5}Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna, ⁶annak nem kell apját támogatnia.’ Érvénytelenítettétek az Isten szavát hagyományotok miatt. ⁷Képmutatók! Helyesen jövendölt rólatok Izajás:

⁸‘Ez a nép ajkával tisztel engem,
a szíve azonban távol van tőlem.

⁹Hiába tisztelnek engem,
ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak’«.

^{(Iz 29,13) 10}Ezután magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: »Halljátok és értsétek meg: ¹¹Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájába, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.«
¹²Akkor odamentek a tanítványai, és azt mondták neki: »Ugye tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak annak hallatára, amit mondtál?« ¹³Ő így válaszolt: »Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, gyökerestől ki fognak tépni. ¹⁴Hagyjátok őket: vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek.« ¹⁵Péter akkor ezt mondta neki: »Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!« ¹⁶Ő ezt felelte: »Még mindig értetlenek vagytok ti is? ¹⁷Nem értitek, hogy mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg az árnyékszékbe dobják? ¹⁸Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. ¹⁹Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások. ²⁰Ezek teszik tisztátalanná az embert. Az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.«
²¹Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. ²²És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: »Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy ördög.« ²³Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki.
A tanítványai odamentek hozzá és kérték: »Küldd el őt, mert kiabál utánunk!« ²⁴Ekkor így szólt: »Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.« ²⁵Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: »Uram, segíts rajtam!« ²⁶Erre így válaszolt: »Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.« ²⁷De az asszony csak folytatta: »Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.« ²⁸Erre Jézus így szólt hozzá: »Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!« És abban az órában meggyógyult a lánya.
²⁹Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült. ³⁰Nagy tömeg jött oda hozzá: voltak velük sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket. ³¹A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét.
³²Jézus pedig magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: »Megesik a szívem a tömegen, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.« ³³A tanítványok ezt felelték neki: »Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?« ³⁴Jézus megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van?« Azt felelték: »Hét, és néhány apró halunk.« ³⁵Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. ³⁶Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. ³⁷Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral. ³⁸Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva. ³⁹Miután elbocsátotta a tömeget, beszállt a hajóba és Magadán vidékére ment.
16 ¹Odamentek hozzá a farizeusok és a szaddúceusok, hogy próbára tegyék. Kérték őt, hogy mutasson nekik égi jelet. ²Ő így válaszolt nekik: »Amikor beesteledik, azt mondjátok: ‘Jó idő lesz, mert vöröslik az ég.’ ³Hajnalban pedig: ‘Ma vihar lesz, mert vöröslik és borús az ég.’ Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit azonban nem tudjátok! ⁴A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.« Ezzel otthagyta őket és elment.
⁵Amikor tanítványai átmentek a másik partra, elfelejtettek kenyeret vinni. ⁶Jézus így szólt hozzájuk: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szaddúceusok kovászától!« ⁷Azok erre így tanakodtak egymás közt: »Nem hoztunk kenyeret!« ⁸Jézus, aki tudta ezt, megkérdezte tőlük: »Kishitűek, miért tanakodtok magatok közt azon, hogy nincs kenyeretek? ⁹Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és hogy hány kosárral szedtetek fel? ¹⁰És a négyezer ember hét kenyerére, hogy hány kosárral szedtetek fel? ¹¹Miért nem értitek meg, hogy nem a kenyerekről beszéltem nektek! A farizeusok és a szaddúceusok kovászától őrizkedjetek!« ¹²Ekkor felfogták, hogy nem arra gondolt, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szaddúceusok tanításától.
¹³Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?« ¹⁴Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.« ¹⁵Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« ¹⁶Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« ¹⁷Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. ¹⁸Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. ¹⁹Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.« ²⁰Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Krisztus.
²¹Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. ²²Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: »Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.« ²³Ő azonban megfordult, és azt mondta Péternek: »Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!«
²⁴Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. ²⁵Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. ²⁶Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? ²⁷Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint. ^{(Zsolt 62,13) 28}Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.«
17 ¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, ²és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. ³És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. ⁴Péter ekkor azt mondta Jézusnak: »Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.« ⁵Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s a felhőből egy hang szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok«. ^{(Iz 42,1; MTörv 18,15) 6}Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. ⁷Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: »Keljetek föl, és ne féljetek!« ⁸Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
⁹Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: »Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halálból föl nem támad.«
¹⁰Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: »Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?« ¹¹Ő ezt felelte: »Illés valóban eljön, és helyreállít mindent, ^{(Mal 3,23-24) 12}De mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog miattuk.« ¹³Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
¹⁴Amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy ember, térdre esett előtte ¹⁵és azt mondta: »Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. ¹⁶Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.« ¹⁷Jézus ezt felelte: »Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!« ¹⁸Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában. ¹⁹Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: »Mi miért nem tudtuk kiűzni?« ²⁰Azt felelte nekik: »A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, ‘menj innen oda’, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.« ^{21 22}Amikor Galileában összegyűltek, Jézus azt mondta nekik: »Az Emberfiát át fogják adni az emberek kezébe, ²³megölik őt, de harmadnapon föl fog támadni.« Erre nagyon elszomorodtak.
²⁴Amikor Kafarnaumba érkeztek, odamentek Péterhez azok, akik a két drachmát szedik, és azt mondták neki: »A ti Mesteretek nem fizeti meg a két drachmát?« ²⁵Azt felelte: »De igen!« Amikor hazaért, Jézus már megelőzte őt és azt mondta neki: »Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól, vagy az idegenektől?« ²⁶Ő azt felelte: »Az idegenektől.« Jézus erre így szólt: »Akkor tehát a fiak mentesek. ²⁷De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd ki a horgot, és fogd ki az elsőként kapó halat. Nyisd ki a száját, s találni fogsz benne egy sztatért. Fogd azt és add oda nekik értem és érted.«
18 ¹Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és azt mondták: »Ki a legnagyobb a mennyek országában?« ²Erre ő odahívott egy kisgyereket, közéjük állította ³és így szólt: »Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. ⁴Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. ⁵És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be.
⁶Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék. ⁷Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.
⁸Ha a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd le és dobd el magadtól! Jobb neked nyomorékon vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd. ⁹És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és dobd el magadtól! Jobb neked fél szemmel az életre bemenned, mint két szemmel a gyehenna tüzére kerülnöd.
¹⁰Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van. ^{11 12}Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? ¹³Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. ¹⁴Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.
¹⁵Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. ¹⁶Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni. ^{(MTörv 19,15) 17}Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. ¹⁸Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.
¹⁹És bizony, mondom nektek: ha a földön ketten egyetértésben kérnek valamit, bármi legyen is az, megkapják Atyámtól, aki a mennyben van. ²⁰Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.«
²¹Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: »Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?« ²²Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer.
^{(Ter 4,24) 23}Ezért hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. ²⁴Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. ²⁵Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen. ²⁶A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ‘Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.’ ²⁷Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. ²⁸Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ‘Add meg, amivel tartozol.’ ²⁹A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ‘Légy türelemmel irántam, és megadom neked.’ ³⁰Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását.
³¹Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. ³²Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ‘Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. ³³Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?’ ³⁴És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. ³⁵Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.«
19 ¹Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra. ²Nagy tömeg követte őt, és ott meggyógyította őket.
³Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?« ⁴Ő ezt felelte: »Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, ‘férfinak és nőnek alkotta őket’?És így szólt: ^{(Ter 1,27}<fs) 5}‘Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz’ . ^{(Ter 2,24) 6}Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.« ⁷Erre azt mondták neki: »Miért parancsolta hát Mózes, hogy válólevelet kell adniés úgy kell elbocsátani?« ^{(MTörv 24,1}<fs) 8}Azt válaszolta nekik: »Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. ⁹Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznaság miatt –, és mást vesz el, házasságot tör.«
¹⁰Tanítványai erre azt mondták neki: »Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.« ¹¹Ő azt felelte nekik: »Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott. ¹²Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.«
¹³Akkor kisgyermekeket vittek oda hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imát mondjon, de a tanítványok megszidták őket. ¹⁴Jézus azonban azt mondta: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké a mennyek országa.« ¹⁵Rájuk tette a kezét, és továbbment onnan.
¹⁶Ekkor íme, valaki odament hozzá és azt mondta: »Mester! Mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« ¹⁷Ő azt válaszolta neki: »Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyvalaki a jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat.«
¹⁸Az megkérdezte: »Melyeket?« Jézus ezt felelte: »Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ¹⁹tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat«. ^{(Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20; Lev 19,18) 20}Az ifjú erre azt mondta neki: »Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem?« ²¹Erre Jézus így szólt hozzá: »Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj, kövess engem.« ²²E szó hallatára az ifjú szomorúan elment, mert nagy vagyona volt.
²³Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: »Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. ²⁴S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.« ²⁵Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: »Akkor hát ki üdvözülhet?« ²⁶Jézus rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges«.
^{(Ter 18,14; Jób 42,2) 27}Ekkor megszólalt Péter és azt mondta neki: »Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?« ²⁸Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét. ²⁹És mindenki, aki elhagyta házát, fivéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni.
³⁰Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.
20 ¹Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. ²Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. ³Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat ott ácsorogni tétlenül a piactéren. ⁴Azt mondta nekik: ‘Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.’ ⁵Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. ⁶Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: ‘Miért álltok itt egész nap tétlenül?’ ⁷Azt felelték neki: ‘Mert senki sem fogadott fel minket.’ Erre azt mondta nekik: ‘Menjetek ki ti is a szőlőbe.’
⁸Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: ‘Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.’ ⁹Jöttek azok, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. ¹⁰Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ¹²‘Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.’ ¹³Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: ‘Barátom! Nem vagyok hozzád igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. ¹⁵Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?’
¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.«
¹⁷Jézus ezután fölment Jeruzsálembe. Útközben külön magához hívta a tizenkét tanítványt, és azt mondta nekik: ¹⁸»Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, ¹⁹és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.«
²⁰Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. ²¹Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?« Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.« ²²Jézus ezt válaszolta: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?« Azt felelték neki: »Tudunk!« ²³Ő erre azt mondta nekik: »A kelyhemből ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.«
²⁴Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. ²⁵Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. ²⁶Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok, ²⁷és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. ²⁸Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«
²⁹Amikor kimentek Jerikóból, nagy tömeg követte őt. ³⁰És íme, ott ült az út mellett két vak. Amint meghallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: »Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!« ³¹A tömeg rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de azok még hangosabban kiáltották: »Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!« ³²Jézus megállt, odahívta őket és így szólt: »Mit akartok, hogy tegyek veletek?« ³³Azok azt felelték neki: »Uram! Hogy megnyíljon a szemünk.« ³⁴Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a szemüket. Azonnal látni kezdtek és követték őt.
21 ¹Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus előre küldött két tanítványt. ²Azt mondta nekik: »Menjetek be az előttetek lévő faluba. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám. ³Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket.« ⁴Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott:

⁵Mondjátok Sion leányának:
Íme, királyod jön hozzád;
szelíd ő, s szamárháton ül,
szamárcsikón, teherhordó állat fián«.

^{(Iz 62,11; Zak 9,9) 6}A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik. ⁷Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat, ő pedig felült rájuk. ⁸A hatalmas tömeg pedig leterítette ruháit az útra, mások meg ágakat vagdostak a fákról és az útra szórták. ⁹A tömeg, amely előtte ment és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!Hozsanna a magasságban!«
^{(Zsolt 118,26}<fs) 10}Amikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult. Azt kérdezték: »Kicsoda ez?« ¹¹A tömeg így felelt: »Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.«
¹²Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította. ¹³Azt mondta nekik: »Írva van: ‘Az én házamat az imádság házának fogják hívni’, ti pedig rablók barlangjává teszitek azt«.
^{(Iz 56,7; Jer 7,11) 14}A templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s ő meggyógyította őket. ¹⁵Amikor a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket művelt, és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: »Hozsanna Dávid Fiának!«, méltatlankodni kezdtek. ¹⁶Azt mondták neki: »Hallod, hogy mit beszélnek ezek?« Jézus azt felelte nekik: »Igen. De sohasem olvastátok: ‘Kisgyerekek és csecsemők ajkáról készítettél magadnak dicséretet?’« ^{(Zsolt 8,3) 17}Aztán otthagyta őket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott maradt.
¹⁸Kora reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett. ¹⁹Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszáradt. ²⁰Ennek láttán a tanítványok elcsodálkoztak és megkérdezték: »Miért száradt ki a fügefa hirtelen?« ²¹Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem ha azt mondanátok ennek a hegynek: ‘Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe’, megtörténne. ²²Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok.«
²³Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei. Megkérdezték tőle: »Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?« ²⁴Jézus így válaszolt nekik: »Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. ²⁵János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?« Azok így tanakodtak egymás közt: ²⁶»Ha azt mondjuk: ‘a mennyből’, azt mondja majd nekünk: ‘Akkor miért nem hittetek neki?’ Ha pedig azt mondjuk: ‘az emberektől’, félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.« ²⁷Azt felelték tehát Jézusnak: »Nem tudjuk.« Erre ő azt mondta nekik: »Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.«
²⁸»Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: ‘Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!’ ²⁹Az így válaszolt: ‘Nem akarok’, de később meggondolta magát és kiment. ³⁰Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: ‘Igenis, Uram!’ De nem ment ki. ³¹A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?« Azt felelték: »Az első.« Erre Jézus azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. ³²Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.
³³Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. ^{(Iz 5,1-2) 34}Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését. ³⁵A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. ³⁶Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. ³⁷Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ‘A fiamat majd tiszteletben tartják.’ ³⁸De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ‘Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.’ ³⁹Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték. ⁴⁰Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?« ⁴¹Azt felelték neki: »A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.«

⁴²Jézus ekkor azt mondta nekik: »Sohasem olvastátok az Írásokban:
‘A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett;
az Úr tette azzá,
és ez csodálatos a mi szemünkben’?

⁴³Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit. ⁴⁴Aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt szét fogja zúzni.«
⁴⁵Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél. ⁴⁶Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt.
22 ¹Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: ²»Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. ³Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. ⁴Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’ ⁵De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, ⁶a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
⁷Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. ⁸Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’ ¹⁰A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.
¹¹Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. ¹²Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit. ¹³Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’ ¹⁴Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«
¹⁵Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. ¹⁶Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. ¹⁷Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?« ¹⁸Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók! ¹⁹Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt. ²⁰Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« ²¹Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« ²²Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.
²³Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: ²⁴»Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’. ^{(MTörv 25,5k; Ter 38,8) 25}Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére. ²⁶Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét. ²⁷Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is. ²⁸A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.« ²⁹Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. ³⁰A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. ³¹Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek: ³²‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.« ^{(Kiv 3,6}<fs) 33}Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.
³⁴Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, ³⁵és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: ³⁶»Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?« ³⁷Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’. ^{(MTörv 6,5) 38}Ez a legnagyobb, az első parancs. ³⁹A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’. ^{(Lev 19,18) 40}Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«
⁴¹Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket: ⁴²»Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.« ⁴³Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:

⁴⁴‘Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábaid alá vetem ellenségeidet’.

⁴⁵Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«
⁴⁶Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.
23 ¹Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: ²»Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. ³Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg – de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. ⁴Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem hajlandók megmozdítani azokat. ⁵Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. ⁶Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, ⁷a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. ⁸Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. ⁹Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. ¹⁰Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. ¹¹Aki közületek a legnagyobb, legyen a szolgátok. ¹²Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.
¹³Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni.
^{14 15}Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek.
¹⁶Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: ‘Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.’ ¹⁷Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? ¹⁸És azt mondjátok: ‘Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.’ ¹⁹Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? ²⁰Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. ²¹S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. ²²Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.
²³Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni. ²⁴Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.
²⁵Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. ²⁶Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!
²⁷Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a holtak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. ²⁸Így ti is kívülről ugyan igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
²⁹Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírjait, ³⁰s azt mondjátok: ‘Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében.’ ³¹De ti magatok tanúsítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, akik a prófétákat megölték. ³²Ti is betöltitek atyáitok mértékét! ³³Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől? ³⁴Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Közülük egyeseket megöltök majd és keresztre feszítetek, másokat megostoroztok zsinagógáitokban és üldöztök városról-városra. ³⁵Így rátok száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. ³⁶Bizony, mondom nektek: rászáll mindez erre a nemzedékre.
³⁷Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a szárnyai alatt összegyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! ³⁸Íme, elhagyott puszta lesz a házatok! ^{(Zsolt 69,26}<fs) 39}Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól, amíg azt nem mondjátok: ‘Áldott, aki az Úr nevében jön!’« ^{(Zsolt 118,26}<br)} 24 ¹Jézus kijött a templomból és elindult. Tanítványai odamentek hozzá, hogy megmutassák neki a templom épületeit. ²Ekkor így szólt hozzájuk: »Ugye, látjátok ezeket mind? Bizony, mondom nektek: Nem marad itt kő kövön, ami el ne pusztulna.«
³Mikor az Olajfák hegyén leült, a tanítványok külön odamentek hozzá és kérték: »Mondd meg nekünk, mikor történnek ezek? És mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?«
⁴Jézus azt válaszolta nekik: »Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. ⁵Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: ‘Én vagyok a Krisztus’, és sokakat félre fognak vezetni. ⁶Harcokról és háborús hírekről fogtok majd hallani. Vigyázzatok majd, meg ne rémüljetek. Ennek be kell következni, de ez még nem a vég. ^{(Dán 2,28) 7}Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. ⁸De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz. ⁹Akkor majd gyötrelmeknek vetnek alá benneteket és megölnek titeket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért. ¹⁰Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást. ¹¹Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek. ¹²Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd. ¹³De aki kitart mindvégig, az üdvözül. ¹⁴Az országnak ezt az örömhírét pedig hirdetni fogják az egész világon, tanúságot tesznek róla minden nép előtt – és akkor eljön majd a vég.
¹⁵Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amelyről Dániel próféta beszélt, ott áll a szent helyen – aki olvassa, értse meg! –, ^{(Dán 9,27) 16}akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. ¹⁷Aki a tetőn van, ne szálljon le, hogy elvigyen valamit a házából, ¹⁸aki pedig a mezőn, ne térjen vissza, hogy elvigye a köntösét! ¹⁹Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!
²⁰Imádkozzatok azért, hogy menekülésetek ne télen, és ne szombaton legyen. ²¹Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. ^{(Dán 12,1; Jo 2,2) 22}Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat. ²³Akkor, ha valaki azt mondja nektek: ‘Íme, itt a Krisztus’, vagy ‘ott’, ne higgyétek. ²⁴Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. ²⁵Íme, előre megmondtam nektek. ²⁶Ha tehát azt mondják nektek: ‘Íme, a pusztában van’, ne menjetek ki; ‘íme, a belső szobákban’, ne higgyétek. ²⁷Mert amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. ²⁸Ahol ugyanis a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk.
²⁹E napok szorongattatásai után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről, s az ég erői megrendülnek. ^{(Iz 13,10) 30}Aztán feltűnik az égen az Emberfia jele, s akkor mellét veri majd a föld minden népe. Látni fogják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. ^{(Zak 12,10.12;Dán 7,13) 31}Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másik végéig.
^{(Zak 2,10) 32}Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³Így ti is, amikor mindezeket meglátjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. ³⁴Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. ³⁵Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
³⁶Azt a napot azonban és azt az órát senki sem ismeri: sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak egyedül az Atya. ³⁷Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. ³⁸Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, ^{(Ter 7,7) 39}és nem is sejtették, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is. ⁴⁰Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ⁴¹S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
⁴²Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. ⁴³Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. ⁴⁴Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia.
⁴⁵Mit gondolsz, ki az a megbízható és értelmes szolga, akit az úr háza népe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellő időben? ⁴⁶Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál. ⁴⁷Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁸De ha az a gonosz szolga azt mondja szívében: ‘Késik jönni az én uram’, ⁴⁹és elkezdi verni szolgatársait, eszik és iszik a részegekkel: ⁵⁰megjön majd az ura annak a szolgának azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja. ⁵¹Elkergeti őt, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!
25 ¹Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. ²Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. ³Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. ⁴Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. ⁵Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. ⁶Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ‘Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!’ ⁷Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. ⁸Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ‘Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.’ ⁹Az okosak ezt válaszolták: ‘Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.’ ¹⁰Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. ¹¹Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ‘Uram, uram! Nyiss ki nekünk!’ ¹²De ő így válaszolt: ‘Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.’ ¹³Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
¹⁴Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. ¹⁵Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön ¹⁶elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt. ¹⁷Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. ¹⁸Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.
¹⁹Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. ²⁰Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ‘Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.’ ²¹Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ ²²Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ‘Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.’ ²³Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ ²⁴Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ‘Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. ²⁵Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!’ ²⁶Az ura azt válaszolta neki: ‘Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. ²⁷Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. ²⁸Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. ³⁰A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’
³¹Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan, akkor leül majd dicsőséges trónjára. ^{(MTörv 33,2) 32}Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. ³³A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. ³⁴Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. ³⁵Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, ³⁶mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’ ³⁷Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? ³⁸Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’ ⁴⁰A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’
⁴¹Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. ⁴²Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, ⁴³idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’ ⁴⁴Erre azok is megkérdezik: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?’ ⁴⁵Akkor ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.’ ⁴⁶És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.«
26 ¹Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: ²»Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.«
³Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak. ⁴Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. ⁵De azt mondták: »Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!«
⁶Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában, ⁷odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben ő az asztalnál ült. ⁸Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: »Mire jó ez a pazarlás? ⁹Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek.« ¹⁰Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: »Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. ¹¹Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Amikor ő kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette. ¹³Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett.«
¹⁴Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz ¹⁵és azt mondta nekik: »Mit adtok nekem, ha átadom őt nektek?« Azok megígértek neki harminc ezüstöt. ^{(Zak 11,12) 16}Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.
¹⁷A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: »Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?« ¹⁸Ő azt felelte: »Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ‘A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.’« ¹⁹A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
²⁰Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. ²¹Miközben ettek, így szólt: »Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.« ²²Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: »Csak nem én vagyok az, Uram?« ²³Ő így válaszolt: »Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.« ²⁵Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: »Csak nem én vagyok az, Rabbi?« Ő azt felelte neki: »Te mondtad.«
²⁶Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.« ²⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ^{(Kiv 24,8; Jer 31,31) 29}Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.«
³⁰Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. ³¹Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai’. ^{(Zak 13,7) 32}De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.« ³³Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.« ³⁴Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem.« ³⁵Péter erre így fogadkozott: »Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged.« Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan.
³⁶Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: »Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.« ³⁷Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni. ³⁸Akkor azt mondta nekik: »Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.« ³⁹Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.« ⁴⁰Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: »Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? ⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.« ⁴²Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: »Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.« ⁴³Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett. ⁴⁴Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁵Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. ⁴⁶Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«
⁴⁷Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől. ⁴⁸Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!« ⁴⁹Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: »Üdvözlégy, Mester!« És megcsókolta. ⁵⁰Jézus így szólt hozzá: »Barátom, ezért jöttél!« Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt. ⁵¹És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
⁵²Jézus erre azt mondta neki: »Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. ⁵³Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt? ⁵⁴De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?« ⁵⁵Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.« ⁵⁶Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak.
⁵⁷Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek. ⁵⁸Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét.
⁵⁹A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, ⁶⁰de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő ⁶¹és így szólt: »Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.« ⁶²Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: »Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?« ⁶³De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: »Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?« ⁶⁴Jézus azt felelte neki: »Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin«.
^{(Dán 7,13; Zsolt 110,1) 65}Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást. ⁶⁶Mit gondoltok?« Azok ezt felelték: »Méltó a halálra!« ⁶⁷Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték ⁶⁸és azt mondták: »Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?«
⁶⁹Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: »Te is a galileai Jézussal voltál!« ⁷⁰Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: »Nem tudom, mit beszélsz.« ⁷¹Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: »Ez is a Názáreti Jézussal volt!« ⁷²Ő ismét esküvel tagadta: »Nem ismerem azt az embert!« ⁷³Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: »Biztosan te is közülük vagy, hiszen a kiejtésed is elárul téged.« ⁷⁴Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert.« Akkor mindjárt megszólalt a kakas. ⁷⁵Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: »Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.« Kiment onnan és keserves sírásra fakadt.
27 ¹Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt. ²Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.
³Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek. ⁴Azt mondta: »Vétkeztem, elárultam az igaz vért.« Azok azt felelték: »Mi közünk hozzá? A te dolgod!« ⁵Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. ⁶A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: »Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.« ⁷Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek. ⁸Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. ⁹Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: »Fogták a harminc ezüstöt – ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai –, ¹⁰és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem«.
^{(Zak 11,12-13; Jer 18,2-3; 32,8-9) 11}Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.« ¹²Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. ¹³Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?« ¹⁴Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.
¹⁵Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. ¹⁶Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. ¹⁷Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?« ¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.
¹⁹Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.« ²⁰De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. ²¹A helytartó tehát megkérdezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!« ²²Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?« ²³Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«
²⁴Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!« ²⁵Az egész nép azt felelte: »Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!« ²⁶Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
²⁷Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá, ²⁹tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« ³⁰Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték. ³¹Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
³²Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. ³³Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, ³⁴epével kevert bort adtak neki inni. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni. ^{(Zsolt 69,22) 35}Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin. ^{(Zsolt 22,19) 36}Azután leültek és ott őrizték őt. ³⁷A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.
³⁸Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁹Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták, ^{(Zsolt 22,8) 40}és ezt mondták: »Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!« ⁴¹Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: ⁴²»Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki! ⁴³Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja!Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok.’« ^{(Zsolt 22,9}<fs) 44}Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
⁴⁵A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. ⁴⁶A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« ^{(Zsolt 22,2}<fs) 47}Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.« ⁴⁸Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki. ^{(Zsolt 69,22) 49}A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?« ⁵⁰Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
⁵¹És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, ⁵²a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste. ⁵³Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. ⁵⁴A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«
⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. ⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
⁵⁷Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. ⁵⁸Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. ⁵⁹József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, ⁶⁰és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment. ⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.
⁶²Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok ⁶³és azt mondták: »Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: ‘Három nap múlva föltámadok.’ ⁶⁴Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: ‘Feltámadt a halálból’. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!« ⁶⁵Pilátus azt felelte nekik: »Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.« ⁶⁶Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.
28 ¹A szombat befejeztével, abban az órában, amely a hét első napjára virrad, Mária Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt. ²És íme, nagy földrengés támadt: az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. ³Olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. ⁴Az őrök megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek. ⁵Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: »Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. ⁶Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. ⁷Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak: ‘Föltámadt a halálból, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt! Íme, megmondtam nektek!’« ⁸Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
⁹Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: »Üdv nektek!« Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. ¹⁰Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.«
¹¹Amikor elmentek, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül vittek a főpapoknak mindent, ami történt. ¹²Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak, ¹³és azt mondták nekik: »Mondjátok azt: ‘A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.’ ¹⁴Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket.« ¹⁵Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. Ez a szóbeszéd el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig.
¹⁶A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. ¹⁷Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. ¹⁸Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. ¹⁹Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, ²⁰és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!«

KNB SZIT STL BD RUF KG