A második parancs.

³³Hallottátok azt a régieknek szóló parancsot is: hamisan ne esküdjél, de tartsd meg az Úrnak tett esküdet. ³⁴Én pedig azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, ³⁵sem Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. ³⁶Még fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. ³⁷Beszédetek legyen: igen, igen; nem nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van.

A rossz visszafizetése.

³⁸Hallottátok a parancsot: szemet szemért, fogat fogért! ³⁹Én pedig azt mondom nektek: ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. ⁴⁰S ha pörbe fogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is. ⁴¹S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira. ⁴²Adj a kérőnek, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd.

Ellenségszeretet.

⁴³Hallottátok a parancsot: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! ⁴⁴Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért). ⁴⁵Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek. ⁴⁶Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? ⁴⁷És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi többet tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? ⁴⁸Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok.

Alamizsnálkodás.

6 ¹Ügyeljetek, hogy ne az emberek szeme láttára s az ő kedvükért legyetek jók, különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoknál. ²Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket. ³Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb, hogy alamizsnád rejtve maradjon. ⁴Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

A helyes imádság.

⁵Mikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szívesen imádkoznak az emberek szeme láttára a zsinagógában és utcasarkon állva. ⁶Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked. ⁷Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok. Azt gondolják ugyanis, hogy sok beszédükért nyernek meghallgatást. ⁸Ne utánozzátok őket! Hiszen tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek. ⁹Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod. ¹⁰Legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is. ¹¹Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ¹²bocsásd meg a vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. ¹³és ne vigy minket kísértésbe,
hanem szabadíts meg a gonosztól. ¹⁴Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. ¹⁵De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

Az Istennek tetsző böjt.

¹⁶Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserves arccal böjtölnek ugyanis, hogy meglássék rajtuk. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Te amikor böjtölsz, illatosítsd be a fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet, ¹⁸hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki rejtekben is lát, megfizet neked.

A földi javak és a mennyei kincs.

¹⁹Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. ²⁰Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. ²¹Ahol a kincsed, ott a szíved is. ²²A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz. ²³De ha szemed rossz, sötét lesz egész tested. Ha tehát a világosság benned sötétség, mekkora lesz maga a sötétség? ²⁴Senki két úrnak nem szolgálhat: vagy gyűlöli az egyiket s szereti a másikat, vagy egyikhez ragaszkodik s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

Bizalom a gondviselésben.

²⁵Azt mondom tehát nektek: ne aggódjatok megélhetéstek miatt, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél, s a test nem több-e a ruhánál? ²⁶Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak s csűrökbe sem gyűjtenek: mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti többet azoknál? ²⁷Ugyan melyiktek toldhatja meg életkorát csak egy arasznyival is, ha aggodalmaskodik? ²⁸És a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak s nem fonnak. ²⁹Mondom nektek: még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ³⁰Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágot, amely ma virít, de holnap kemencébe kerül, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? ³¹Ne nyugtalankodjatok tehát és ne kérdezzétek: mit együnk? vagy: mit igyunk? vagy: mibe öltözzünk? ³²Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van. ³³Ti keressétek először Isten országát s annak igazságát, és ezeket is mind megkapjátok. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.

Vakmerő ítélet.

7 ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! ²Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. ³Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? ⁴Vagy hogyan mondhatod felebarátodnak: hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – holott tulajdon szemedben gerenda van? ⁵Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből. ⁶Ne vessetek szent dolgot ebeknek, s ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé! Különben lábukkal eltaposhatják azokat, aztán megfordulnak és széttépnek titeket.

Kérő imádság.

⁷Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. ⁸Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik. ⁹Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér? ¹⁰Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? ¹¹Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább tud mennyei Atyátok az őt kérőknek! ¹²Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.

A szűk kapu.

¹³A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz – bizony sokan mennek be rajta. ¹⁴De milyen szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt.

A hamis próféták.

¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. ¹⁶Gyümölcsükről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? ¹⁷Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. ¹⁹Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. ²⁰Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket. ²¹Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? ²³Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek
titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!

A sziklára épített ház.

²⁴Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. ²⁵Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták. ²⁶Mindaz pedig, aki hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. ²⁷Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt és nagy romhalmazzá vált.”

A beszéd hatása.

²⁸Ezzel Jézus befejezte beszédét. ²⁹A nép álmélkodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók (és farizeusok).

Jézus meggyógyít egy leprást.

8 ¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. ²Akkor egy leprás lépett hozzá, leborult előtte és kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” ³(Jézus) feléje nyújtva kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az tüstént megtisztult leprájától. ⁴Jézus akkor lelkére kötötte: „Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”

A kafarnaumi százados.

⁵Amikor bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és elpanaszolta: ⁶„Uram, szolgám bénán fekszik otthon és szörnyen kínlódik.” ⁷„Megyek és meggyógyítom” – felelte (Jézus). ⁸A százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj, és szolgám meggyógyul. ⁹Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Azt mondom egyiknek: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és a szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.” ¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben! ¹¹Ezért mondom nektek: sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, ¹²az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” ¹³A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Menj, legyen úgy, amint hitted.” A szolga még abban az órában meggyógyult.

Péter házában.

¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. ¹⁵Megérintette kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és szolgált neki. ¹⁶Mikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket és minden beteget meggyógyított. ¹⁷Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Ő elvette betegségeinket és bajainkat hordozta.”

Jézus követésének föltételei.

¹⁸Jézus nagy sokaságot látott maga körül, meghagyta tehát, hogy keljenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor egy írástudó lépett hozzá és így szólt: „Mester, követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette: ²⁰„A rókának odúja van, az ég madarának fészke, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa fejét.” ²¹Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem atyámat.” ²²Jézus azonban így felelt: „Kövess engem és hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat.”

A vihar lecsendesítése.

²³Bárkába szállt és tanítványai követték. ²⁴Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. ²⁵(Tanítványai) fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg (minket), elveszünk!” ²⁶(Jézus) megfeddte őket: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek!” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett. ²⁷Az emberek pedig elámulva mondták: „Ugyan ki ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”

A gadarai megszállottak.

²⁸Mikor a túlsó partra ért, a gadaraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele. A sírboltokból jöttek elő. Olyan elvadultak voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. ²⁹Így kiáltoztak: „Mi bajod velünk (Jézus), Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” ³⁰Nem messze onnan nagy sertéskonda legelészett. ³¹Ezért az ördögök megkérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a kondába.” ³²„Menjetek”, szólt. Azok ki is mentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredekről a tóba rohant és vízbe veszett. ³³A kanászok elfutottak és a városba érve mindent elmondtak a megszállottakról is. ³⁴Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint megpillantották, kérték, távozzék el határukról.

Jézus meggyógyít egy bénát.

9 ¹Erre ismét bárkába szállt, átkelt a tavon és lakóvárosába érkezett. ²Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak elébe. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek bűneid.” ³Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” ⁴Jézus gondolataikba látva így szólt: „Miért gondoltok rosszat magatokban? ⁵Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyernek bűneid? – vagy ha azt: kelj föl és járj? ⁶Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj haza!” ⁷Az fölkelt és hazament. ⁸Ennek láttára félelem fogta el a népet és magasztalni kezdték Istent, hogy embernek ekkora hatalmat adott.

Máté meghívása.

⁹Jézus tovább folytatva útját, látta, hogy egy Máté nevű ember ül a vámnál. „Kövess engem!” – szólította meg. Az fölkelt és követte. ¹⁰Mikor később annak házában asztalhoz ült, sok vámos és bűnös jött, s letelepedtek Jézus és tanítványai közé. ¹¹Ennek láttára a farizeusok megkérdezték tanítványait: „Miért eszik Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” ¹²Amikor Jézus ezt hallotta, megfelelt nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. ¹³Menjetek csak, és tanuljátok meg mit tesz az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Jézus tanítványai és a böjt.

¹⁴Akkor odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: „Hogy lehet az, hogy mi és a farizeusok (gyakran) böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” ¹⁵Jézus így felelt: „Csak nem búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. ¹⁶Senki sem tesz ócska ruhára nyers szövetből foltot, mert a ruha ép részét is eltépi, és még nagyobb szakadás támad. ¹⁷Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, különben kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való, akkor mindkettő megmarad.”

Jairus leánya.

¹⁸Miközben ezt magyarázta, egy elöljáró lépett hozzá és lába elé borulva kérte: „(Uram), leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet és életre kel.” ¹⁹Erre Jézus fölkelt és tanítványaival együtt elment vele. ²⁰Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett, hátulról megérintette ruhája szegélyét. ²¹Azt gondolta magában: ²²„Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett és így szólt: „Bízzál leányom, hited meggyógyított.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. ²³Amikor Jézus az elöljáró házába ért és látta a fuvolásokat és a lármás tömeget, ²⁴rájuk szólt: „Távozzatok! Hiszen nem halt meg a leány, csak alszik.” Azok kinevették. ²⁵Miután eltávolították a tömeget, bement, megfogta a leány kezét és az életre kelt. ²⁶Híre járt ennek az egész vidéken.

Két vak visszanyeri látását.

²⁷Amikor Jézus tovább folytatta útját, két vak ment utána. Egyre ezt kiáltották: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” ²⁸Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy tudok valamit tenni veletek?” „Igenis, Uram!” – felelték azok. ²⁹Akkor megérintette szemüket és így szólt: „Legyen hitetek szerint!” ³⁰Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja.” ³¹Ám azok elmentek és hírét vitték az egész vidéken.

Egy ördögtől megszállott meggyógyul.

³²Alighogy azok elmentek, egy ördögtől megszállott némát hoztak eléje. ³³Mihelyt az ördögöt kiűzte, megszólalt a néma. A nép erre csodálkozva mondta: „Soha sem láttak még ilyent Izraelben!”

Izrael elutasítja a Messiást

³⁴A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

A nagy aratás.

³⁵Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. ³⁶Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. ³⁷Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. ³⁸Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.”

Az apostolok kiválasztása.

10 ¹Összehívta tizenkét tanítványát és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. ²A tizenkét apostol a következő: az első Simon, másik nevén Péter, továbbá testvére András, Jakab Zebedeus fia és testvére János, ³Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab Alfeus fia, és Tádé, ⁴a buzgó Simon és karióti Júdás, aki később elárulta őt.

Az apostolok szétküldése.

⁵Ezt a tizenkettőt küldte Jézus és megparancsolta nekik: „A pogányokhoz ne menjetek és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek. ⁶Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. ⁷Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. ⁸Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. ⁹Ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt övetekbe. ¹⁰Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se botot: megérdemli a munkás az ellátását. ¹¹Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, ki ott az érdemes ember, és maradjatok nála, amíg tovább nem utaztok. ¹²Mikor pedig házába léptek, köszöntsétek: (békesség e háznak!) ¹³Ha valóban érdemes rá az a ház, szálljon rá békességtek, de ha nem, békességtek szálljon vissza rátok. ¹⁴Ha valaki nem fogad be titeket és szavatokra nem hallgat, menjetek ki a házából, még a városból is, és rázzátok le a port lábatokról. ¹⁵Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.

Az üldözések megjövendölése.

¹⁶Úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok. ¹⁷Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak és zsinagógáikban megostoroznak titeket. ¹⁸Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. ¹⁹Mikor bíróság elé állítanak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában majd megtudjátok, mit szóljatok. ²⁰Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. ²¹Halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermek szülei ellen támad és megöleti őket. ²²Miattam mindenki meggyűlöl titeket, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. ²³Mikor pedig egyik városban üldöznek, meneküljetek a másikba. Bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.

Bátorság üldözés idején.

²⁴Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. ²⁵Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint mestere és a szolga, ha olyan, mint ura. Ha a családatyát Belzebulnak csúfolják, mennyivel inkább a háza népét? ²⁶Ne féljetek tőlük! Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mi ki ne tudódnék. ²⁷Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el fényes nappal és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőről. ²⁸Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja. ²⁹Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok tudta nélkül egy sem esik a földre. ³⁰Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. ³¹Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél. ³²Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt. ³³De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.

Jézussal vagy Jézus ellen.

³⁴Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert atyjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. ³⁶Saját háza népe lesz az ember ellensége. ³⁷Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám. ³⁹Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. ⁴⁰Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. ⁴¹Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az igaznak jutalmában részesül. ⁴²Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek: nem marad el jutalma.” 11 ¹Amikor Jézus befejezte a tizenkét tanítványának adott utasításait, továbbindult, hogy tanítson és hirdesse az igét az ottani városokban.

Keresztelő János követsége.

²Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, elküldte (két) tanítványát ezzel a kérdéssel: ³„Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” ⁴Jézus így válaszolt: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: ⁵vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. ⁶Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

Jézus tanúsága Jánosról.

⁷Amikor azok elmentek, Jézus beszélni kezdett a néphez Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? ⁸Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. ⁹Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. ¹⁰Ez az, akiről az Írás mondja:
Nézd, követemet küldöm színed előtt,
hogy elkészítse előtted az utat. ¹¹Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint ő. ¹²Keresztelő János napjaitól fogva mindmáig a mennyek országa erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el azt. ¹³A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték. ¹⁴Ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie. ¹⁵Akinek füle van, hallja meg.

A nép konoksága.

¹⁶Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: ¹⁷Furulyáztunk, de nem táncoltatok,
siránkoztunk, de nem zokogtatok. ¹⁸Eljött János, nem eszik és nem iszik, azt mondják rá: ördöge van. ¹⁹Eljött az Emberfia, eszik-iszik, és azt mondják rá: lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja! A bölcsességet azonban művei igazolták.”

A megátalkodott városok.

²⁰Akkor korholni kezdte a városokat, ahol a legtöbb csodát tette, mert nem tértek meg. ²¹„Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amik nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. ²²De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³Te meg Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, a mai napig állna. ²⁴Egyébként mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”

Jézus hálaadása.

²⁵Abban az időben Jézus így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. ²⁶Igen Atyám, így tetszett neked. ²⁷Mindent átadott nekem Atyám:
senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya,
és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni. ²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve:
én felüdítlek titeket. ²⁹Vegyétek magatokra igámat
és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű,
s így nyugalmat találtok lelketeknek. ³⁰Az én igám édes,
az én terhem könnyű.”

Kalászszedés szombaton.

12 ¹Abban az időben Jézus szombaton vetések között járt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: ²„Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni.” ³Erre így felelt: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? ⁴Hogyan ment be Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem kíséretének nem volt szabad megennie, csak a papoknak. ⁵Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétenének? ⁶Mondom nektek: a templomnál nagyobb van itt. ⁷Ha értenétek mit jelent: irgalmasságot akarok és nem áldozatot, sohasem ítélnétek el az ártatlanokat. ⁸Az Emberfia ura a szombatnak is.”

Gyógyítás szombaton.

⁹Onnan továbbhaladva betért zsinagógájukba. ¹⁰Talált egy fél kezére béna embert. Megkérdezték tőle: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” – hogy vádaskodhassanak ellene. ¹¹Ő így felelt: „Ha valakinek közületek csak egy juha van, és az szombaton gödörbe esik, nem követ el mindent, hogy kihúzza? ¹²Pedig mennyivel többet ér az ember a birkánál! Tehát szabad szombaton jót cselekedni.” ¹³Azzal az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és béna keze éppen olyan egészséges lett, mint a másik. ¹⁴Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.

Jézus kerüli a nyilvánosságot.

¹⁵Mikor Jézus ezt meghallotta, eltávozott onnan. Azután is sokan fordultak hozzá és meggyógyította valamennyit. ¹⁶De megtiltotta nekik, hogy nyilvánosságra hozzák. ¹⁷Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: ¹⁸„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Rálehelem lelkemet,
és hirdetni fogja az igazságot a népeknek. ¹⁹Nem vitatkozik s nem kiabál,
szavát sem hallják a tereken. ²⁰A megroppant nádat nem töri el,
a füstölgő mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. ²¹Az ő nevében bíznak a nemzetek.”

Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására.

²²Akkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá, és meggyógyította úgy, hogy az beszélni és látni kezdett. ²³Erre az egész nép elámulva mondta: „Csak nem ő a Dávid fia?” ²⁴A farizeusok is meghallották ezt és megjegyezték: „Ő csak Belzebullal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöt.” ²⁵Jézus, átlátva gondolataikon, így szólt hozzájuk: „Minden meghasonlott ország elpusztul és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat fönn. ²⁶Ha sátán űzi ki a sátánt, akkor meghasonlott önmagában: tehát hogyan állhat fönn az országa? ²⁷Ha én Belzebullal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik? Ezért ők lesznek a ti bíráitok. ²⁸De ha én Isten Lelkével űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok Isten országa. ²⁹Hogyan törhet be valaki az erős ember házába és rabolhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi őt? Csak azután foszthatja ki házát. ³⁰Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór.

Bűnök a Szentlélek ellen.

³¹Azért azt mondom nektek: minden bűn és káromlás bocsánatot nyer, de a Lélek ellen való káromlás nem nyer bocsánatot. ³²Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem a jövendőben. ³³Ha jónak mondjátok a fát, tartsátok gyümölcsét is jónak, de ha rossznak mondjátok a fát, tartsátok a gyümölcsét is rossznak, hiszen gyümölcséről ismerhető föl a fa. ³⁴Viperák fajzata! Hogyan beszélhettek jót, holott gonoszok vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj. ³⁵A jó ember jó kincséből jót szed elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat szed elő. ³⁶Mondom nektek: minden fölöslegesen kimondott szóról számot adnak majd az emberek az ítélet napján. ³⁷Szavaid alapján fognak igaznak ítélni, szavaid alapján fognak elmarasztalni.”

Jónás jele.

³⁸Erre néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” ³⁹Ő így felelt: „A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. ⁴⁰Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel. ⁴¹A ninivei férfiak e nemzedékkel együtt jelennek meg majd az ítéleten és elítélik azt, mert ők megtértek Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt. ⁴²Dél királynője e nemzedékkel együtt jelenik meg az ítéleten és elítéli azt, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt!

Visszaesés a bűnbe.

⁴³Mikor a tisztátalan lélek kiszáll az emberből, puszta helyen bolyong, nyugtot keres, de nem talál. ⁴⁴Akkor azt mondja: visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, sőt még kisöpörve és földíszítve is.

Szakítás a néppel és vezetőivel

⁴⁵Erre elmegy, hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek a sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt. Így jár ez a gonosz nemzedék is.”

Ki tartozik igazán Jézushoz?

⁴⁶Miközben még a néphez szólt, anyja és testvérei megálltak kint és beszélni akartak vele. ⁴⁷Valaki figyelmeztette: „Anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.” ⁴⁸De ő megkérdezte a hozzá szólót: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” ⁴⁹Aztán kitárta karját tanítványai felé és így szólt: „Ezek az én anyám és testvéreim! ⁵⁰Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

Példabeszéd a megvetőről.

13 ¹Egy nap Jézus elment hazulról és leült a tó partján. ²Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt. ³Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. Ezzel kezdte: „Kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az (égi) madarak és fölcsipegették. ⁵Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. ⁶Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött, és gyökér híján elszáradt. ⁷Némely pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elnyomták. ⁸A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. ⁹Akinek füle van, hallja meg!”

Mire valók a példabeszédek.

¹⁰Akkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték tőle: „Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?” ¹¹Ő így felelt: „Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem. ¹²Akinek ugyanis van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ¹³Azért szólok nekik példabeszédekben, mert szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak és nem értenek. ¹⁴Beteljesedik rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván halljátok, de nem értitek,
nézvén nézitek, de nem látjátok! ¹⁵Megkérgesedett e népnek a szíve:
fülükre nagyot hallanak
és behunyják szemüket,
hogy szemükkel ne lássanak
és ne halljanak fülükkel,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket. ¹⁶Boldog a ti szemetek, mert lát, és a ti fületek, mert hall. ¹⁷Bizony mondom nektek, sok próféta és igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem láthatta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallhatta.

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata.

¹⁸Halljátok tehát a magvetőről szóló példabeszédet. ¹⁹Amikor valaki meghallgatja Isten országának igéjét, de meg nem szívleli, eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek. Ez az, akinél a mag az útfélre esett. ²⁰A köves talajra hullott meg az, aki meghallgatja az igét és szívesen be is fogadja, ²¹de nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig tart. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodik. ²²A tövisek közé hullott pedig az, aki meghallgatja az igét, de a világi gondok és a csalóka gazdagság elfojtják az igét és meddő marad. ²³Végül a jó földbe hullott az, aki az igét meghallgatja, megszívleli és termést is hoz: egyik százszorosat, másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat.”

Példabeszéd a konkolyról.

²⁴Más példabeszédet is mondott nekik: „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. ²⁵Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott. ²⁶Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is. ²⁷Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly? ²⁸Mire ő azt felelte: ellenséges ember műve az. A szolgák tovább kérdezték: akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? ²⁹Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is. ³⁰Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: előbb a konkolyt szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe.”

Példabeszéd a mustármagról és a kovászról.

³¹Egy másik példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember és szántóföldjébe vet. ³²Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor fölnő, nagyobb minden veteménynél. Sőt akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak és ágai közt fészket raknak.” ³³Ismét más példabeszédet is mondott: „Hasonlít a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe kever úgy, hogy az egész megkel.” ³⁴Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek, példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. ³⁵Így beteljesedett a próféta jövendölése:
„Példabeszédre nyitom ajkamat:
hirdetem, mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva.”

A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata.

³⁶Akkor elbocsátotta a népet és hazatért. Odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet.” ³⁷Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸A szántóföld, ez a világ. A jó mag, az ország fia, a konkoly pedig, a gonosz fia. ³⁹Az ellenség, aki ezt veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. ⁴⁰Mint ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is. ⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait. Azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt, ⁴²és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁴³Akkor az igazak ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek füle van, hallja meg. ⁴⁴Példabeszéd a kincsről, a gyöngykereskedőről és a hálóról. Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet. ⁴⁵Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres. ⁴⁶Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt. ⁴⁷Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít. ⁴⁸Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is: jönnek az angyalok, kiválasztják a gonoszokat az igazak közül és tüzes kemencébe vetik őket. ⁵⁰Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁵¹Megértettétek mindezt?” „Igenis” – felelték. ⁵²Erre ő így szólt: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.”

Jézus Názáretben.

⁵³Mikor Jézus e példabeszédeket befejezte, eltávozott onnan. ⁵⁴Visszament lakóhelyére és a helybelieket tanította a zsinagógákban. Azok meglepődve kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatévő ereje? ⁵⁵Nem az ács fia ez? Anyja nem Mária? Testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? ⁵⁶És nővérei, ugye azok is itt élnek köztünk? Honnan vette hát mindezt?” ⁵⁷– és megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és házában.” ⁵⁸Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

Keresztelő Szent János lefejezése.

14 ¹Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem, hallotta Jézus hírét. ²„Ez Keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő.” ³Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette. ⁴János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd.” ⁵Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. ⁶Heródes születése napján történt, hogy Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. ⁷Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki. ⁸Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” ⁹A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. ¹⁰Lefejeztette tehát Jánost a börtönben. ¹¹Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának. ¹²Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás.

¹³A hír hallatára Jézus bárkába szállt, és egy magányos helyre ment, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból. ¹⁴Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. ¹⁵Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak.” ¹⁶Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni.” ¹⁷„Csak öt kenyerünk és két halunk van”, felelték. ¹⁸„Hozzátok ide”, mondta. ¹⁹Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek. ²⁰Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosárral szedtek össze. ²¹Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár.

²²Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet. ²³Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában. ²⁴A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. ²⁵Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vízen járva feléjük közeledett. ²⁶Amint meglátták a tanítványok, hogy a vízen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!” – és félelmükben össze-vissza kiabáltak. ²⁷De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” ²⁸Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” „Jöjj !” – mondta ő. ²⁹Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vízen. ³⁰De az erős szél láttára megijedt, s amikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!” ³¹Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” ³²Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte. ³³„Valóban Isten Fia vagy!” – vallották meg.

Genezáret földjén.

³⁴Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. ³⁵Mihelyt fölismerték őt a helybeliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. ³⁶Aki csak hozzáért, meggyógyult.

Az igazi tisztaság.

15 ¹Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték: ²„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától? Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” ³Ő megfelelt nekik: „Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt? ⁴Isten ugyanis kijelentette: Tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját vagy anyját átkozza, halállal lakoljon! ⁵Ti pedig azt mondjátok: aki atyjához vagy anyjához így szól: legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, – annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie. ⁶Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát. ⁷Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: ⁸Ez a nép ajkával tisztel engem,
de szíve távol marad tőlem. ⁹Hamisan tisztelnek engem,
tanításuk csak emberi parancs.” ¹⁰Akkor magához hívta a népet és így szólt: „Hallhassátok és értsétek meg: ¹¹nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja.” ¹²Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: „Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?” ¹³Mire ő így felelt: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. ¹⁴Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik.” ¹⁵Erre Péter így szólt hozzá: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet.” ¹⁶„Még mindig nem értitek ti sem?” – kérdezte. ¹⁷„Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre? ¹⁸De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert. ¹⁹A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert. ²⁰Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”

A kánaáni asszony.

²¹Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. ²²Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. ²³Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Küldd haza, mert kiabál utánunk.” ²⁴Ő így felelt: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” ²⁵De az odajött és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” ²⁶Ő visszautasította: „Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják.” ²⁷Az viszont erősítgette: „De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” ²⁸Erre Jézus így szólt: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.” Még abban az órában meggyógyult a leány.

A második kenyérszaporítás.

²⁹Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült. ³⁰Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat, meg sok más beteget, és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit. ³¹Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét. ³²Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” ³³A tanítványok erre megjegyezték: „Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” ³⁴Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk”, felelték. ³⁵Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. ³⁶Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. ³⁷Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. ³⁸Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett. ³⁹Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment.

Az idők jele.

16 ¹Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik. ²De ő így felelt: „Napszálltakor azt mondjátok: jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég. ³Reggel pedig: ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek? ⁴A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónásét (a prófétáét)”. Ezzel otthagyta őket és elment.

A farizeusok kovásza.

⁵A tengeren átjövet a tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. ⁶Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától ! ⁷Azok így tanakodtak egymás közt: „Nem hoztunk kenyeret.” ⁸Jézus észrevette ezt és így szólt: „Kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymás közt, hogy nincs kenyeretek ? ⁹Még mindig nem értitek s nem jut eszetekbe az ötezer ember öt kenyere, és hogy hány kosarat szedtetek tele? ¹⁰Sem a négyezer ember hét kenyere s hogy ott is hány kosárral szedtetek föl? ¹¹Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek: óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?” ¹²Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

Az egyház sziklaalapja.

¹³Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait : „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” ¹⁴Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” ¹⁵Jézus tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” ¹⁶Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” ¹⁷Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸S én azt mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. ¹⁹Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.” ²⁰Azután lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás.

Jézus megjövendöli szenvedését.

²¹Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad. ²²Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett neki szemrehányást: „Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!” ²³De ő elfordult és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol.”

Jézus követése.

²⁴Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. ²⁵Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. ²⁶Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért? ²⁷Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten. ²⁸Bizony mondom nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az uralmával elérkező Emberfiát.

Urunk színeváltozása.

17 ¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. ²Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény. ³Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele. ⁴Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó, nekünk itt! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” ⁵Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” ⁶Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. ⁷De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: „Keljetek föl, ne féljetek!” ⁸Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

Illés eljövetele.

⁹A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.” ¹⁰A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?” ¹¹Ő így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. ¹²Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” ¹³Akkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt.

A holdkóros fiú.

¹⁴Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte : ¹⁵„Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. ¹⁶Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” ¹⁷Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!” ¹⁸Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett. ¹⁹Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?” ²⁰Ő így felelt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. ²¹De ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

Jézus ismét megjövendöli szenvedését.

²²Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik : „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie. ²³Megölik, de harmadnapra föltámad.” Erre igen elszomorodtak.

A templomadó.

²⁴Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték : „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” ²⁵„De igen”, felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől? ²⁶„Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. ²⁷De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted.”

A tanítványok versengése.

18 ¹Abban az időben a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?” ²Ő odahívott egy gyermeket, közéjük állította és így szólt: ³„Bizony mondom nektek: ha meg nem változtok és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába. ⁴Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. ⁵Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be.

A bűnre csábítás.

⁶Aki csak egyet is bűnre csábít a bennem hívő kicsinyek közül, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák. ⁷Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok forduljanak elő, de jaj annak, aki botrányt okoz! ⁸Ha kezed vagy lábad bűnre csábít, vágd le és vesd el magadtól. Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd. ⁹Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb fél szemmel bemenned az életre, mint két szemmel a gehenna tüzére kerülnöd. ¹⁰Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. ¹¹Az Emberfia azért jött,hogy megmentse, ami elveszett.

Az eltévedt bárány.

¹²Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van s egy elcsatangol közülük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a hegyen és nem megy, hogy megkeresse az eltévedtet? ¹³Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. ¹⁴Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.

Testvéri feddés.

¹⁵Ha vétkezik ellened testvéred, menj, fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. ¹⁶De ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másikat, hogy két vagy három tanú bizonyítsa az ügyet. ¹⁷Ha azokra sem hallgat, mondd meg az egyháznak. Ha pedig a közösségre sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. ¹⁸Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldotok a földön, a mennyben is föloldott lesz. ¹⁹Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. ²⁰Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

A szívtelen szolga.

²¹Akkor hozzálépett Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” ²²Jézus így felelt: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenhétszer.” ²³„Hasonlít ugyanis a mennyek országa egy királyemberhez, aki számot akart vetni szolgáival. ²⁴Mikor elkezdte a számvetést, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott. ²⁵Mivel nem volt miből visszafizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt feleségestül, gyermekestül, vagyonostul, és úgy fizessen. ²⁶De a szolga leborulva kérlelte: légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni. ²⁷Az úr megkönyörült a szolgán, elbocsátotta s tartozását is elengedte. ²⁸Amint a szolga kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte és követelte: add meg, amivel tartozol. ²⁹Szolgatársa leborulva kérlelte: légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni. ³⁰De ő nem engedett, hanem fogta, tömlöcbe vetette, amíg meg nem fizeti tartozását. ³¹Szolgatársai a történtek láttára igen elszomorodtak s menten elmondták uruknak mindazt, ami történt. ³²Az úr maga elé idézte őt és így szólt hozzá: te gonosz szolga! Kérésedre elengedtem minden tartozásodat. ³³Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged? ³⁴Erre haragjában átadta őt a poroszlóknak, amíg meg nem fizeti minden tartozását. ³⁵Így tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát felebarátjának.”

Út Jeruzsálem felé

A házasság fölbonthatatlansága.

19 ¹Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából és Júdea határába ment, a Jordánon túlra. ²Nagy tömeg kísérte, s ő meggyógyította betegeiket. ³Akkor odaléptek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Megkérdezték: „Szabad-e a férfinak bármi okból elbocsátania feleségét?” ⁴Ő így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket ⁵és azt mondta: a férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz? ⁶Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” ⁷De azok erősködtek: „Miért parancsolta hát Mózes a válólevéllel történő elbocsátást?” ⁸Ő kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. ⁹Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – kivéve ha törvénytelen élettársa – és mást vesz el, házasságtörést követ el. Aki pedig elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”

Önkéntes szüzesség.

¹⁰Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” ¹¹Ő így válaszolt: „Nem mindenki tudja fölfogni ezt, csak akinek Isten megadja. ¹²Van, aki anyja méhéből úgy született, hogy képtelen házasságra, van, akit az emberek tettek képtelenné rá, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki föl tudja fogni, fogja föl!”

Jézus és a gyermekek.

¹³Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét és imádkozzék. De a tanítványok elutasították őket. ¹⁴Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket s ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” ¹⁵Azzal rájuk tette kezét, és tovább indult.

A gazdag ifjú.

¹⁶Később odalépett hozzá valaki és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” ¹⁷„Mit kérdesz engem a jóról? – válaszolta. Egy a jó, (az Isten). Ezért ha el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat.” ¹⁸Ő tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus fölsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ¹⁹atyádat és anyádat tiszteld és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” ²⁰Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam (fiatal korom óta). Mit kell még tennem?” ²¹Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!” ²²Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

A gazdagság veszélyei.

²³Jézus pedig tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek: a gazdag nehezen jut be a mennyek országába. ²⁴Ismét mondom nektek: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak Isten országába jutni.” ²⁵Ennek hallatára a tanítványok megdöbbenve kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” ²⁶Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.”

Az önkéntes szegénység jutalma.

²⁷Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” ²⁸Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: ti, akik követtetek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. ²⁹S mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap és örökségül kapja az örök életet.

Példabeszéd a szőlőhegy munkásairól.

³⁰Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők. 20 ¹Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. ²Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe. ³Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon. ⁴Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. ⁵Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment és ugyanúgy tett. ⁶Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? ⁷Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is Szőlőmbe, mondta nekik. ⁸Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat és add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig. ⁹Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenkint egy dénárt kaptak. ¹⁰Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen: ¹²ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük. ¹³Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled
igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. ¹⁵Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok? ¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók.” (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.) ¹⁷Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát) ¹⁸s figyelmeztette őket: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát. ¹⁹Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad.”

Zebedeus fiai.

²⁰Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. „Mit akarsz?” – kérdezte. ²¹Ő így felelt: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.” ²²Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?” „Készek vagyunk”, felelték. ²³Erre így szólt hozzájuk: „Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette.” ²⁴Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre. ²⁵Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. ²⁶Köztetek azonban ne így legyen, ²⁷hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek. ²⁸Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”

A jerikói vakok.

²⁹Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte. ³⁰Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” ³¹A nép csitította őket, hogy hallgassanak. ³²De ők annál jobban kiabáltak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” ³³Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: „Mit tegyek veletek?” ³⁴„Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus könyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt.

A szenvedés előtti napok

Jézus bevonul Jeruzsálembe.

21 ¹Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt ²ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide. ³Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi.” ⁴Így kellett
teljesülnie a próféta jövendölésének: ⁵„Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, királyod vonul be hozzád,
szerényen, szamárháton,
teherhordó állat csikaján.” ⁶A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta. ⁷Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült. ⁸Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták. ⁹Az előtte járó
s utána tóduló tömeg így kiáltozott:
„Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!” ¹⁰Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Kicsoda ez?” – kérdezték. ¹¹„Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.

A templom megtisztítása.

¹²Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta. ¹³„Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” ¹⁴A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket. ¹⁵Amikor a főpapok és az írástudók látták az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: „Hozsanna Dávid fiának!” – méltatlankodtak és odaszóltak neki: ¹⁶Hallod, mit kiabálnak?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?” ¹⁷Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát.

A terméketlen fügefa.

¹⁸Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett. ¹⁹Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa tüstént elszáradt. ²⁰Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?” ²¹„Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe! – úgy lesz. ²²Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok.”

Honnan van Jézus hatalma.

²³Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. ²⁴Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? ²⁵A mennyből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? ²⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” ²⁷Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte ő.

Példabeszéd az engedetlen testvérekről.

²⁸„Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe. ²⁹Megyek uram, felelte, de nem ment ki. ³⁰Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment. ³¹Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?” „A második”, válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában. ³²Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek.”

Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.

³³Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire). ³⁴Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést. ³⁵Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. ³⁶Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak. ³⁷Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. ³⁸A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége. ³⁹Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték. ⁴⁰Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?” ⁴¹„A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” ⁴²Jézus így szólt hozzájuk:
„Sohasem olvastátok az Írásban:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett.
Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett. ⁴³Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét. ⁴⁴Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.” ⁴⁵E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó. ⁴⁶Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.

Példabeszéd a királyi menyegzőről.

22 ¹Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk: ²„Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának. ³Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni. ⁴Erre más szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: elkészítettem lakomámat, ökreimet és hizlalt állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a menyegzőre! ⁵De azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg keresete után. ⁶Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sőt meg is ölték őket. ⁷Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette. ⁸Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzői lakoma kész, de a meghívottak nem voltak méltók rá. ⁹Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre. ¹⁰A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. ¹¹Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős ruhában. ¹²Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős ruha nélkül? Ő hallgatott. ¹³Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ¹⁴Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Szabad-e adót fizetni a császárnak?

¹⁵A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni. ¹⁶Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal. „Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet. ¹⁷Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” ¹⁸Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? ¹⁹Mutassátok az adópénzt!” Azok odanyújtottak egy dénárt. ²⁰„Kinek a képe és fölirata ez?” – kérdezte Jézus. „A császáré” – felelték. ²¹Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” ²²Ennek hallatára annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eltávoztak.

A föltámadás kérdése.

²³Aznap még szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadták a föltámadást. ²⁴A következő kérdést intézték hozzá: „Mester, Mózes így rendelkezett: ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. ²⁵Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel gyermeke nem volt, feleségét testvérére hagyta. ²⁶Ugyanaz történt a másodikkal és harmadikkal is, egészen a hetedikig. ²⁷Végül meghalt az asszony is. ²⁸A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt.” ²⁹Jézus így válaszolt: „Tévedtek. Nem ismeritek sem az Írást, sem az Isten hatalmát. ³⁰A föltámadás után ugyanis nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. ³¹A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: ³²én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és
Jákob Istene. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.” ³³Mikor a nép ezt hallotta, elámult tanításán.

A főparancs.

³⁴Mikor a farizeusok értesültek arról, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, ismét köréje gyűltek. ³⁵Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a következő kérdéssel fordult hozzá: ³⁶„Mester, melyik a legfőbb parancs a Törvényben?” ³⁷Jézus így felelt: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. ³⁸Ez a legfőbb: az első parancs. ³⁹A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. ⁴⁰E két parancson függ az egész törvény és a próféták.”

Dávid fia.

⁴¹Mivel a farizeusok együtt voltak, ⁴²Jézus ezt a kérdést vetette föl nekik: „Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávidé” – felelték. ⁴³Ő tovább kérdezte:
„Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára urának őt, hiszen azt mondja: ⁴⁴Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet
míg lábod alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet. ⁴⁵Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?” ⁴⁶Senki sem akadt, aki egy szót is tudott volna erre felelni, s attól a naptól fogva senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni őt.

Jaj nektek, farizeusok!

23 ¹Akkor Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: ²„Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek. ³Tartsátok és tegyétek meg tehát mindazt, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik. ⁴Elviselhetetlen nehéz terhet rónak és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. ⁵Minden tettükkel arra törekszenek, hogy föltűnjenek az emberek előtt. Szélesre szabják imaszíjukat és hosszabbra eresztik köntösük bojtjait. ⁶Szívesen foglalják el a főhelyeket a lakomákon és az első székeket a zsinagógákban, ⁷és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik és rabbinak szólítják őket az emberek. ⁸Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ⁹Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. ¹⁰Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus. ¹¹A legnagyobb köztetek legyen a szolgátok. ¹²Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják. ¹³Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s az oda igyekvőket sem hagyjátok bejutni. ¹⁴(Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Nagyokat imádkozva fölélitek az özvegyek házait. Ezért súlyosabb ítélet vár rátok.) ¹⁵Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy csak egy embert is zsidóvá tegyetek, s ha azzá lett, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. ¹⁶Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára esküszik, az kötelezi. ¹⁷Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany-e vagy a templom, mely megszenteli az aranyat? ¹⁸Továbbá: ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi. ¹⁹Ti vakok! Hát mi több, az ajándék-e, vagy az oltár, mely megszenteli az ajándékot? ²⁰Aki tehát az oltárra esküszik, esküszik rá és mindarra, ami rajta van. ²¹Aki a templomra esküszik, esküszik rá és a benne lakóra. ²²Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és magára a trónon ülőre. ²³Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tizedet adtok mentából, ánizsból és köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. ²⁴Ti vak vezetők! Kiszűritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. ²⁵Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele. ²⁶Te vak farizeus! Tisztítsd ki előbb a pohár és a tál belsejét, akkor majd külseje is tiszta lesz. ²⁷Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. ²⁸Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. ²⁹Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit fölékesítitek ³⁰és azt mondjátok: ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében. ³¹Ezzel magatok is megvalljátok, hogy próféták gyilkosainak fiai vagytok. ³²Töltsétek csak be ti is atyáitok mértékét. ³³Kígyók, viperák fajzata! Hogyan is kerülnétek el a kárhoztató ítéletet? ³⁴Ezért küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Némelyeket közülük megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógákban és városról városra üldöztök. ³⁵Így rátok száll minden földön kiontott igaz vér, az igaz Ábel vérétől, Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. ³⁶Bizony mondom nektek: mindez eljön erre a nemzedékre.

Jaj neked, Jeruzsálem!

³⁷Jeruzsálem! Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, megkövezed a hozzád küldötteket! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit – de ti nem akartátok. ³⁸Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. ³⁹Mondom nektek, nem láttok engem mostantól mindaddig, amíg így nem kiáltotok: Áldott, ki az Úr nevében jön!”

Jövendölés a világ végéről.

24 ¹Jézus kilépett a templomból és elindult. Csatlakoztak hozzá tanítványai és mutogatták neki a templom épületeit. ²Ő azonban megjegyezte: „Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának.” ³Mikor az Olajfák hegyén leült, körülfogták tanítványai és kérték: „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? S mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?” ⁴Jézus így válaszolt: ⁵„Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. ⁶Hallotok majd háborúról és háborús hírekről. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek. Ennek mind meg kell történnie, de ez még nem a vég. ⁷Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. ⁸Éhség, dögvész és földrengés lesz itt is, ott is. De mindez csak a gyötrelmak kezdete. ⁹Aztán majd sanyargatnak és megölnek titeket, és miattam gyűlölni fog mindent a nemzet. ¹⁰Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást. ¹¹Számos hamis próféta támad és sokat tévedésbe ejtenek. ¹²A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet, ¹³de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. ¹⁴Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég.

Előképe: Jeruzsálem pusztulása.

¹⁵Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást – aki olvassa, értse meg! –, akkor, ¹⁶aki Júdeában van, fusson a hegyekbe. ¹⁷Aki a háztetőn van, le ne jöjjön, hogy kivigye holmiját házából, ¹⁸és aki a mezőn, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét. ¹⁹Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! ²⁰Imádkozzatok, hogy meneküléstek ne télen vagy szombaton legyen. ²¹Akkor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz. ²²Ha meg nem rövidülnének azok a napok, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok. ²³Akkor, ha valaki azt mondja: nézzétek, itt a Krisztus, vagy amott! – ne higgyétek. ²⁴Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. ²⁵Látjátok, előre megmondtam nektek. ²⁶Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában – ne menjetek ki; benn van a szobában – ne higgyétek. ²⁷Mint ahogy a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. ²⁸Ahol hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.

Krisztus második eljövetele.

²⁹Nyomban e gyötrelmes idők után a Nap elhomályosul és a Hold nem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világmindséget összetartó erők megrendülnek. ³⁰Akkor majd föltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. ³¹Szétküldi angyalait hangos harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a szélrózsa minden irányából, az ég egyik végétől a másikig.

Hasonlat a fügefáról.

³²Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban. ³⁴Bizony mondom nektek: el nem múlik e nemzedék, amíg mindez meg nem történik. ³⁵Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. ³⁶Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri, még a mennybéli angyalok sem, csak az Atya egyedül.

Virrasszatok!

³⁷Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt. ³⁸A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába, ³⁹és nem kaptak észbe, amíg el nem jött a vízözön s el nem sodorta valamennyit. ⁴⁰Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ⁴¹Két asszony őröl egy malomban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ⁴²Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok. ⁴³Vegyétek tudomásul azt is: ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana s nem engedné betörni a házába. ⁴⁴Azért ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok.

A hűséges intéző.

⁴⁵Mit gondoltok, ki a hű és okos szolga, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy idején enni adjon nekik? ⁴⁶Boldog az a szolga, ha ura megérkezésekor ebben a tevékenységben találja. ⁴⁷Bizony mondom nektek: egész vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁸De ha az a szolga gonosz és – ezzel a gondolattal: ⁴⁹késlekedik a gazdám – verni kezdi szolgatársait és korhelyekkel eszik-iszik, ⁵⁰megjön az ura azon a napon, amikor nem várja és abban az órában, mikor nem is sejti. ⁵¹Kegyetlenül megbünteti és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Példabeszéd a tíz szűzről.

25 ¹Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. ²A balgák elvitték ugyan lámpásaikat, ³de olajat nem vittek magukkal. ⁴Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban. ⁵Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt. ⁶Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény! Menjetek ki elébe! ⁷Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. ⁸A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak. ⁹Nem adunk, felelték az okosak, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. ¹⁰Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is: Uram, uram, nyiss ki! – kiáltották. De ő így válaszolt: ¹²bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. ¹³Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Példabeszéd a talentumokról.

¹⁴Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát. ¹⁵Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott. ¹⁶Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta. ¹⁷Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. ¹⁸Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott és elrejtette urának pénzét. ¹⁹Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük. ²⁰Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. ²¹Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. ²²Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. ²³Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondotta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. ²⁴Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. ²⁵Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd. ²⁶Te haszontalan, lusta szolga! – kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam? ²⁷Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltónak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét. ²⁸Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. ³⁰Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Az utolsó ítélet.

³¹Mikor eljön dicsőségében az Emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján. ³²Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. ³³A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. ³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai!
Vegyétek birtokba a világ kezdetétől
nektek készített országot, ³⁵mert éheztem és ennem adtatok,
szomjaztam és innom adtatok,
vándor voltam és befogadtatok, ³⁶mezítelen és fölruháztatok,
beteg voltam és meglátogattatok,
börtönben voltam és fölkerestetek. ³⁷Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna? ³⁸Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna? ⁴⁰A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Azután így szól a balján állókhoz: ⁴¹Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre,
amely az ördögnek és angyalainak készült, ⁴²mert éheztem, de ennem nem adtatok,
szomjaztam, de innom nem adtatok, ⁴³vándor voltam, de be nem fogadtatok,
mezítelen, de föl nem ruháztatok,
beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek. ⁴⁴Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked? ⁴⁵Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek. ⁴⁶Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre.

Az utolsó vacsora

A főtanács határozata.

26 ¹Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz: ²„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék.” ³Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában. ⁴Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel. ⁵Megjegyezték ugyanis: „Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”

Jézus Betániában.

⁶Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, ⁷odajött hozzá egy asszony. Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére öntötte. ⁸Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. „Mire való ez a pazarlás? – mondták. ⁹Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt.” ¹⁰Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: „Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. ¹¹Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Ha ő most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette. ¹³Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

Júdás eladja Mesterét.

¹⁴Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt: ¹⁵„Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?” Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki. ¹⁶Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa őt nekik.

A húsvéti vacsora.

¹⁷A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” ¹⁸Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” ¹⁹A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát. ²⁰Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával). ²¹Étkezés közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.” ²²Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?” ²³Ő így válaszolt: „Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem. ²⁴Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.” ²⁵Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte.

Az eukarisztia alapítása.

²⁶Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” ²⁷Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik: ²⁸„Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. ²⁹Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”

Péter tagadásának megjövendölése.

³⁰Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. ³¹Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai. ³²De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.” ³³Péter erre így fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha.” ³⁴Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” De Péter tovább erősködött:

Jézus szenvedése

³⁵„Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is.

Jézus halálfélelme.

³⁶Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük. ³⁷„Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom”, mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. ³⁸Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” ³⁹Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” ⁴⁰Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: „Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem? ⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” ⁴²Másodszor is elvonult és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” ⁴³Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. ⁴⁴Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁵Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: „Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül. ⁴⁶Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”

Jézust elfogják.

⁴⁷Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. ⁴⁸Az áruló jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el.” ⁴⁹Azzal mindjárt Jézushoz lépett: „Üdvöz légy, Mester!” – szólt és megcsókolta. ⁵⁰Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették. ⁵¹Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta fülét. ⁵²Jézus azonban rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. ⁵³Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném? ⁵⁴De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?” ⁵⁵A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. ⁵⁶Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.

Jézus a főtanács előtt.

⁵⁷Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei. ⁵⁸Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét. ⁵⁹A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. ⁶⁰De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt: ⁶¹„Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt.” ⁶²A főpap erre fölkelt és megkérdezte: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott. ⁶³A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?” ⁶⁴„Én vagyok”, felelte Jézus. „Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” ⁶⁵A főpap erre megszaggatta ruháját: „Káromkodott! – kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁶Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok így kiáltottak: „Méltó a halálra!” ⁶⁷Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták: ⁶⁸„Találd ki, Messiás: ki ütött rád?”

Péter tagadása.

⁶⁹Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: „Te is a galileai Jézussal voltál.” ⁷⁰De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” ⁷¹Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány és szólt az ottlévőknek: ⁷²„Ez is a názáreti Jézussal volt.” Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” ⁷³Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul.” ⁷⁴Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Akkor mindjárt megszólalt a kakas. ⁷⁵Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézust Pilátushoz viszik.

27 ¹Mikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsra ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust. ²Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak.

Júdás öngyilkossága.

³Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek: ⁴„Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.” ⁵Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát. ⁶A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” ⁷Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül. ⁸Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek. ⁹Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Fogták a harminc ezüstpénzt,
a fölbecsültnek árát,
kit Izrael fiai becsültek ennyire, ¹⁰és a fazekas telkéért adták oda.
Így parancsolta meg nekem az Úr.”

Jézus Pilátus előtt.

¹¹Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte Jézus. ¹²A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt. ¹³Erre Pilátus így szólt hozzá: „Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De ő egyetlen szavukra sem felelt. ¹⁴Ez igen meglepte a helytartót. ¹⁵Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint. ¹⁶Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. ¹⁷Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: „Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” ¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje. ¹⁹Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.” ²⁰A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el. ²¹A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?” „Barabást”, kiáltották. ²²Pilátus tovább kérdezte: „Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan azt kiáltották: „Keresztre vele!” „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. ²³Azok még hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!” ²⁴Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: „Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.” ²⁵Erre az egész nép így kiáltott: „Vére rajtunk és fiainkon!” ²⁶Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Jézust tövissel megkoronázzák.

²⁷Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá. ²⁹Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: ³⁰„Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben leköpdösték és fejét náddal verték.

Jézust keresztre feszítik.

³¹Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. ³²Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet. ³³Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. ³⁴Ott epével kevert bort adtak neki inni. ³⁵De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: „Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”) ³⁶Aztán leheveredtek és őrizték őt. ³⁷Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: „Ez Jézus, a zsidók királya.” ³⁸Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁹Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: ⁴⁰„Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!” ⁴¹Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is: ⁴²„Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki. ⁴³Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.” ⁴⁴Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.

Jézus halála.

⁴⁵A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. ⁴⁶Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” ⁴⁷Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” ⁴⁸Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. ⁴⁹A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.” ⁵⁰Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. ⁵¹Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, ⁵²a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. ⁵³Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. ⁵⁴A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták. ⁵⁵Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. ⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

Jézust sírba helyezik.

⁵⁷Mikor már estére járt az idő, jött egy József nevű arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. ⁵⁸Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet). ⁵⁹József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta ⁶⁰és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment. ⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben.

A sír őrsége.

⁶²Másnap, a készület napja után, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál ⁶³és figyelmeztették: „Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok. ⁶⁴Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél.” ⁶⁵„Van őrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, őrizzétek ti, ahogy tudjátok.” ⁶⁶Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.

Jézus föltámadása

Az asszonyok a sírnál.

28 ¹Szombat múltán, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. ²Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. ³Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó. ⁴Az őrök tőle való félelmükben halálra rémültek. ⁵Az angyal így szólt az asszonyokhoz: „Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. ⁶Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott (az Úr). Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak: ⁷föltámadt halottaiból és előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam.” ⁸Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. ⁹Egyszerre csak Jézus jött szembe velük és így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak és leborulva előtte átkarolták lábait. Jézus így szólt: ¹⁰„Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába: ott majd viszontlátnak.”

Az őrök megvesztegetése.

¹¹Míg ők úton voltak, az őrök közül néhány a városba ment és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. ¹²Ezek a vénekkel egybegyűlve tanácsot tartottak. Aztán sok pénzt adtak a katonáknak és meghagyták nekik: ¹³„Mondjátok: éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek tanítványai és ellopták. ¹⁴Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk és kimentünk titeket.” ¹⁵Azok elfogadták a pénzt és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

Az apostolok küldetése.

¹⁶A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a helyre, ahova Jézus rendelte őket. ¹⁷Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan előzőleg kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett és így szólt: ¹⁸„Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. ¹⁹Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, ²⁰és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok a világ végéig.”

KNB SZIT STL BD RUF KG